KATONA TAMÁS külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Úgy illett volna, hogy elsõként a Kormány mondja el, hogy eddig mit tett ebben az ügyben. Hogy ez nem történhetett meg szokás szerint, az a technika egyik gonoszsága. Legyen szabad azzal kezdenem, hogy kérem, gondoljuk meg, hogy Vásárhelyi Miklós igen helyes, igen üdvös indítványa mellett a kormányprogramban is benne volt a Kormánynak az a szándéka, hogy a Varsói Szerzõdést el kívánja hagyni. Úgy gondolom, hogy az a beszéd, amelyet a Varsói Szerzõdés politikai tanácskozó testületén a miniszterelnök június 7-én tartott, szintén ebbe az irányba mutatott. Ez a beszéd azzal kezdõdött, hogy nem fogadta el azt a beállítást, hogy a Varsói Szerzõdés olyan szerzõdés, amelynek teljes formájában való további fenntartása nemzetközi szükségszerûség. Nem is a szerzõdés demokratizálásával óhajtott foglalkozni, hanem annak teljes felülvizsgálatával, és kimutatta azt is, hogy a Kormány megítélése szerint a Varsói Szerzõdés katonai szervezetének a létjogosultsága - mint ahogy Európa megosztásának a létjogosultsága is - megszûnt. Nyilvánvaló, hogy számunkra az a kívánatos cél, hogy a katonai szervezet lehetõleg közös határozattal mielõbb szûnjék meg. Ha a tagállamok ragaszkodnak a katonai szervezet fenntartásához, akkor Magyarországnak az elsõ dolga a Varsói Szerzõdésbõl való kiválás hosszú, tárgyalásos útján az, hogy a katonai szervezetet hagyja el, terveink szerint legkésõbb 1991 végéig. Nyilvánvaló, hogy a katonai szervezetbõl való kilépésnek is több fázisban, több lépésben kell megtörténnie, hiszen ez rendkívüli mértékben érint összeurópai, nagyon üdvös folyamatokat. Úgy kell tehát ezt megtennünk, hogy lehetõleg ne veszélyeztessük a bécsi tárgyalásokat, lehetõleg ne veszélyeztessük az eddig menetrend szerint folyó szovjet csapatkivonásokat Magyarországról, és figyelembe vegyük azokat a nehézségeket, amiket Európa egységén belül a német egység újramegteremtése jelent. Az is nyilvánvaló, hogy egy ilyen kilépés a Varsói Szerzõdésbõl Magyarországot könnyen egyfajta elszigetelt helyzetbe sodorhatja, és ez ellen védekezni kell. Hiszen tudjuk jól, a nagy államokat is nagyon fenyegeti az, hogyha elszigetelt helyzetbe kerülnek. Ezért gondolja a magyar Kormány azt, hogy kívánatosabb, ha az egységes Németország a NATO-n belül találja meg a maga helyét, ha úgy akarja, minthogy tömbök közé szoruljon, hiszen a két világháború között is ez az ellenséges tömbök közé szorított Németország volt az, amely veszélyessé vált Európa számára. Éppen így veszélyesnek tartanánk azt, ha Amerika és Kanada kihúzódna az európai folyamatokból, és éppen úgy veszélyesnek tartanánk azt, ha most arra használnánk fel a jelenlegi politikai helyzetet, hogy a vasfüggönyt keletebbre toljuk, és a Szovjetuniót próbáljuk kirekeszteni Európából. A Szovjetunió elszigetelt helyzete is rendkívül veszélyes lehet Európára. És természetes, hogy a Kormány mindent megpróbál megtenni azért, hogy Magyarország a Varsói Szerzõdésbõl kiválva szintén ne kerüljön elszigetelt helyzetbe. Idetartozik mindenekelõtt az, hogy a Kormány máris megkezdte a kétoldalú barátsági és kölcsönös segítségnyújtási szerzõdések felülvizsgálatát; nemcsak azért, hogy töröljük ezekbõl a rossz emlékû szerzõdésekbõl mindazokat a pontokat, amelyek a katonai beavatkozás lehetõségét biztosították, hanem azért is, mert a Varsói Szerzõdésben eddig bent volt valamennyi országgal kívánatos kétoldalú megállapodásokat kötnünk, hogy ezzel pótoljuk azt, amit a szerzõdés eddig jelentett számunkra. Nyilvánvaló, hogy a katonai szerzõdésbõl való kivonulási kötelezettségünk együtt jár azzal, hogy már az idén hadgyakorlaton nem kívánunk részt venni, sem ilyeneket Magyarország területén engedélyezni. A kétoldalú tárgyalások mellett szeretnénk felhasználni azt a lehetõséget is, ami a regionális együttmûködésekben rejlik, tehát mind az elképzelhetõ háromoldalú megállapodásokat, mind pedig azt a lehetõséget, amit az Alpok- Adria együttmûködés jelent, tehát az ötoldalú kapcsolatokat is, hogy ne fenyegesse az országot egyfajta Európán kívül maradás. Szeretnénk valamilyen kooperatív státust érni el Európában. A Kormány azt javasolta a Varsói Szerzõdés politikai tanácskozó testületén, hogy döntsön a tanácskozó testület egy olyan nagyköveti különmegbízottakból álló különleges kormánybizottság felállításáról, amely felülvizsgálja a Varsói Szerzõdés jellegét, funkcióit és mûködését, és ez év utolsó negyedévéig konkrét javaslatokat tesz a tanácskozó testületnek a Varsói Szerzõdés felülvizsgálatáról, beleértve a katonai együttmûködés szerveinek fokozatos felszámolását, figyelembe véve az európai biztonsági és együttmûködési folyamat fejlõdését. És Budapest hajlandó erre a célra novemberben otthont adni a Varsói Szerzõdés konzultatív rendkívüli politikai tanácskozó testületi ülésének. Befejezésül a Kormány még egy szándékát szeretné megemlíteni: azt, hogy a Kormány meg kívánja vizsgálni egy olyan kezdeményezés kibontásának lehetõségét, hogy az összeurópai biztonsági struktúrák egyik megvalósítható elemét képezõ állandó Varsói Szerzõdés - NATO munkaterv mûködését Magyarországon indítsuk be. Az Országgyûlés határozati javaslatát, a külügyi bizottságét, a honvédelmi bizottságét már csak azért is elfogadásra ajánlom, mert ez a Kormány szándékaival tökéletesen megegyezik; már csak azért is elfogadásra ajánlom, mert a Kormány számára igenis egyfajta külön meghatalmazást jelent, hogy ebben a dologban nem pusztán a három kormánypárt természetes szolidaritására számíthat; és ez a magyar külpolitikában, a magyar biztonságpolitikában mindig szándékunk lesz: olyan politikát kívánunk folytatni, amely a Ház egészének, mind a hat pártnak az egyetértésével találkozik. (Általános taps.)