DARVAS IVÁN (SZDSZ): Boldog vagyok, hogy ilyen alkalom szakított félbe. (Általános taps.) Kedves Hölgyeim és Uraim! Ott hagytam abba, hogy 1989. június 16-án Orbán Viktor szájából hallottam elõször azt a követelést, hogy a szovjet csapatok hagyják el Magyarországot. Beismerem, hogy akkor megijedtem ettõl a kijelentéstõl, elsietettnek tartottam, különös tekintettel az akkori igen feszült román-magyar viszonyra. Én úgy éreztem, hogy a szovjet csapatok úgynevezett ideiglenes ittléte legalábbis valamiféle garanciát nyújt egy nyílt fegyveres összeütközés esetén. Lám, még egy év sem telt el, és a szovjet csapatok elhagyják Magyarországot. Mit kell ebbõl levonni? A magam részérõl önkritikusan azt óhajtom levonni, hogy nem mindig azoknak van igazuk, akik aggályoskodnak, óvatosságból nem merik szavukat hallatni, hanem azoknak, akik abból indulnak ki, abból a szép magyar szólásmondásból, hogy "Néma gyermeknek anyja sem érti a szavát". Igaz, mi kis ország vagyunk, de azt hiszem, azt a felelõsséget senki nem veszi le a vállunkról, hogy nekünk kell elsõsorban az igényeinket, jogainkat érvényesíteni. Ebben az esetben igenis Orbán Viktornak és a hozzá hasonló bátraknak volt igazuk. Engedjék meg, hogy egy másik mozzanatra hívjam fel a figyelmüket! Csak a vak nem látja, hogy a Szovjetunióban, ebben a hatalmas és sokat tûrt országban legalábbis olyan nagy jelentõségû folyamatok zajlanak le, mint 73 évvel ezelõtt. Csak az Isten tudja, hogy hová vezetnek ezek. Nekünk annak is tudatában kell lennünk: ez a követelésünk és igényünk, hogy elhagyjuk ezt az általunk igazságtalannak, haszontalannak és ártalmasnak tartott szerzõdést, tehát az úgynevezett Varsói Szerzõdésbõl való kilépésünk igenis olyan erõket is támogat ebben a hatalmas országban, amelyek egy igazságosabb, egy tisztább, egy európaibb rend felépítését kívánják ebben a sokat tûrt országban felépíteni. Nem óhajtom véka alá rejteni, kedves Hölgyeim és Uraim, engem személyesen Oroszország népéhez, annak kultúrájához mélységesen mély és eltéphetetlen érzelmi kapcsolatok fûznek: az én édesanyám orosz, ott született, és nem tehetek róla, de amikor mi egy ilyen, a mi hazánkra nézve rendkívül nagy fontosságú javaslatot teszünk, én bizony arra is gondolok, hogy ez azokat az erõket támogatja és azokat az erõket segíti Oroszországban, amelyek egy igazságosabb, egy emberibb rendet szeretnének felépíteni. Ilyen értelemben is támogatom, és arra szólítom fel képviselõtársaimat, hogy õk is fogadják el ezt a javaslatot. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)