DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt belügyminiszter úr! Az ülést ma is vezetõ alelnök úr múlt héten megtanított bennünket arra, hogyan kell feltenni interpellációban a kérdést. Ezért én az õ instrukcióit fogom követni. Tisztelt belügyminiszter úr! Tudomása van-e arról a belügyminiszter úrnak, hogy az elmúlt évtizedben felelõs vezetõ politikusok nemcsak politikailag és erkölcsileg elítélhetõ cselekményeket követtek el, hanem a bûncselekményeket is? Mára már köztudomásúnak számít az a tény, hogy a nyolcvanas években felelõs politikai vezetõk tudtával és közremûködésével az államháztartás adatait rendszeresen meghamisították. Az Országgyûléssel és a közvéleménnyel is rendszeresen hamis adatokat közöltek, többek között az ország külföldi adósságáról is. Ezen magatartás eredményeként a magyar gazdaságot jelenleg még szinte fel sem mérhetõ kár érte. Ezen cselekmények elkövetõi alaposan gyanúsíthatók azzal, hogy a Büntetõ Törvénykönyvben meghatározott bûncselekmények egész sorozatát követték el politikai céljaik elérése érdekében. Tett-e már valamilyen intézkedést a rendõrség mint nyomozó hatóság annak érdekében, hogy ezen közfelháborodást kiváltó cselekmények elkövetõit felelõsségre vonják, és ha eddig még nem, kíván-e a miniszter úr intézkedni? Szeretném hangsúlyozni, hogy ezekben az esetekben nem arról volt szó, hogy meglévõ, rendelkezésre álló adatokból helytelen döntést vontak le, helytelen következtetést vontak le a döntésre jogosultak, hiszen a hibázás ellen, a politikai hiba ellen senki nincs beoltva. Itt arról van szó, hogy a meglévõ adatokat tudatosan és szándékosan meghamisították, azért, hogy hamis döntések szülessenek. Megint csak szeretném hangsúlyozni: ezek a hamisítások, ha egy vállalati igazgató követi el, vagy követte el a múltban, büntetõjogi konzekvenciákkal jártak: tsz-elnökök, vállalati igazgatók ellen indult eljárás; de azt is említhetem, hogy valamennyien, akik valaha kitöltöttünk egy statisztikai lapot, látjuk az alján a fenyegetést, hogy az adatok meghamisítása bûncselekmény. Másodszor: az elõzõekhez hasonlóan rendkívüli károkat okozó és egyben nagy felháborodást kiváltó cselekménysorozat elkövetõit a bõs-nagymarosi erõmû építésével kapcsolatban terheli súlyos, büntetõjogilag is értékelendõ felelõsség. Ebben az esetben az elkövetõk szintén szándékosan és tudatosan megtévesztették az Országgyûlést és a közvéleményt. Magatartásukkal rendkívül súlyos károkat okoztak a magyar gazdaságnak, továbbá helyrehozhatatlanul károsították a természeti környezetet is. Történt-e már valamilyen intézkedés a felelõsök személyének megállapítására és az eljárás megindítására? Ha nem, kíván-e a miniszter úr intézkedni ebben az ügyben? Amikor az interpellációt benyújtottam, még nem volt ismert az a tény, vagy nem került a nyilvánosság elé az az adat, miszerint az építkezés többmilliós költséggel ma is tovább folyik. Úgy ítélem meg - legalábbis ilyen adatok láttak napvilágot, úgy ítélem meg -, ha ez így van, ennek szoros összefüggése van azzal a ténnyel, hogy az eddigi károkozókkal szemben nem történt semmilyen felelõsségre vonás. Az elõzõ ügyekhez hasonlóan közismert ügy az a cselekménysorozat, amelyrõl tegnap is sokat beszélt a tisztelt Ház. A Dunagate néven vált ismertté ez az ügy, amikor is a korábbi Belügyminisztérium III./3-as osztálya a demokratikus pártokról és azok vezetõirõl szerzett be titkos módszerekkel, alkotmányellenesen és a Büntetõ Törvénykönyvbe ütközõ módon információkat. Az elõzõ ügyekkel ellentétben ebben az ügyben indult már eljárás, és az Országgyûlés is lefolytatott már vizsgálatot. Ugyanakkor mindmáig elmaradt azoknak a jogi konzekvenciáknak az alkalmazása, amelyeket a vizsgálatok indokoltak volna. Mindmáig nem történt meg az egykori belbiztonsági szolgálat vezetõinek büntetõjogi felelõsségre vonása azért, hogy a cselekmények nyilvánosságra kerülését követõen a vele és az általa vezetett szolgálat tevékenységével kapcsolatos vizsgálat meghiúsítása érdekében nagy mennyiségû iratot semmisíttetett meg. Mint ahogyan nem történt meg annak a tisztázása sem, hogy a korábbi Kormány azon tagjai, akik errõl az alkotmányellenes tevékenységrõl tudtak, és annak megszüntetése érdekében semmit nem tettek, nem követték-e el a hivatali bûnpártolás bûntettét. Ebben az ügyben kíván-e a belügyminiszter úr intézkedni? Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Még egyszer szeretném hangsúlyozni azt a momentumot, amit a bevezetõ kérdésemben is feltettem: nem politikai hibák, nem politikai tévedések, nem politikai ballépések utólagos szankcionálásáról beszélek, hanem arról, hogy az Alkotmánynak azt az elvét, amely a korábbi Kormányra és a korábbi politikai vezetõkre is irányadó volt, nevezetesen a törvény elõtti egyenlõség elvét kell érvényesíteni. Ez az elv pedig azt mondja ki, hogy az eljáró hatóságoknak felelõsségre kell vonniuk mindenkit, tekintet nélkül arra, hogy milyen pozíciót tölt be, amennyiben bûncselekményt követ el. A büntetõjognak kettõs célja van. Az egyik célja az, hogy reagáljon egy múltbeli eseményre, de célja az, hogy a jövõben is iránymutatást adjon. Ez az, amit általános megelõzésnek, generális prevenciónak mondanak. Ma a közvélemény látja azt, hogy kis bûncselekmények elkövetõi börtönben ülnek, nagy cselekmények elkövetõi pedig nem. A jövõre nézve is iránymutató az a döntés, hogy ha ezeket a cselekményeket felderítik, és ha történtek bûncselekmények, akkor az elkövetõket felelõsségre vonják. Hangsúlyozni szeretném azt is, hogy a büntetõjogi felelõsségre vonás nem fogja orvosolni azokat a károkat, mint ahogy általában sajnos, a büntetõjog nem tudja orvosolni a károkat, amiket a bûncselekmény okoz, de ez nem ingatja meg a büntetõjogba vetett reménységünket, és azt hiszem, nem ingatja meg a közvéleménynek azt a meggyõzõdését, hogy az igazságnak akkor is ki kell derülnie, hogyha az okozott károkat már nem lehet helyreállítani. Nem bosszúért kiáltanak ezek a szavak, hanem csak azért, hogy az igazság ezekben az ügyekben derüljön ki. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)