BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt év októbere óta országunk Alkotmánya szinte folyamatosan módosul, és ezt nagyon sokan kifogásolják, mondván: az Alkotmány egy alaptörvény, amelynek stabilitást, a jogok biztonságát kell kifejeznie.

Ez így is van, de most, amikor az államszervezet alapjaiban átalakul, elkerülhetetlen, hogy az e szervezeteket szabályozó Alkotmány is változzék.

E változásnak rendkívül fontos – sőt megkockáztatom, hogy az ország lakossága napi életének szempontjából egyik meghatározó – eleme a helyi hatalom szervezetének átalakulása, és ezt követően – a jogi szabályozás alapján – az új helyi vezető testületek megválasztása.

A tisztelt Ház elé beterjesztett alkotmánymódosítás lényege, hogy az eddigi tanácsrendszert megszüntetve a helyi önkormányzatokra bízza a lakosságot érintő helyi közügyek intézését. A módosítás minden, az önkormányzatoknak az államszervezetben betöltött szerepével kapcsolatos alapvető kérdést rendez.

Meghatározza az Országgyűlés jogkörét, amely kiterjed az alkotmányellenesen működő képviselőtestület feloszlatására, a megyei szintű önkormányzatokat érintő döntésekre, valamint a fővárosi kerületek kialakítására. Természetesen az önkormányzatokat illetően is meghatározó parlamenti jog marad a törvényalkotás. Az államigazgatási szervek hatáskörében fontos változás, hogy közvetlen intézkedési joguk az önkormányzat döntéseivel szemben nincs, csupán ellenőrizhetik a jogszabályok megtartását, és intézkedést kezdeményezhetnek az arra jogosult szervnél – akár az Országgyűlésnél, akár az Alkotmánybíróságnál, illetőleg a bíróságoknál – a jogsértő helyzet megszüntetése érdekében.

Tisztelt Ház! Az Alkotmány új IX. fejezete meghatározza azokat az alapvető jogokat, amelyek minden helyi önkormányzatot – a községektől a vármegyékig, illetve a fővárosig – megilletnek. E jogok lényege, hogy a közösséget szolgáló feladatokat a közösség maga, választott szervezete útján, szabadon, önállóan lássa el, és rendelkezzék az ehhez szükséges anyagi eszközökkel. A helyi hatalomgyakorlás szervezetei: a demokratikusan választott képviselőtestületek, őket illeti meg a helyi szabályozási és döntési jog, és ők rendelkeznek az önkormányzat tulajdonával. Garanciális jellegű a képviselőtestületek társulási szabadságának az Alkotmányba iktatása, figyelemmel arra, hogy az elmúlt két évtized hibás és a társulást kényszerítő gyakorlata joggal váltotta ki a közvélemény kritikáját.

Az önkormányzati szabályozás és a döntés szabadságával kapcsolatban felmerül a jogos kérdés: vajon ez a szabadság azt jelenti-e, hogy az önkormányzat mellőzheti-e azokat a jogszabályokat, amelyek például az oktatási vagy egészségügyi intézmények működésére vagy a műemlékvédelemre, egyéb területek szabályozására vonatkoznak?

Hadd utaljak ezzel kapcsolatban módosított Alkotmányunk 77. szakaszának (2) bekezdésére, amely kimondja: "az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok a társadalom valamennyi szervezetére, minden állami szervre és állampolgárra egyaránt kötelező."

Ez a látszólag formálisnak tűnő érv mégis azt jelenti tartalmilag, hogy a jogszabály olyan társadalmi érdekeket fejez ki – a gyakran ütköző érdekek egyeztetése alapján –, amelyeknek figyelembevételét nem lehet mellőzni.

A direkt központi irányítás megszüntetéséhez, a helyi önkormányzat kialakításához a jogalkotásban is változásra van szükség.

Nyilvánvaló ugyanis, hogy a jogszabályoknak meg kell határozniuk az egész társadalom szempontjából fontos követelményeket, és azokat minden helyi önkormányzatnak meg kell tartania, éppen a polgárok jogegyenlősége érdekében, illetőleg a helyi viszonyoktól független megőrzendő értékek védelmében. Csak zárójelben jegyzem meg, tisztelt Országgyűlés, ezek az értékek általában nem ütköznek a helyi érdekekkel, inkább a pénztelenséggel függ össze a látszólagos érdekellentét. Arra viszont a jogalkotónak kell fokozottan ügyelnie, hogy valóban csak olyan kérdéseket döntsön el jogszabály révén központilag, ami az adott jog, a feladat ellátása szempontjából garanciális jellegű. Az önkormányzati érdekképviseleti szervezetek feladata lehet egyebek között éppen az önkormányzati önállóságot sértő indokolatlan központi szabályozás elleni fellépés.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat egyik, az önkormányzati törvény előkészítése során nagy vitát kiváltó kérdésében, a megye jogállását illetően azt a megoldást tartalmazza, amely szerint a megye önálló önkormányzati szint. Ennek léte azonban nem korlátozza a települési – tehát városi vagy községi – önkormányzat jogait, önállóságát. A megye önálló önkormányzatként azokat a feladatokat látja el a benne képviselt települések számára, amelyekre azok önmagukban, célszerűen nem képesek. Feladata továbbá a települések érdekeinek képviselete, védelme, akár a központi kormányzattal szemben is. Megszűnik ugyanakkor az a rossz, hagyományos, központi anyagi eszközöket újraelosztó szerepe, amely elsősorban okozta a települések függőségét a megyével szemben. Megszűnik továbbá a megyei felügyeleti és ellenőrzési jogból eredő alárendeltség is, mert erre az önkormányzati rendszeren kívüli állami szervek lesznek jogosultak.

A megye lényege tehát a községek és városok önkormányzata, amelynek célja a közös érdekű feladatok ellátása. Ennek megfelelően a törvények ennek az önkormányzati szintnek több, pontosabban más kötelezettséget határoznak meg, mint a települési önkormányzatoknak. A megyeproblémát egyébként az önkormányzati törvényjavaslatok indoklása fejti ki részletesen.

Állást kell viszont Önöknek foglalniuk a megyét illetően abban a kérdésben is, hogy a jövőben a történelmi hagyományokat jobban tükröző "vármegye" megnevezést használjuk, vagy az utóbbi négy-öt évtizedben használt és így a mai nemzedék számára kétségkívül jobban megszokott "megye" kifejezést.

Tisztelt Országgyűlés!

A törvényjavaslat a helyi önkormányzatokra vonatkozó részletes szabályok megállapítását külön törvényre utalja. Minthogy az önkormányzatiság lényegi és garanciális szabályait az Alkotmányban javasoljuk meghatározni, az említett külön törvény – tehát a helyi önkormányzatokról szóló törvény – elfogadásához nem tartjuk indokoltnak a minősített többségű döntést.

Szeretném még egy kérdésre röviden felhívni a figyelmet. Mint említettem, az önkormányzat törvényességi felügyeletében a jogsértő határozatok megsemmisítése a bíróság joga, de az ügyfél is csak bíróságtól kérheti az ilyen önkormányzati hatósági döntés felülvizsgálatát. E bírósági hatáskörök szükségessé teszik, hogy mielőbb a tisztelt Parlament napirendjére kerüljön – az egyébként már az év elején beterjesztett – közigazgatási bíráskodásról szóló törvényjavaslat. Az önkormányzati jogok biztosításához is elengedhetetlen, hogy a közigazgatási bíráskodás legkésőbb a jövő év elején már működőképes legyen, hiszen az önkormányzat jogát sértő államigazgatási hatósági döntés jogorvoslata is végső soron így valósulhat meg.

Tisztelt Országgyűlés!

Az Alkotmány módosítására beterjesztett törvényjavaslat a helyi önkormányzati hagyományok továbbvitelét teszi lehetővé, és az Európában kialakult és 1985-ben a helyi önkormányzatok európai chartájában megfogalmazott alapvető követelményeket, önkormányzati jogokat teszi a magyar jogrendszer részévé. Erre való tekintettel is kérem a Kormány nevében, hogy az Alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslatot – annak megvitatása után – szíveskedjenek elfogadni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)