DR. BALOGH GYÖRGY, a honvédelmi bizottság elnöke: Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! A választási kampány alatt a lakosságnak ismételt igénye volt a szovjet katonák mielõbbi távozása hazánk területérõl. Ez az igény, illetve érdeklõdés külföldön is tapasztalható volt, hiszen amikor az Interparlamentáris Unió bonni ülésén a delegációvezetõk megbeszélésén voltam, szinte minden delegációvezetõ ezt a kérdést feszegette, bolygatta. Néhány héttel ezelõtt az olasz védelmi bizottság hazánkban járt, és a bizottságnak is ez volt az egyik legfontosabb érdeklõdési köre. És tegnap, amikor az amerikai katonai küldöttség járt nálunk, a küldöttséget elsõsorban ugyancsak ez a kérdés foglalkoztatta. Az elhangzott, Vásárhelyi Miklós által beterjesztett indítvány tehát idõszerû, aktuális; és helyes, ha az Országgyûlés ezzel a kérdéssel foglalkozik. Az elõterjesztés jellegébõl adódóan nem kifejezetten a külügyi bizottság feladata volt, hanem a honvédelmi bizottságé is, és ez megtestesedett a határozati javaslat 2-es és 3-as pontjában foglaltakban. Mielõtt kifejezetten a honvédelmi bizottság érdekszférájába tartozó oldalról közelíteném meg néhány gondolatban a kérdés taglalását, legyen szabad megemlítenem, hogy Magyarország a második világháború végén - geopolitikai helyzetébõl adódóan - érdekszféra-, ideológiaszféra-határként szerepelt, és ez maga után vonta a Varsói Szerzõdésbe kerülését, valamint azt a tényt, hogy a Varsói Szerzõdés katonai vonatkozásában elvesztette önállóságát, nem beszélhettünk önálló katonai doktrinájáról, hanem a Varsói Szerzõdés - pontosabban véve a Szovjetunió - katonai doktrinájának a részévé vált. Ez szükségképpen maga után vonja azt az igényt, hogy önálló magyar katonai doktrinát kell kialakítani. Katonai szempontból ez idõ szerint ez az elsõdleges feladat. Könnyû azt mondani, hogy ennek a politikai és katonai komplexumot képviselõ Varsói Szerzõdésnek a keretében azonnali hatállyal, türelmetlenül szüntessük meg tagságunkat, de ennek a megvalósítása - hangsúlyozom: katonai vonatkozásban - nem olyan egyszerû. Miért nem az? 1769 vasúti szerelvénnyi mozgatandó áru, katonaság van, amelyet a szovjeteknek vissza kell a Szovjetunióba szállítaniok. A jelenlegi elképzelés szerint 1990, tehát ez év végéig 70ban, jövõ februárig 20ban és jövõ június 30-ig 10ban tesznek ennek a kötelességüknek eleget. Ezen a mennyiségen belül 260 vasúti szerelvénnyi olyan anyag van, amelynek a sorsa ez idõ szerint még nincs eldöntve, hiszen annak egy részére esetleg a magyar államnak szüksége van. Itt jelentkezik egy alapvetõ gond, amelyet meg kell oldanunk. Nemcsak politikai, hanem gazdasági elszámolási feladatok is vannak, és célszerûnek látjuk, ha az elszámolási feladatokat a többitõl elválasztjuk, mert az elszámolási feladatok lebonyolítása jóval több idõt igényel, mint az effektív, tevõleges kiszállítás, illetve a csapatok kivonási ideje. Mire gondolunk? 50 milliárd forint, azaz 2,7 milliárd rubel az az igény, amelyet a szovjet fél felénk benyújtott. Az idõ rövidsége miatt nem kívánom részletezni, hogy ez mibõl tevõdik össze, és mi az oka annak, hogy a magyar fél csak 10 milliárd forint értékben tudja elfogadni ezt az igényt. Az elszámolás keretében azt is mérlegelni kell, hogy mi történt a múltban, azoknak az objektumoknak a használata, amelyek nem lettek figyelembe véve, mit ér, mennyi amortizáció jelentkezett, mennyi szovjet beruházás jelentkezett összességében. Ez végsõ soron 10 milliárdos nagyságrendben állna meg. A legnagyobb feladat ez, amire figyelni kell, és arra is, hogy a leszerelés keretén belül a felszabaduló hadi kapacitást civil használatra kell átalakítani, és ez milyen módon bonyolódik le, és hogy a védelem, amely mindennél fontosabb a magyar nemzet szempontjából, hogy valósul meg az önálló magyar katonai doktrínában. Összességében a honvédelmi bizottság elfogadja a határozati javaslatot, és kéri, hogy az országgyûlés is fogadja azt el. (Taps.)