DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Mindenekelõtt egy ügyrendi jellegû kérdéssel szeretném kezdeni, figyelemmel arra, hogy az Országgyûlés a törvényjavaslatról általános és részletes vitát folytat le, mégiscsak kívánatosnak tartanám, ha azok a bizottságok, amelyek a Kormány által benyújtott törvényjavaslattal foglalkoztak, az általános vitában elõterjesztenék állásfoglalásukat, hiszen nincs akadálya annak, hogy a benyújtott módosító törvényjavaslatokat még egyszer megtárgyalják, azokat külön a részletes vitában szintén elõterjesszék. Hiszen azt sem lehet kizárni, hogy egyes kérdésekben nem is akarnak elõadót állítani, hanem állásfoglalás nélkül, vagy egy egyszerû állásfoglalást terjesztenek az Országgyûlés elé. De alapvetõen nem ezért kértem szót, hanem azért, hogy megindokoljam a 171- es szám alatt szétosztott módosító javaslatomat. Mielõtt a módosító javaslatra érdemben és részletesen kitérnék, szeretném az Országgyûlés figyelmét felhívni arra, hogy látszólag egy nem túl érdekes törvényjavaslatról döntünk, valójában azonban hihetetlen horderejû az a törvényjavaslat, amit a kezünkben tartunk. Azt hiszem, nem túlzás errõl a hihetetlen horderõrõl beszélni, és ezt azzal szeretném alátámasztani, hogy az ország nemzeti vagyona túlnyomó százalékának kezelését teszi az Országgyûlés a vagyonügynökség kezébe. És ennek a vagyontömegnek a mozgatásáról, az errõl való diszponálásról van szó. A kormány által elõterjesztett törvényjavaslat 18. § (1) bekezdése hatályon kívül helyezni javasolja az eredeti törvénynek azt a rendelkezését: ha a vagyonügynökség az átalakulás tárgyában elutasító döntést hoz, akkor a döntés ellen bírósághoz lehet fordulni. Úgy vélem, hogy az államigazgatási és a bírói szervezetek különválasztása, az államhatalmi szervezetek különválasztásához fûzõdõ érdekek fokozottan jelentkeznek a vagyonügynökséggel kapcsolatban, hiszen abban az esetben, ha valamely gazdálkodó szervezet átalakulását a vagyonügynökség megtagadja, s ezt még különösképpen meg sem indokolja, akkor az adott gazdálkodó szervezet teljesen védtelen marad a vagyonügynökség döntésével szemben. Úgy vélem, hogy nem is szükséges részletes indokokat felhozni amellett, hogy milyen rendkívül fontos érdekek fûzõdnek ahhoz: ilyen esetben a vagyonügynökség döntését az államigazgatástól és a kormánytól, sõt még az Országgyûléstõl is független bírói apparátus felülvizsgálhassa, és adott esetben egy méltányos, megalapozott igénynek eleget tudjon tenni. Ezt szolgálja az én törvényjavaslatom, amely hatályában fenntartani javasolja azt, hogy a vagyonügynökség elutasító határozata ellen a bírósához lehessen fordulni. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)