DÉNES JÁNOS (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mint mindnyájunk elõtt és az országban köztudott, Oroszlányban, a márkushegyi bányaüzemben sztrájk van. A sztrájkküldöttség 9 óra óta tárgyal az ipari miniszter által kijelölt miniszteri bizottsággal. A sztrájk hírére a miniszter a helyszínre küldött háromtagú bizottságot, majd a munkásérdek képviseletében jó néhányan leutaztak a helyszínre. Kiáltványuknak a lényege: a Munkástanács az új Parlament és az új Kormány támogatására alakult! Tehát ez a sztrájk elismeri azt a tényt, hogy a magyar ellenzék a március 25-i és az április 8-i választásokkal a Parlamentbe jutott. Kiáltványuk mellé követelésüket is csatolják. Errõl a követelésrõl tárgyal most az Ipari Minisztériumban a két tárgyaló fél. Követeléseik között nyilvánvalóan van olyan is, amelyet szégyen, hogy ha ez a Parlament - netalán-tán ha elé kerül ez az ügy - nem szavazna meg. Ilyen például: 25 év szénfalon eltöltött idõ után a nyugdíjaztatás jogosságát követelik. A részletekbe nem megyek bele, hiszen a tárgyalás eredményeként nyilván a Parlament elé kerül. De az a tény elgondolkodtató kell hogy legyen: hogy egy ilyen nyilatkozatot kibocsátó munkásközösség sztrájkra kényszerül! A sztrájk oka, hogy érintetlenül vélik azt a környezetet, amelyet nem bontott le sem az ideiglenes Kormány, és nem kezdte meg a lebontását az új, koalíciós Kormány sem. A sztrájk feltétlenül figyelmeztetés kell legyen számunkra annak ellenére, hogy a munkástanács-mozgalom számban és minõségben kiterjedt, és felvette azt a próbálkozást, hogy egységes munkástanácsként jelenjen meg az élet és a politika palettáján. Ez a munkástanács-mozgalom biztosíték lehet arra, hogy a lebonthatatlan hierarchiák, összefonódások végül is kikezdésre kerüljenek. A munkások türelmetlenségükben azt célozták meg, amit ez a parlamenti munka a helyhatósági választásokkal óhajt majd elérni. Ezt tessék figyelmeztetésként tudomásul venni! (Nagy taps.)