HAVAS GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Miniszter Úr! Ön hivatalba lépése után dr. Túrós Andrást, korábbi Borsod-megyei, majd országos rendõrfõkapitányt az országos rendõrfõkapitány helyettesévé, a magyar rendõrség szakmai vezetõjévé nevezte ki. A döntést elfogadhatatlannak tartom. Elöljáróban szeretném ismertetni, hogy irtózom a politikai tisztogatás mûfajától. Megvalósulását soha nem is kívántam. Úgy gondolom azonban, hogy vannak olyan kritériumok, amelyek kizárják, hogy a múltban leginkább kompromittálódott vezetõk a rendszerváltást követõen helyükön maradjanak. Különösen igaz ez a rendõrségre, amely a pártállam egyik legfõbb támasza volt. Márpedig dr. Túrós András még a közelmúltban is fõkapitányi intézkedések és nyilatkozatok egész sorával bizonyította, hogy a párt és a rendõrállam következetes híve, és a maga mûködési területén mindent meg is tett azért, hogy a rendszerváltás ne mehessen végbe. 1988 õszén a Borsod megyei pártbizottság ülésén erélyes fellépést sürgetett a politikai ellenzék minden árnyalatával szemben. Ugyancsak 1988 õszén a miskolci városi televízió adásában kijelentette, hogy a gazdasági sztrájk nem rendõrségi ügy, de ha a sztrájk politikai követeléseket is tartalmaz, akkor a rendõrségnek közbe kell lépnie, és ehhez a megfelelõ apparátus rendelkezésre is áll. A munkásság hangulatának sajátos kifejezõdése volt abban az idõben Kristály Gyula, nyugdíjas ózdi munkás elkeseredett akciója. A pártközpontnak címzett levelezõlapokon és a lakóhelyén terjesztett röpcédulákon meglehetõsen nyers formában bírálta a rendszert. Az ellene folytatott eljárás volt talán az utolsó a pártállam jellegzetes jogi torzszüleményének nevezhetõ izgatási perek sorában. Dr. Túrós András a fent említett tv-mûsorban igen erélyesen védelmébe vette ezt az eljárást: "Nagyon sajnálatosnak tartom, hogy Kristály Gyula Andrásból a sajtó mártírt csinált. Nem értem meg az egész sajtóhisztériát, hogy mi szükség van erre, és miért kell mártírt csinálni egy ilyen emberbõl, aki az izgatás bûntettét vastagon kimerítette." Ugyanilyen elszántan védelmezte az ügy kapcsán dr. Túrós a Posta levélellenõrzõ gyakorlatát is. Dr. Túrós véleményének az ismeretében nem meglepõ, hogy a Posta feljelentését követõen olyan óriási erõkkel láttak hozzá az akkor még ismeretlen tettes felderítéséhez, mintha legalábbis egy többszörös rablógyilkos kézrekerítése lett volna a tét. Miután a hatalmas erõfeszítésnek köszönhetõen Kristály Gyula kézre került, dr. Túrós a maga szerény eszközeivel személyesen is hozzájárult a vizsgálat sikeréhez: "Én felkerestem Kristály Gyula Andrást az õrizetben. Sajnos a megbánásnak jeleit sem mutatta, a rendõrségrõl is nagyon szép verset írt az én megbízásom alapján, mintegy bizonyítva tehetségét." Mint köztudott, Borsod egyike volt azoknak a megyéknek, ahol a legkorábban jelentkeztek a gazdasági válság és a kezdõdõ munkanélküliség súlyos következményei. Dr. Túrós már 1986-ban nyilatkozott errõl a problémáról Moldova Györgynek a szerzõ Bûn az élet címû könyvében: "A bûnözés növekedése nem egy különös borsodi átok, hanem egyenesen következik a súlyos gazdasági helyzetbõl. Ma már biztosra vehetjük, hogy ez a helyzet óhatatlanul leépítésekhez, munkanélküliséghez vezet majd. Nyilvánvaló, hogy az üzemek nem a legjobb, magas minõsítésû szakembereiket küldik majd el, hanem a képzetlen és fegyelmezetlen elemektõl igyekeznek megszabadulni. Meg fognak telni a kocsmák lógósokkal, folyik majd az alkohol." Így váltak dr. Túrós gondolatmenetében néhány mondaton belül a gazdasági válság kárvallottai erkölcsileg felelõsségre vonható bûnözõjelöltekké, és ennek megfelelõ eljárást dolgozott ki a probléma rendõri kezelésére. 1986-tól a Btk.-nak a közveszélyes munkakerülésre vonatkozó szigorításait kihasználva dr. Túrós András utasítására a megyében rendszeres razziákat tartottak, elsõsorban a cigány- és szegénytelepeken, ahol begyûjtötték és 30-60 napra rendõrségi fogdába zárták azokat a férfiakat, akiknek egyetlen bûnük az volt, hogy nem rendelkeztek állandó munkaviszonnyal. Dr. Túrós egyébként is az általános és rendszeres bûnmegelõzõ hajtóvadászatot tartotta a rendõrség legfontosabb feladatának. Kidolgozták és visszatérõen alkalmazták az úgynevezett különösen nagy erõkkel végrehajtott akció módszerét. Ennek során munkásõrök és segédrendõrök bajtársi együttmûködésével hermetikusan elzártak egy területet, például piacot, és minden ott tartózkodót alaposan ellenõriztek. 1988-ban októberig csak Miskolcon több mint 300 razziát hajtottak végre, vagyis naponta razziáztak. Dr. Túrós még 1989 tavaszán is úgy nyilatkozott a miskolci Déli Hírlapnak, hogy kívánatos, hogy az akcióalosztálya a jövõben demonstratív feladatokat lásson el, ezzel visszatartó hatást gyakorolva a bûnözõkre, a bûncselekményekre hajlamosakra. Dr. Túrós a legsúlyosabb és leghelyrehozhatatlanabb károkat a cigányságnak okozta. Valamennyi megye közül Borsodban a legnagyobb a cigányok aránya. Az elmúlt években a romló gazdasági helyzet és a cigányság állapotából eredõ válságjelenségek amúgy is felerõsítették a cigányellenes indulatokat és a cigánysággal kapcsolatos elõítéleteket. Dr. Túrós gyûlölet- és hisztériakeltésre alkalmas nyilatkozatok egész sorával módszeresen szította a cigányellenességet. Hadd idézzek egyetlen gyöngyszemet az Észak-Magyarország 1989. április 15-i számából: "Az utóbbi nyolc-kilenc évben megállt a bûnözés növekedése. Ugyanakkor a korábbi 18 százalékról 38 százalékra emelkedett a cigány bûnelkövetõk aránya. Az elmúlt évben megduplázódott. Ez a tendencia 1989-ben erõsödik, már a 40 százalékot is eléri; nyugodtan mondhatom, hogy ha ez így marad, év végén minden második bûnelkövetõ a megyében cigány származású lesz." Mindezek után nem csoda, hogy dr. Túrós lelkesen pártfogolta a miskolci cigánygettó tervét, és nagyszabású rendõrségi hadmûveletet indított a Borsod megyei cigányság ellen. Az elmondottak ismeretében úgy vélem, hogy dr. Túrós András kinevezése szimbolikus jelentõségû gesztus. Bátorítást adhat mindazoknak, akik úgy vélik, hogy a korábbi módszerek folytathatók. Dr. Túrós András megbízása azért is meglepõ, mert a miniszter úr éppen a napokban jelentette be, hogy pályázatot kíván kiírni a megyei rendõrfõkapitányi posztokra. Ezért tisztelettel kérdezem a miniszter urat, a rendõrség eddigi vezetõi közül éppen dr. Túrós András az, akinek további vezetõi megbízatásához nem férhet semmi kétség? Köszönöm szépen. (Nagy taps.)