DR. HORVATH BALAZS belügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! Megköszönöm Önnek, hogy interpellációjával lehetõséget adott arra, hogy ez esetben én is a sajtó nyilvánosságát, a remek információáramlás minden lehetõségét fölhasználva elmondjam azt, hogy a Magyar Demokrata Fórum, a Kisgazdapárt és kereszténydemokrata barátaim segítségével mi módon kíséreljük meg a diktatúra lebontását, mi módon kíséreljük meg elérni azt, hogy minden gondolkodó ember a helyére kerüljön, az, aki felelõsséggel tartozik a megtörténtekért. Ennek kapcsán szeretném megjegyezni, hogy semmiféleképpen sem úgy, hogy átvéve a diktatúra logikáját és gondolkodásmódját, melyet, ha indirekt módon is, de az Ön interpellációja sugall, kikiáltsuk magunkat, belügyminisztériumi dolgozókat, ebben az esetben a belügyminisztert igazságosztó hatalomnak. Mi felelõsségre nem vonhatunk, sõt mi több, a mindenki által és kiváltképpen Ön által - egyetemi oktató - tökéletesen ismert deregulációs törvénybõl következõen nekem mint belügyminiszternek lehetõségem sincsen arra, hogy a rendõrséget, az Országos Rendõrfõkapitányságot büntetõeljárás lefolytatására utasítsam. Ez a szervezeti különválasztásból következik, amelyet mindenki nagyon jól tud, hát itt rengeteg jogász ül, különösen és kiváltképpen a fiatal demokraták között, és konzekvensen a szakszerûségre hivatkozik a Parlamentben. Ebben az esetben én is a szakszerûségre hivatkozom, és azt mondom, hogy az 1990. évi XXII. deregulációs törvény már ezt a jogot a belügyminiszternek nem adja meg, tehát büntetõeljárás megindításának a jogát, lehetõségét. Magától értetõdik azonban: ez a jogszabályi változás, ez a konstrukció-, szerkezetváltozás nem jelenti azt, hogy a Magyar Demokrata Fórum kormánya asszisztálni kívánna, szeretne a múlt hibái elleplezésében, illetve megakadályozná azt, vagy nem tenne meg mindent a felelõsség megállapítására. Pontosan ezért a két elsõ pontban írt, Ön által föltett kérdésekre vonatkozóan a Belügyminisztérium fel fogja kérni a Legfõbb Ügyészséget - most már új, Önök által tegnap este megválasztott vezetõje van -, hogy rendeljen el nyomozást, de azzal, hogy bûncselekményt én megállapítani a magam részérõl nem tudok, hiszen bûncselekményt majd a független bíróság a vádemelés után, a nyomozati eljárás lefolytatását követõen, a bizonyítási eljárás lefolytatása után állapíthat meg. Én nagyon pontosan emlékszem Tölgyessy Péter képviselõ úrral tartott közös televíziós beszélgetésünkre, amikor a miniszteri felelõsség helyett a miniszteri felelõtlenségrõl volt szó, és most, hogy ezeket Önöknek elmondom, visszacsengenek Tölgyessy Péter indoklása, szavai, azok a szavai, amelyekkel nagyon logikusan megfogta az akkori - ez még a választások elõtt volt - tehetetlen állapotunkat, akkor még az Önét, az övét, a szabad demokratákét és a miénket, magyar demokratákét, nevezetesen azt, nem áll majd a rendelkezésünkre a miniszteri felelõtlenség logikájából, az akkori konstrukcióból következõen eszköz arra, hogy most oly módon indítsunk be egy jogszabályalkotást, illetve felelõsségrevonási folyamatot, amely mindenkinek, ebben az esetben, higgye el, kérem, az én igazságérzetemnek is megfelelne, tehát az Önével szinkronban futna. Ezzel nem akartam az újonnan megválasztott legfõbb ügyésznek átadni a válaszadást és az intézkedés szükségességét. Azt mondtam, hogy az Ön által föltett kérdésekben látom azt, hogy mire van igénye a szabad demokratáknak. Erre föl fogom kérni írásban a legfõbb ügyészt és az országos rendõrfõkapitányságot, hogy indítsák meg a büntetõeljárást. Egészen más az Ön által föltett harmadik kérdésre adandó válaszom. Azért más, mivel az úgynevezett III./3-as követte el ezeket a bûncselekményszerû dolgokat. Elnézést kérek, ha logikai törés van az általam imént elmondottakhoz képest. Annyira nyilvánvalóak, azért voltam kénytelen ezt a kifejezést használni. Ebben az ügyben szeretném leszögezni, hogy ez a Belügyminisztérium már nem az a Belügyminisztérium. Ebben a Belügyminisztériumban III./3-as osztály nincs. Kínos gonddal ügyeltem arra, hogy a III./3-as osztályhoz tartozó emberek se legyenek. Higgye el, kérem, nagyon gondot okoz a Belügyminisztérium anyagi forrásait tekintve az, hogy az ily módon "bemocskolódott emberek" nagy részét kénytelen volt a Belügyminisztérium új vezetése - ebben az esetben én, de az alapot megteremtette már a régi vezetés - nyugdíjba küldeni. Így fordult elõ az a hallatlanul groteszk helyzet, hogy nekünk kellett hozni - a magyar demokraták Kormányának - olyan rendelkezést. amely beszûkítette a korkedvezményes nyugdíjadási lehetõséget. A Magyar Közlönyben a jogszabály megjelent. Nagyon jól tudom, hogy hihetetlen, már a bûncselekményt elérõ politikai hibák történtek. Ezért, bár nem tudom, hogy ez a válasz kielégíti-e Önt és a Parlament többi tagját, szeretném közölni Önnel azt, hogy fölkértem a legfõbb ügyészt arra, hogy indítson büntetõeljárást - némely ember esetében csak a tények megállapításának a szintjéig, nem a felelõsségre vonás és a következmények alkalmazása miatt, mert már meghalt - Kádár János, Benkey András, Gyenes András, Németh Károly, Korom Mihály, Rácz Sándor ellen. Az ellent úgy értem, ahogyan az elõbb fogalmaztam, aki elhunyt, nyilván csak az ügyeit kell kivizsgálni. Magyarázata az, hogy tudomásomra jutott - nem a szabad demokraták segítségével jutott a tudomásomra -, hogy Magyarországon hosszabb ideig terroristákat, az Interpol által körözött terroristákat tartottak. Ekkor a magyar Belügyminisztérium és annak szervei az Interpolnak még nem volt tagja, ennek ellenére tudomásuk volt e tényekrõl. Megkeresték az akkori MSZMP Politikai Bizottságának fejét politikai utasítást, iránymutatást kérve abból a célból, hogy a Karlov-csoporttal és társaival mi történjen. A birtokomban lévõ okiratokkal, ha nem is bizonyíthatóan, de valószínûsíthetõen e tények megtörténtek. Felkértem az így valószínûsíthetõ tények bizonyítására a legfõbb ügyészt. Õ nyilván intézkedni fog a rendõrségen keresztül egy csoport kijelölésére, hogy állapítsa meg, hogy 1979. augusztus 30-át megelõzõen milyen politikai felelõsség terheli az elõbb felsoroltakat abban, hogy Magyarország az Interpol által körözött bûnözõknek akár menedéket, akár a további cselekményeiket könnyebben elkövetendõ felkészülési lehetõséget biztosított. Azért tartottam szükségesnek megindítani ezt az eljárást, mert tévedhet mindenki, véthet politikai hibát, lehet bûnös. Nagyon jól tudja képviselõ úr, hogy mit mondott ezzel kapcsolatban Puskin: ez már nem bûn volt, hanem hiba. Ez már bûncselekmény volt, bûncselekmény jellegû, hogy nemzetközileg körözött bûnözõket rejtegettek. Ezért döntöttem úgy, hogy a legfõbb ügyész rendelkezésére bocsátva az anyagokat, megkérem õt a büntetõeljárás elrendelésére. Hogy ennek a bejelentése miért a mai napon történt, két oka van. Egyrészt: vannak az ügynek úgynevezett nemzetközi összefüggései - azt hiszem, ezt nagyon jól tudják. Másrészt: én is most tudtam meg. Harmadrészt: ebbõl nem akarok titkot csinálni. Nem tudom, szükséges-e ezt elmondanom, de elmondom: fönntartás nélkül megbízom az új, általunk megválasztott legfõbb ügyészben. Emiatt történt ma a bejelentés. Arra kérem Önt, hogy amikor elmondtam az általam vázolt magatartásokat, melyek kivizsgálását kértem, ne csak a választ fogadja el, sokkal inkább segítséget kérek - a magyar demokraták a szabad demokratáktól - ahhoz, közösen bontsuk le a diktatúrát. Higgye el, ebben a kérdésben nem provokatív felhangot képzelek el, hanem sokkal inkább segítõ szándékot. Nyilvánvaló, hogy a felelõsség nem az Öné, hanem a miénk. Ezt a felelõsséget mi, a magyar demokraták megkaptuk és elvállaljuk. Köszönöm. (Taps.)