MÓZS JÓZSEF (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Nem túlzás azt állítani, hogy a Varsói Szerzõdésbõl való kilépési szándékunk a választók akaratával találkozott. Nem megreklamálni kívánjuk az országra kényszerített szövetséget, hanem tárgyalások alapján ki kívánunk lépni belõle. Ennek oka az, hogy ki kellett végre mondani: megszálló és megszállott között nem létezhet barátság, csak szolgaság. A fennálló helyzetnek vet véget az elfogadandó határozati javaslat. Teljességgel abszurdum lenne a jövõben, hogy miközben a fejlett nyugati országok demokratikus intézményeit építgetjük, tõlük segítséget kérünk és várunk, a jövõben egy Varsói Szerzõdés tagjaként ezeknek az országoknak a megtámadását gyakoroljuk a hadgyakorlatokon. Ma már ugyanis tudni lehet a fegyverzet összetétele alapján, hogy a Varsói Szerzõdés támadó jellegû alakulatokat tart, szemben a korábbi állításokkal. Ahogyan eddig, most is megjelentek a Szovjetunió megsértõdése miatti aggódó hangok. Ez annyiban érthetõ, hogy az idõsebb generációk keserves tapasztalatokat szereztek az internacionalizmusból mind 1956-ban, mind 1968- ban. Itt kell megemlíteni, hogy ahogyan Csehszlovákiát megkövette a Szovjetunió 1968-ért, ez kijárna hazánknak is 1956-ért. (Nagy taps.) Bebizonyosodott, hogy ahogyan Orbán Viktor beszéde egy évvel ezelõtt nem bizonyult szentségtörésnek, éppen úgy a mostani tárgyalásos kibékülési szándékunk sem számít annak. A tábornokok nem rántottak kardot. Tisztelt Országgyûlés! Az én generációm hamis szlogenek között nõtt fel. Most mi mégsem mondjuk, hogy éljen a megbonthatatlan szovjet-magyar konzerv. Mi azt mondjuk, hogy korrekt szomszédai kívánunk lenni a szovjet birodalomnak, vagy ha az ott élõ népek önrendelkezésüket elnyerik - amit szívbõl kívánunk nekik -, a visszamaradó utódállamoknak. (Taps.)