ROSZÍK GÁBOR (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor szólásra jelentkeztem és megnyomtam a gombomat, az akkor volt, amikor Mécs Imre elõször szólalt fel. Azóta már nagyon sok minden elhangzott, és nekem már kenyérdarabok sem maradtak - mint Tamás Gáspár Miklósnak -, sõt, morzsák sem. De néhány gondolatot engedjenek meg, hogy röviden elmondjak. Amit Mécs Imre kiemelt az eredeti javaslatból, és kért, hogy jegyzõkönyvbe kerüljön, az nagyon fontos és nagyon igaz. Azt hiszem, hogy senki nem vitatja: a történelemkönyvekben így fog szerepelni. Hiba lenne, vagy nem lenne politikus azonban, ha ezt most életbe léptetnénk, ha a november 4-e utáni kényszerû megsemmisítés miatt most egyszerûen életbe lépne a november 1-jén kimondott kilépés. Ennek az eredetét Király Béla hosszasan és nagyon jól elmondta. Azt hiszem, hogy nála pontosabban, érzékletesebben nem lehet elmondani. Az a körülmény, az a szituáció nyilván nem áll fenn harminchárom évvel késõbb, ami miatt akkor a Varsói Szerzõdésbõl hirtelen és nagyon gyorsan ki kellett lépni. Azt hiszem, kicsit olyan a helyzet, mintha egy hadüzenetet, amelyet néhány nappal késõbb meghiúsítanak, harminchárom évvel késõbb életbe léptetnénk - ami nyilvánvalóan lehetetlen. Az 1956-ban volt, most pedig 1990. van. Ez a kérdés mindannyiunk számára nagyon fontos, és azt hiszem, boldogok lennénk, ha olyan határozatot hozhatnánk ma, amely egyszer és mindenkorra Magyarország Varsói Szerzõdésbõl való kilépését nyilvánítaná ki. Sajnos, ezt most nem lehet még megtenni.Ez a nyilatkozat elég baj, ezzel én is egyetértek, de sajnos a realitások ezt mutatják. Egy dologra szeretném még felhívni Mécs Imre figyelmét. Ez a nyilatkozat május 9-én készült - amelybõl idézte azt a pontot -; szerette volna, ha most a nyilatkozatba is belekerül. A külügyi bizottság pedig június 14-én készítette el azt a nyilatkozatot, amely most az Országgyûlés elé kerül. Több mint egy hónap elt el a két idõpont között. Ez alatt az egy hónap alatt nem tudom hányszor, sokszor ülésezett a külügyi bizottság, aminek az eredménye az lett, hogy teljes egyetértéssel, konszenzussal fogadtuk el ezt a nyilatkozatot, s ajánlottuk a Parlamentnek elfogadásra. Ha nem is vagyunk teljesen megelégedve ezzel a nyilatkozattal és szeretnénk mást is, azért nem különösképpen óvatos. Ezt mutatja az is - amirõl már szintén volt szó -, hogy a moszkvai csúcstalálkozón tulajdonképpen egyedül maradt a küldöttség ebben a kérdésben. Remélhetõleg ez is hamarosan meg fog változni, hiszen azóta megváltozott a cseh és szlovák parlament, és talán másképpen fognak ebben a kérdésben õk is állást foglalni. Demszky Gábor megjegyzésére szeretnék röviden reagálni. Örömmel konstatálta, hogy a nyilatkozat lényegét a Kormány átvette és a programjába beépítette. Való igaz, hogy a kormányprogramban ez benne van, de nem azért mert az SZDSZ kezdeményezte ezt a nyilatkozatot, hanem alapvetõen mindannyiunk számára nagyon fontos volt. Nem hiszem, hogy akár egyetlenegy olyan választási beszéd is lett volna, amelyben miniszterelnök úr ne beszélt volna arról, hogy a Varsói Szerzõdésbõl valamiképpen ki kell lépnünk, és Magyarországnak függetlennek kell lennie. Sõt, már sokkal korábban, évekkel ezelõtt is az ellenzék képviselõi - akár az SZDSZ-ben, akár az MDF-ben vannak ma - ezt hangoztatták, kimondták. Még egy személyes dolgot szeretnék elmondani. A múlt év májusában, amikor az idõszakos választások elõtt az elsõ szórólapot elkészítettük Gödöllõn, egy olyan mondat került rá, amit én írtam egy írásban: Nagy Imrét rehabilitálni fogják, az oroszok szépen hazamennek, itt kérem demokrácia lesz és szabadság. Ez eléggé póriasan hangzott, többen szememre vetették, hogyan lehet így fogalmazni, hogy az oroszok szépen hazamennek - mások pedig éppen azt kérdezték tõlem: maga volt, aki azt írta, hogy az oroszok szépen hazamennek? És örömmel vették. Én arra gondoltam, ami megvalósulni is látszik, hogy egyszerre nem lehet megszakítani velük, az ittlétükkel a kapcsolatot, nem lehet egyik napról a másikra elküldeni õket, de szépen haza fognak menni. Mindannyian türelmetlenül várjuk, hogy ez a folyamat befejezõdjön. Annak érdekében azonban, hogy ez valóban békésen és folyamatosan haladhasson tovább, azért gondolom, nagyon ésszerû és fontos egy minden árnyalatra odafigyelõ, nem annyira éles és minden oldalról elfogadható nyilatkozatnak, határozatnak az elfogadása. Éppen ezért én tisztelettel kérem és szeretettel ajánlom az Országgyûlésnek, kedves képviselõtársaimnak, hogy a külügyi és a honvédelmi bizottság által elõterjesztett határozatot szíveskedjék elfogadni. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)