SÁNDORFI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársak! Parlamenti munkánk során szinte az élet minden területére hozunk döntéseket, politikaiakat, gazdaságiakat, és eközben esetleg még téveszthetünk is. A földtörvénnyel kapcsolatban hozott, nem pontos döntésünk okozhatott tíz napra problémát az OTP-nél. A Parlamentnek jogában volt - és élt is vele - kijavítani a hibát. Utána folytattuk tovább az életünket. A külpolitikai döntés azonban nem ilyen egyszerû. Nem biztos, hogy ott van rá módunk, hogy hibás döntésünket korrigáljuk. Esetleg évtizedeket vagy akár évszázadokat kell várni arra, hogy egy helytelen külpolitikai döntést a helyére tegyen a nemzet. A Parlament érezte ezt, amikor a Varsói Szerzõdéssel kapcsolatos vita elkezdõdött, hiszen önmagában véve azzal a ténnyel, hogy levette a témát a sürgõsségrõl, és alapos munkára adta át, már maga a tisztelt Ház elismerte, hogy nem egyszerû döntésrõl van szó. Ugyancsak érezték az ezzel megbízott külügyi és honvédelmi bizottság tagjai, hogy ez nem olyan egyszerû dolog, hogy hozunk egy határozati javaslatot, azt elfogadja a Parlament, és az ügynek részünkrõl vége van. Ezért van az, hogy talán a Parlament történetében idáig elõ nem forduló módon - talán egy gazdasági kérdésben fordult elõ, amelyrõl legutóbb döntést hoztunk - olyan szövegjavaslatot teszünk le a tisztelt Ház elé, amely szövegjavaslat az eredeti javaslatot tevõ személynek a javaslatára épül fel, és amelyrõl sokat és sokan vitatkoztunk, megfontolva annak minden szavát, minden gondolatát, mert éreztük annak a felelõsségnek a súlyát, hogy ha ezt a tisztelt Ház jóváhagyja, ennek igen komoly kihatásai lesznek. Eljutottunk oda, hogy hat pártnak és két bizottságnak az egybehangzó döntését tudtuk Önök elé letenni. Kérem kedves képviselõtársaimat, próbáljanak gondolatilag visszacsatolni oda, ahol Hegedûs István az elõterjesztésnél abbahagyta. Abban is jelképet kell hogy lássanak, hogy nem a két vitatkozó, konkurens nagypárt, hanem a FIDESZ terjesztette elõ ezt a javaslatot, mert ez sem volt véletlen. Mi errõl jelzést szerettünk volna adni a tisztelt Háznak, hogy itt egy súlyos horderejû dologról van szó, olyan horderejû dologról, amelynek még sora lehet akkor is, majd ha Hegedûs István annyi idõs lesz, mint amennyi én most vagyok. Ezeknek az átgondolásával ajánlom a tisztelt Ház figyelmébe azt a szöveget, amelyet a két bizottság letett a tisztelt Ház asztalára. (Taps.)