HARASZTI MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm, tisztelt Elnök Úr, és köszönöm a válaszát, tisztelt Miniszterelnök Úr. Válasza véleményem szerint nem tartalmazta a választ a tulajdonképpeni kérdésre, arra tudniillik, hogy miképpen biztosítja a Kormány, hogy a pártállam idejébõl fennmaradt állami résztulajdon kezelésének ürügyén ne érvényesülhessen pártpolitikai befolyás a laptulajdonosok kiválasztásakor. Az volt a tulajdonképpeni kérdés... Az derült ki a válaszából tisztelt Miniszterelnök Úr, hogy a Magyar Köztársaság kormányelnöke drága munkaidejének elég jelentõs részét egy laptulajdonos kiválasztására, a versenyszabadság biztosítására pazarolja. Természetesen ez igen megtisztelõ lehet ennek a lapnak a számára, de nem tanúskodik arról, hogy a Kormány valóban az érdektelenség talaján áll ennek a lapnak a tulajdonosaival kapcsolatban. A versenyszabadság biztosítására hivatkozott a tisztelt miniszterelnök úr, és azt kell mondanom a legnagyobb sajnálattal, hogy nem áll az, hogy a Magyar Nemzet ezt az Önök kormányzati beavatkozása elõtt ne biztosította volna. A magyar Oroszággyûlés által felállított sajtóprivatizációs vizsgáló bizottság ülésén ugyanis a Magyar Nemzet fõszerkesztõje a következõket mondta: két szempontunk van, amikor a tulajdonos... amikor az új... az esetleges tõkebevonás... esetleges... (Közbeszólás: mit mondott?) Két szempontunk van, amikor azt választjuk ki, hogy a tõkebevonást melyik partnerrel valósítjuk meg. Az egyik természetesen a nyomdai fejlesztés, a fizetési kondiciók javítása, a lap felemelése egy európai szintû újsággá. A másik azonban az, hogy a Magyar Nemzet pártoktól független lapnak tekinti magát, és ennek a függetlenségnek a garantálása legalább ilyen fontos szempont. Ezt a lap egésze kell, hogy mérlegelje; a szerkesztõség egésze ezt teszi hónapok óta, hónapok óta folyamatosan tájékozódunk, és hála istennek, van miben tájékozódnunk, mert igen nagy az érdeklõdés a lap iránt. A következõket mondta még a fõszerkesztõ úr; négy céget sorolt fel, többet, mint most a miniszterelnök úr, és kijelentette, hogy mindegyikkel tárgyalnak, és a legelõrehaladottabb tárgyalások folynak a Dagens Nyetherrel, ugyanakkor a Figaro ajánlatát, Hersant-csoport ajánlatát a szerkesztõség jobban ismeri, mint a Dagens Nyether, a Bonier-csoport ajánlatát. Nem felel meg tehát a valóságnak, hogy a kormányzati beavatkozások elõtt ezek a tárgyalások nem folytak, mindössze az, hogy a szerkesztõség a maga választotta szempontok - tehát a függetlenség és az anyagi ajánlat kettõs mátrixában - elõnyben részesítette a Dagens Nyether ajánlatát. Ezt állította meg a Kormány beavatkozása, ennek a szempontnak az érvényesülését. Csupán errõl van szó. Arról van szó, hogy a pártállam idejébõl fennmaradt állami résztulajdon kezelése a régi pártállami módon folyik akkor, ha nem biztosítódik az, hogy ne élhessen vissza a Kormány azzal a ténnyel, hogy a demokratikus jogállamiság a kormányintézkedéseknek, az államigazgatási intézkedéseknek a bírósági megtámadhatóságát még nem építette ki. Ennek az átmeneti periódusnak megvannak a maga etikai követelményei, a Kormány nem élhet ezzel vissza, és nem érvényesíthet pártpolitikai szempontokat. Azt szeretném mondani továbbá, hogy természetesen nem ismerem azt a megállapodást - furcsa kifejezés -, amelyet a miniszterelnök úr egy lappal kötött az õ privatizációja ügyében, mindenesetre azt szeretném mondani, hogy nem nyilvánítom ki, hogy elfogadom-e a miniszterelnök válaszát, vagy sem, hanem képviselõtársaim lelkiismeretére bízom és köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)