DR. HORVÁTH BALÁZS belügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! Õszintén megmondom, sokkal jobban örültem volna - és azt hiszem, az lett volna a konstruktív dolog, nem minthogyha bárkinek az elõadását minõsíteni szeretném, kérem, nehogy félreértse -, tehát jobban örültem volna annak, hogyha azt kérdezi meg a minisztertõl, hogy a rendõrség és a belügyi állomány személyi struktúráját hogyan akarja átalakítani, mi az elképzelése a belügyminiszternek nem egy állás, egy poszt betöltésérõl, de egyáltalán a rendszerváltoztatás eredményekénti, szükségszerû hallatlan komoly tömeg, szaktömeg mozgását milyen módon kívánja megoldani. Bár tudom, hogy ez tulajdonképpen senkit nem érdekel ebben az esetben, de mégis, akit érdekel, az õ kedvéért elmondom azt, hogy nekem a legnagyobb gondot nem egyetlenegy fõkapitány-helyettesnek a léte, nemléte okozza, hanem a legnagyobb gond az, hogy a Belügyminisztériumban azt a sok-sok tucat felelõs beosztású embert, szakembert hogyan lehet pótolni. A legnagyobb gondom az: milyen természetes, öntisztító automatizmusokat lehet beépíteni a személyi kiválasztásba ahhoz, hogy a fõkapitányok közül az arra megérdemeltek, a városi fõkapitányok közül az odavalók kerüljenek a megfelelõ posztokra. Túrós András belügyminiszter-helyettes volt a belügyminiszter rendõri helyettese. Miután észleltem én is azt - és ehhez szabad demokrata barátaimtól olyan komoly segítséget kaptam -, hogy ezen a poszton alkalmatlan, ezért úgy döntöttem, hogy a belügyminiszter (taps) és az Országos Rendõrfõkapitányság, az országos rendõrfõkapitányi állást egy civillel, egy bíróval, a szombathelyi megyei bíróság elnökével fogom betöltetni. Miután szakember kívántatik erre a posztra, akit a rendõrök is elfogadnak, ezért döntöttem Túrós András személye mellett. Egyébként örülök annak, hogy az iménti megjegyzésem nagy derültséget okozott. Ennek a következõ lehet az alapja. Akkor, amikor engem a bizottság meghallgatott, és természetesen - a dolgok magától értetõdõ rendje szerint - csak a személyekre volt kíváncsi, hogy kikkel fogok együtt dolgozni, az általam tisztelt és nagyra becsült Kõszeg Ferenc képviselõ úr a következõképpen szövegezte meg a kérdését - szó szerint idézem, a 134. oldal második bekezdésében van - a bizottság elõtt: "Személyi kérdésem is volna. Ma lehetett olvasni az újságban, hogy a civil rendõrfõkapitány szakmai helyettese Túrós András lesz, a jelenlegi belügyminiszter-helyettes és országos rendõrfõkapitány. Akirõl az én ismereteim ellentmondóak. Tudom, hogy sokan a reformok emberének tartják, olyan embernek, aki nem politikai, hanem szakmai karriert csinált a rendõrségen belül." Én ezt tökéletesen osztottam és elfogadtam az általam nagyra becsült és a többiekhez képest is kifejezetten tisztelt Kõszeg Ferenc úr véleményét (taps), és ezért úgy döntöttem, hogy Túrós András olyan helyen fog a jövõben tovább dolgozni, ahol politikai mûködésre lehetõsége nem lesz, olyan helyen fog mûködni, ahol nem lesz módja és lehetõsége arra, hogy sem elméleti, sem operatív úton rossz irányba, általunk elítélendõ irányba vigye el a rendõri munkát. Nem vitatom, és most itt folytattam volna, nem vitatom azt, hogy ugyanez a fenntartása Kõszeg Ferenc úrnak akkor is megvolt. És itt folytatnám az idézetet: "Saját nyilatkozatai azonban azt mutatják, hogy azért õ egy eléggé agresszív rendõri magatartásnak a híve volt a közelmúltig. Gondolok itt Miskolcon, Borsod megyében meghonosított általános igazoltatási rendszerre, amelyet õ nem a bûnmegelõzés érdekében vezetett be, hanem a cigányok elkülönítésének, gettósításának érdekében. Ennek az elképzelésében, kigondolásában is részt vett, és így neve ezért összefonódott nem demokratikus intézkedésekkel is." Szó szerint így folytatta Kõszeg úr. Én ezt is elfogadtam. Ezért döntöttem úgy, hogy - ahogy az imént már elmondtam - olyan helyre teszem, ahol egy szûrõ van egyrészt Túrós András intézkedései fölött, másrészt egy olyan civil felettes van, aki az ilyen jobb- vagy baloldali - teljesen mindegy, hogyan titulálom - kilengéseit, ezt az ingamozgását mindenféle úton és módon beszûkíti. Ami számomra viszont - olvasva az interpellációt - visszacsengett, a hangulata; akkor, amikor visszacsengett a hangulata, egy dolog volt furcsa, hogy az interpelláló akkor, amikor tõlem kérdezi és elmarasztalja Túrós Andrást a tömeges igazoltatások miatt, stb. - nem akarom ezt részletezni, mindenki tudja, hogy mirõl van szó -, konzekvensen és többször, azt hiszem hatszor, ha jól számoltam meg, a cigánybûnözéssel foglalkozott. Bevezetett megint egy olyan kategóriát, ami miatt itt mindenki tiltakozik. Bevezetett megint a saját interpellációjában egy olyan szóhasználatot, amit nagyon célszerû lenne most már az interpellációból is kihagyni. Az a baj, hogy nincs idézõjelbe téve. (Nagy taps.) Ha idézõjelbe tették volna, semmi kifogásom nem lenne az interpellációbeli szóhasználata ellen. Egyébként megnyugtathatom a képviselõ urat és a szabad demokratákat is e vonatkozásban: ha tapasztalni fogom, hogy Túrós András magatartását, intézkedéseit politikai motiváció fûti - és én ezt is a politikai motivációnak tartom -, akkor magától értetõdõ, hogy a szükséges konzekvenciákat le fogom vonni. Köszönöm. (Taps.)