Tartalom Elõzõ Következõ

GÖNCZ ÁRPÁD, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke: Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy pár szóval megindokoljam, miért határoztam úgy, hogy alkotmányos jogkörömmel élve a helyhatósági választások idõpontját 1990. szeptember 30-ára tûztem ki.

Az idõpont kijelölésében két szempontot kellett figyelembe vennem. Az elsõ, hogy a jelenleg mûködõ helyhatóságok meghosszabbított megbízatása szeptember 23-ával lejár, a helyhatósági választások megtartása tehát sürgõs. Annál is inkább, mert a helyhatósági választásokkal válik befejezetté demokráciánk épülete, amely a törvényhozás és a helyi közigazgatás szintjén egyaránt lehetõvé teszi, hogy a nép maga válassza meg képviselõit, végleg és visszavonhatatlanul maga vegye kezébe tulajdon sorsának irányítását, s így valóban beteljesítse az annyira óhajtott rendszerváltozást.

A helyhatósági választások két elõfeltétele, hogy a vonatkozó törvényjavaslatot a Kormány a Ház elé terjessze, s hogy a Ház azt nyugodt légkörben, körültekintõen megvitassa és elfogadja.

Országgyûlésünk, tudatában lévén e - hazánk demokratikus berendezkedése szempontjából szinte sorsdöntõ - feladat fontosságának, hajlandó volt ezért nyári szabadságát is feláldozni.

Az elsõ feltétel teljesültével, a törvényjavaslat beterjesztésével azonban még nem állt módomban az idõpontról jogérvényes döntést hoznom, amíg hitelt érdemlõ forrásból biztosítékot nem kaptam rá, hogy a második feltétel, a benyújtott törvényjavaslat tárgyalása idõben befejezõdik. A miniszterelnök úr a helyhatósági választások fontosságára hivatkozva levélben kérte tõlem, hogy a helyhatósági választások idõpontját a lehetõ legkorábbi idõpontra, szeptember 23-ára tûzzem ki, és ilyen értelmû levéllel fordult hozzám a kormánykoalíció három pártja is, amelyben biztosítottak, hogy a törvényjavaslat tárgyalása idõben befejezõdik, és a kért korábbi idõpontban a választás megtartható lesz.

Idõközben megtörtént a köztársasági elnökválasztás módjára vonatkozó, és a kérdésben népszavazást követelõ népi kezdeményezés aláírásainak a megszámlálása és hitelesítése. Minthogy az érvényes aláírások száma meghaladta a törvényben megkövetelt százezret, a népszavazást az Országgyûlésnek a lehetõ leghamarabb ki kell írnia.

Meggyõzõdésem, hogy a demokráciánk szempontjából alapvetõen fontos helyhatósági választások esetleges késedelme és az elnökválasztás módja tisztázásának az elhúzódása egyaránt bizonytalanságot szül hazánk politikai életében, ezért a miniszterelnök úrral és a parlamenti pártokkal folytatott megbeszéléseket követõen elhatároztam, hogy arra kérem a tisztelt Házat, tegye törvényesen lehetõvé a népszavazás lebonyolítását a jelenlegi jogérvényes szabályok szerinti idõpontnál egy hónappal korábban, azaz ez év július 29-én, hogy õsszel, a helyhatóságok mandátumának lejárta után egy héttel, 1990. szeptember 30-án a helyhatósági választásokat is megtarthassuk.

Tisztában vagyok vele, hogy ez a tanácsi apparátusra hihetetlen terhet ró, még akkor is, ha megtaláljuk a népszavazás lebonyolításának egyszerûsített módját, de meggyõzõdésem, hogy csupán e két idõpont kijelölése is hozzájárul, hogy az utóbbi idõben egészségtelenül felhevült politikai légkör lecsillapodjék, és az Országház a szükségtelenül nagy indulati töltésû viták helyett nekiláthasson a nyugodt és szakszerû törvényalkotó munkának.

Minthogy az elnökválasztás módjáról tartandó népszavazás – bármilyen eredménnyel járjon – véget vet az elnöki tisztség betöltésének törvénytelenségét sugalló és az intézmény tekintélyét súlyosan károsító vitáknak, bizonytalanságnak és a máris túlságosan sokáig elhúzódott ideiglenességnek, e kérdés mielõbbi megnyugtató lezárása szintén a kívánatos politikai stabilitás helyreállításának az irányába hat. Valószínûnek tartom, hogy az Országházban folyó törvényhozói munka nyugalmának, politikai életünk stabilitásának az igényét tekintve egyetértés uralkodik a Ház valamennyi pártja között, sõt a vitás kérdésekben dicséretes hévvel állást foglaló sajtó köreiben is. A hozzám érkezõ rengeteg levél tanúsága szerint a közvélemény is erre vágyik.

Szeretném megnyugtatni a tisztelt Házat, hogy ez a meggondolás vezérelt, amikor kitûztem a helyhatósági választások idõpontját, és ez a meggondolás vezérel, amikor azt javaslom, hogy a Ház tegye törvényesen lehetõvé az elnökválasztás módjáról tartandó népszavazást még a helyhatósági választások elõtt, július 29-én, ami semmiképpen nem gátolja a helyhatósági választási törvény vitáját.

Végezetül – minthogy az elnökválasztás módjával kapcsolatos népszavazás személyemben is érint - engedjék meg, hogy néhány szóval elmondjam a magam álláspontját is ezzel kapcsolatban. Mindenekelõtt hadd idézzem önmagamat: bizalmat visszaadni nem, csak elvenni lehet. Ha a népszavazás úgy dönt, hogy a Köztársaság elnökét a nép közvetlenül választja, vállalom a megmérettetést; ha úgy, hogy az elnökválasztás joga a tisztelt Házat illeti, magától értetõdõen elfogadom a Ház döntését. Véleményem ma is változatlan: a tisztség a lényeges, nem az én személyem, pontosabban a tisztség betöltésének a jogszerûsége, hiszen az elnök a nemzet egységének a megtestesítõje. Ezt pedig a népszavazást követõleg senki rovására vagy javára, csak az egész nemzet kárára lehet kétségbe vonni.

Köszönöm szíves figyelmüket. (Nagy taps.)