BOTOS KATALIN pénzügy-minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselõtársak! Örömömre szolgál, hogy ezúttal kérdésre és nem interpellációra kell válaszolnom, hogy az elõbbi lefelé menõ trendet remélem, nem lesz módjában képviselõtársaimnak megerõsíteni, annál is inkább, mert gondolom, hogy válaszom nem fogja kitörõ örömmel eltölteni még a kormánykoalíció képviselõit sem, akik remélem azonban, ugyanolyan megértést fognak mutatni felelõs törvényhozó magatartásukkal, mint az ellenzék képviselõi a konkrét helyzet megítélésében. Azt hiszem ugyanis, ez a kérdés nem Soós Károly Attila interpellációjának körébe tartozik, tehát önök itt csak az objektív helyzetre várnak választ úgy, ahogy az írásbeli kérdés szólt is hozzám. Ennek értelmében tájékoztatom önöket a következõkrõl. A jelenleg érvényes 4 éves ciklusú turistaellátmány rendszerét 1989 novemberében még az elõzõ kormány vezette be. Ezt a kétségtelenül népszerûtlen lépést fizetési mérlegünk ismert, súlyossá váló hiánya tette szükségessé. A turistaként kiutazók 4 évente legfeljebb 300 USA dollárnak megfelelõ valutát vásárolhatnak, feltéve, ha az elsõ három évben nem élnek az évi 50 dolláros valutavételi lehetõséggel. A felolvasásban megállok, teljesen világos tehát, hogy a közeli jövõ fogalma megítélés tárgya lehet, hogy pontosan mit értünk távoli és közeli jövõn. Az akkori törvényalkotók, pontosabban jogszabályhozók és rendelkezést kigondolók nyilván úgy ítélték meg a helyzetet, hogy bizonyos lélegzetvételnyi idõre ilyen nadrágszíj-meghúzó magatartásra lesz szüksége az országnak a devizális ellátottság terén. Azt hiszem, hogy az azóta eltelt idõszak fejleményei ennek az oldását semmiképpen nem indokolnák. De azért itt felhívom a figyelmet arra, hogy egy picit pontosítani kell képviselõtársunk kérdését. Ha ugyanis az elsõ két évben felveszi valaki az 50-50 dollárt, 4 évre összesen csak 200 dollárt vehet fel. Ha a harmadik évben kezdi meg a valutaváltást, a prémiummal együtt összesen 250 USA-dollár váltható át. A képviselõ úr kérdése tehát nem egészen pontos, ugyanis az állampolgárok nem évente vásárolhatnak 50 dollárt, hanem a fenti rendszer szerint. Itt van egy kitolás, mármint hogy a rendelkezésre bocsátás kitolása. Kitolás az állampolgárral, amit azonban nem mi hoztunk, hanem azok az objektív körülmények, amelyeket én már oly sokszor elmondottam itt a Parlamentben, ránk örökül hagytak. De a kérdés mélyebb magyarázatára rátérve, mint említettem, a jelenlegi valutaellátási rend, a jelenleg is érvényes valutaellátási rend a múlt évi központi intézkedésen alapul, amely szerint a konvertibilis elszámolású idegenforgalom devizális kérdéseit úgy szükséges szabályozni, hogy 1990-tõl növekvõ aktívum keletkezzék. A konvertibilis elszámolású idegenforgalom bevételeinek és kiadásainak elsõ négy havi (mozgás) - azt hiszem, érdekli az urakat a válasz! (Közbeszólás: Feltétlenül - Derültség.) - alakulása a következõ képet mutatja. Bevételünk 197 százalékkal nõtt ez alatt a 4 hónap alatt, kiadásaink pedig 40 százalékkal. Egyértelmûen az az egyenlegjavulás, amely az egyébként kimutatható konvertibilis devizaegyenleg javulásában egyébként is tükrözõdik, többek között az idegenforgalomnak is a része, ami sajnálatos módon rövid távon mindig a kiadás-visszafogásból ered, hosszabb távon érhetõ el ugyanis a bevételnövelõ intézkedéseknek az eredménye, annak a jelentkezése. A kiadások belül magánutazás céljára megvásárolt konvertibilis fizetõeszköz mindössze 33 millió USA-dollárra tehetõ. Az 50 USA-dolláros valutaellátási rend év közbeni megváltoztatásához a következõket kellene mérlegelnünk, ha a rövid távot így értjük. A bevételek rendkívül dinamikus emelkedése és az erõsen korlátozott valutavásárlási lehetõségek mellett csupán 50 millió USA-dollár aktívum képzõdött az elsõ négy hónapban, tehát nem volt olyan óriási nagy az eredmény. Teljesen bizonytalan azonban a bevételek és kiadások alakulása az év hátralévõ hónapjaiban, különös tekintettel az elõttünk álló idegenforgalmi fõszezonra, hiszen a képviselõtársak is ezért tették fel ezt a kérdést, hogy mi várható az idegenforgalmi szezonban. Várhatóan a növekvõ ellátmány-igénybevétel, a szervezett utakkal kapcsolatos kiadások növekedése - mindez nem mérhetõ fel egész pontosan. Nem zárható ki ugyanakkor a beutazó fogalomban meghatározó súlyt képviselõ NSZK-beutazó forgalom csökkenése az örvendetes hivatalos látogatások ellenére sem. Így tehát bevételkiesésére gondolunk, ezt becsüljük. Ezt figyelembe kell vennünk, amikor az ellátás javítását gondoljuk meg. A kiadásokon belül az elsõ négy hónapban a hivatalos utak és a szervezett turizmus kiadásai meghatározó súlyt - négyötöd részt - képviseltek. Ezek további alakulását ugyancsak kedvezõtlenül befolyásolhatja a várható valutaunió az NSZK és az NDK között. Az elmondottakra tekintettel tehát a jelenlegi valutaellátási rend év közbeni megváltoztatását nem tartjuk lehetségesnek. Ez lenne összefoglalva a válasz képviselõ úr kérdésére. Még szeretnék a munkatársaim által is elõkészített anyaghoz hozzátenni egy személyes véleményt. Szeretném azt, ha a tisztelt képviselõtársak és az ország lakossága is átgondolnák, le kell-e már vetkõznünk azt a rutinszerû reagálást, amely szerint az "állam bácsi" ellát bennünket. Az eladás mint piaci aktus a kereslet és a kínálat rendelkezésre állásának függvényében következhet be. Nem szeretnék nagy közgazdasági vitákba bonyolódni, de egy egyensúlyi árfolyam kellene ehhez. Gondolom, a kérdést feltevõ szabad demokrata barátaink is elsõrendû fontosságúnak tekintik az infláció elleni küzdelmet, amelyet semmiképpen sem tehetünk kockára egy olyan faktorral, mint például a lakossági devizaigények ráeresztése a szûkös devizakészletekre, és ezáltal egy olyan árfolyam kialakítása, kikényszerítése, amely az inflációra kedvezõtlen hatást gyakorolna. Köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)