KATONA TAMÁS külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Országgyûlés!Változatlanul a koronás címer mellett szeretnék érvelni, mindenekelõtt azért, mert a Parlament meg az ország többsége is emellett szeretne érvelni, ezt a címert szeretné látni. Úgy gondolom, tapintatosabb lett volna, ha a módosító indítvánnyal Kõszeg Ferenc megvárta volna a mai szavazást, és nem tette volna ezzel a módosító indítvánnyal - amelyet a legjobb szándék vezetett - lehetetlenné, hogy végre túljussunk ezen a címerkérdésen. (Nagy taps.) Legyen szabad azt is hozzátennem, hogy nagyon jól tudjuk azt, hogy mi a címer. A címer tulajdonképpen az, ami azon a kis pajzson belül látható, a nyolc vörös, illetõleg ezüst, piros és fehér csík meg a hármashalmon a nyitott, ötágú koronából kinövõ pátriárkakereszt vagy talpaskereszt. Tessék elhinni, hogy 1956-ban a Kossuth-címer volt a gomblyukunkban, nagyon szentnek tartottuk ezt a címert, nagyon is vállaltuk, és nagyon szerettük volna, ha 1957-ben nem változott volna meg ez a címer, nem jött volna a helyére az a bélyegzõféle ,amely jobb volt ugyan, mint az 1949-es körstempli, de mégiscsak megcsúfolása volt a címernek, nemcsak heraldikai szempontból, de az ország érzelmei szempontjából is. Ez azonban megtörtént. Hamis indokolással, arra való hivatkozással, hogy a szomszéd népeket sértené, hogy ott van a négy folyó és a három hegy. Hiába mondta volna el a történész, vagy a szakember, hogy ez nem négy folyó és nem három hegy, és fõképpen nem irányul senki ellen, hanem egyfajta magyar heraldikai hagyomány - ha valahol keresni kell, alighanem az Árpádok törzsei - hiszen ott láttuk azokat a vörös és ezüst sávokat az Árpád-ház címerében az elnöki emelvény háta mögött. Most, amikor új régi címert kell szereznünk, azt hiszem, itt az alkalom, hogy visszatérjünk a legõsibbhez. Nem Mária Terézia tette a koronát a történelmi magyar címerre. Már Révai Péter koronaõrnek valamikor az 1620-as években kiadott könyvében elsõ valósághû ábrázolása van. Révai koronaõr volt. Ott van a két angyal által tartott korona a magyar címer fölött, jóval régebbi tehát ez, mint Mária Terézia ideje. Hadd tegyük azt is hozzá, hogy a Lengyel Köztársaság címerében a Jagellók ezüst sasa fölé - és megint csak az elnöki emelvény fölé kell mutatnom - visszatették az arany koronát és ezzel a Lengyel Köztársaság nem szûnt meg köztársaság lenni. Hadd tegyem azt is hozzá, hogy Európában van ugyan két fejedelemség (az egyiket következetesen nagyhercegségnek nevezi a sajtó): Lichtenstein és Monaco, van egy nagyhercegség: Luxemburg. Andorra nem fejedelemség. Andorra egy nagyon sajátos helyzetû, köztársasági statútumú állam, amelynek két tulajdonképpeni régense: az egyik a Francia Köztársaság elnöke, aki a legdélibb francia megye prefektusa útján gyakorolja ezt a hatalmát, a másik az urgelli spanyol püspök. Ez egy egészen sajátos helyzet, ettõl Andorra semmiképpen nem válik fejedelemséggé. Hagyjuk meg ezt a címet Monaconak és Lichtensteinnek, amelyik tényleg az. Legyen szabad tehát még egyszer visszatérni arra. Azt hiszem, joggal állíthatjuk, hogy az ország közvéleményének többsége, és láthattuk múltkor azon a szerencsétlen szavazás alkalmával, hogy a Parlament túlnyomó többsége is a koronás címert tartja kívánatosnak, ennek a bevezetését szeretné. Én szintén erre szeretném képviselõtársaimat buzdítani. (Taps.)