GÖNCZ ÁRPÁD, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke: Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy pár szóval megindokoljam, miért határoztam úgy, hogy alkotmányos jogkörömmel élve a helyhatósági választások időpontját 1990. szeptember 30-ára tűztem ki.

Az időpont kijelölésében két szempontot kellett figyelembe vennem. Az első, hogy a jelenleg működő helyhatóságok meghosszabbított megbízatása szeptember 23-ával lejár, a helyhatósági választások megtartása tehát sürgős. Annál is inkább, mert a helyhatósági választásokkal válik befejezetté demokráciánk épülete, amely a törvényhozás és a helyi közigazgatás szintjén egyaránt lehetővé teszi, hogy a nép maga válassza meg képviselőit, végleg és visszavonhatatlanul maga vegye kezébe tulajdon sorsának irányítását, s így valóban beteljesítse az annyira óhajtott rendszerváltozást.

A helyhatósági választások két előfeltétele, hogy a vonatkozó törvényjavaslatot a Kormány a Ház elé terjessze, s hogy a Ház azt nyugodt légkörben, körültekintően megvitassa és elfogadja.

Országgyűlésünk, tudatában lévén e - hazánk demokratikus berendezkedése szempontjából szinte sorsdöntő - feladat fontosságának, hajlandó volt ezért nyári szabadságát is feláldozni.

Az első feltétel teljesültével, a törvényjavaslat beterjesztésével azonban még nem állt módomban az időpontról jogérvényes döntést hoznom, amíg hitelt érdemlő forrásból biztosítékot nem kaptam rá, hogy a második feltétel, a benyújtott törvényjavaslat tárgyalása időben befejeződik. A miniszterelnök úr a helyhatósági választások fontosságára hivatkozva levélben kérte tőlem, hogy a helyhatósági választások időpontját a lehető legkorábbi időpontra, szeptember 23-ára tűzzem ki, és ilyen értelmű levéllel fordult hozzám a kormánykoalíció három pártja is, amelyben biztosítottak, hogy a törvényjavaslat tárgyalása időben befejeződik, és a kért korábbi időpontban a választás megtartható lesz.

Időközben megtörtént a köztársasági elnökválasztás módjára vonatkozó, és a kérdésben népszavazást követelő népi kezdeményezés aláírásainak a megszámlálása és hitelesítése. Minthogy az érvényes aláírások száma meghaladta a törvényben megkövetelt százezret, a népszavazást az Országgyűlésnek a lehető leghamarabb ki kell írnia.

Meggyőződésem, hogy a demokráciánk szempontjából alapvetően fontos helyhatósági választások esetleges késedelme és az elnökválasztás módja tisztázásának az elhúzódása egyaránt bizonytalanságot szül hazánk politikai életében, ezért a miniszterelnök úrral és a parlamenti pártokkal folytatott megbeszéléseket követően elhatároztam, hogy arra kérem a tisztelt Házat, tegye törvényesen lehetővé a népszavazás lebonyolítását a jelenlegi jogérvényes szabályok szerinti időpontnál egy hónappal korábban, azaz ez év július 29-én, hogy ősszel, a helyhatóságok mandátumának lejárta után egy héttel, 1990. szeptember 30-án a helyhatósági választásokat is megtarthassuk.

Tisztában vagyok vele, hogy ez a tanácsi apparátusra hihetetlen terhet ró, még akkor is, ha megtaláljuk a népszavazás lebonyolításának egyszerűsített módját, de meggyőződésem, hogy csupán e két időpont kijelölése is hozzájárul, hogy az utóbbi időben egészségtelenül felhevült politikai légkör lecsillapodjék, és az Országház a szükségtelenül nagy indulati töltésű viták helyett nekiláthasson a nyugodt és szakszerű törvényalkotó munkának.

Minthogy az elnökválasztás módjáról tartandó népszavazás – bármilyen eredménnyel járjon – véget vet az elnöki tisztség betöltésének törvénytelenségét sugalló és az intézmény tekintélyét súlyosan károsító vitáknak, bizonytalanságnak és a máris túlságosan sokáig elhúzódott ideiglenességnek, e kérdés mielőbbi megnyugtató lezárása szintén a kívánatos politikai stabilitás helyreállításának az irányába hat. Valószínűnek tartom, hogy az Országházban folyó törvényhozói munka nyugalmának, politikai életünk stabilitásának az igényét tekintve egyetértés uralkodik a Ház valamennyi pártja között, sőt a vitás kérdésekben dicséretes hévvel állást foglaló sajtó köreiben is. A hozzám érkező rengeteg levél tanúsága szerint a közvélemény is erre vágyik.

Szeretném megnyugtatni a tisztelt Házat, hogy ez a meggondolás vezérelt, amikor kitűztem a helyhatósági választások időpontját, és ez a meggondolás vezérel, amikor azt javaslom, hogy a Ház tegye törvényesen lehetővé az elnökválasztás módjáról tartandó népszavazást még a helyhatósági választások előtt, július 29-én, ami semmiképpen nem gátolja a helyhatósági választási törvény vitáját.

Végezetül – minthogy az elnökválasztás módjával kapcsolatos népszavazás személyemben is érint - engedjék meg, hogy néhány szóval elmondjam a magam álláspontját is ezzel kapcsolatban. Mindenekelőtt hadd idézzem önmagamat: bizalmat visszaadni nem, csak elvenni lehet. Ha a népszavazás úgy dönt, hogy a Köztársaság elnökét a nép közvetlenül választja, vállalom a megmérettetést; ha úgy, hogy az elnökválasztás joga a tisztelt Házat illeti, magától értetődően elfogadom a Ház döntését. Véleményem ma is változatlan: a tisztség a lényeges, nem az én személyem, pontosabban a tisztség betöltésének a jogszerűsége, hiszen az elnök a nemzet egységének a megtestesítője. Ezt pedig a népszavazást követőleg senki rovására vagy javára, csak az egész nemzet kárára lehet kétségbe vonni.

Köszönöm szíves figyelmüket. (Nagy taps.)