HEGEDÛS ISTVAN, a külügyi bizottság alelnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Visszakanyarodnék én is a határozati javaslat történetéhez elõször is. Valóban - ahogy már Vásárhelyi Miklós erre utalt - most azt az eredeti határozati javaslatot tárgyaljuk napirendünkön, amelyet körülbelül másfél hónappal ezelõtt Vásárhelyi Miklós, a Szabad Demokraták Szövetsége nevében sürgõsségi indítványként beterjesztett. Mint Önök erre jól emlékeznek, akkor a sürgõsséget a tisztelt Ház nem fogadta el, és visszautalta a külügyi, illetve a honvédelmi bizottsághoz, hogy az indítványt megtárgyaljuk. Ahogy errõl már Vásárhelyi Miklós is beszélt, ez az indítvány azóta több szempontból is módosult. Mindenekelõtt módosult azért, mert bizonyos részben a FIDESZ által is megfogalmazott módosító indítványhoz kapcsolódva, és nagyobbrészt a bizottsági üléseken folytatott vita és munka alapján megváltozott az a hivatkozási alap, ami alapján most a határozati indítványban az Országgyûlés megfogalmazza, elfogadja a határozati indítványunkat, a Varsói Szerzõdésbõl való kilépésünk szándékát. Ez az alap ugyanis a mostani határozati indítványunkban a bécsi konvenció 62. cikkelye, tehát nem a Nagy Imre-féle kormánynyilatkozat, a november elsején elhangzott kormánynyilatkozat. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a bizottság bármilyen formában is más állásponton lenne az eredeti, 1956-os Nagy Imre-féle kormánynyilatkozatról, csak annyit jelent, hogy nemzetközi jogi szempontból jobb és szerencsésebb hivatkozási alapot találtunk. Továbbra is úgy gondolta a bizottságban részt vevõ mind a hat párt, hogy az 1956. november 1-jei Nagy Imre-nyilatkozat a felkelt nép akaratát fejezte ki, s az Országgyûlésben jelenlévõ hat párt az idei szabad választásokon kifejezett népakarat szellemében visszanyúl ehhez a Nagy Imre-féle kormánynyilatkozathoz. Mondom még egyszer: kizárólag a jogi megalapozást fogalmazta meg másképp a hatpárti bizottsági állásfoglalás. Én is azzal szeretném folytatni, amire már Vásárhelyi Miklós is célzott, vagyis azzal, hogy ez az indítvány hatpárti közös álláspont, és ennek a jelentõségét, azt hiszem, nem szabad alábecsülni. Arról van tehát szó, hogy olyan kiegyensúlyozott szöveget sikerült létrehoznunk, amely mind a hat pártnak megfelel. Gondolom, itt a részletes vitában minden pártnak módja van arra, hogy a maga módján még hozzáfûzze észrevételeit a határozati javaslathoz. Az is rendkívül fontos, hogy szó sincsen egyoldalú kilépési szándékról, a határozati javaslat egyértelmûen tárgyalásos úton kívánja a kormányzattól, hogy a Varsói Szerzõdésbõl való kilépésünket végigvigye. Nem kívánom most felolvasni a határozati javaslatot, hiszen valóban minden képviselõ elõtt ott heverhet, csak az egyes pontokhoz fûznék néhány rövid észrevételt. Az 1. pontról már beszéltem, amely tehát a bécsi konvencióhoz köti a Varsói Szerzõdésbõl való kilépésünk szándékának indoklását. Fölhívom a figyelmet arra a mondatra is, amely arról szól, hogy valamennyi tagállammal, valamennyi, a Varsói Szerzõdésben részt vevõ tagállammal kívánatos, hogy a kormányzat tárgyalásokat folytasson a Varsói Szerzõdésbõl való kilépésünkrõl. A 2. ponthoz azt a rövid megjegyzést fûzném, hogy a szöveg szerint a kormány a tárgyalások során elsõ lépésként tûzné ki célul Magyarország részvételének szüneteltetését a Varsói Szerzõdés katonai szervezetében. Ezt a pontot is úgy kell értelmezni, hogy a kilépésrõl folytatott tárgyalások során kell ezt elsõ célként tételezni. Hozzátenném rögtön, hogy bizonyos mértékben ez a nyilatkozat - ahogy erre Vásárhelyi Miklós is utalt - egy másfél hónappal ezelõtti indítványhoz kapcsolódik, így az idõ bizonyos mértékig azt mutatja, hogy ha nem is lépett túl a határozati indítvány szövegén az idõ, de bizonyos mértékig a jelenlegi helyzetet fogalmazza ujjá a hatpárti nyilatkozat. Tehát arról van szó, hogy a kormányzat a kormányprogramban, illetve a moszkvai tárgyalásokon részben magáévá tette már ezeket az elemeket, amelyek most az országgyûlési határozati indítványban is benne vannak. Ennek ellenére - és ez a 2. ponthoz kapcsolódik - úgy gondolom, hogy egy országgyûlési határozati indítvány még ha bizonyos mértékig össze is cseng a kormányzat napi tevékenységével, természetesen megerõsíti, illetve nagyobb nyomatékot ad a kormányzati munkának azzal, hogy ha kiderül, hogy a kormányzat bizonyos lépéseit hatpárti támogatás övezi, illetve a hat párt felkérésének tesz eleget a kormányzat, amikor a Varsói Szerzõdésbõl való kilépésrõl tárgyal. A 3. ponthoz, tehát a határozati indítvány 3. pontjához még egy rövid megjegyzést fûznék. Itt igyekeztünk úgy fogalmazni - amikor Magyarország érdekeirõl beszéltünk -, hogy ne a statikus helyzetbõl induljunk ki, hanem dinamikus megközelítésben fogalmazzunk, amikor Magyarország érdekeirõl beszélünk. Ezért került bele ez a kitétel a szövegbe, hogy a kormányzatnak gondoskodnia kell a magyar érdekek érvényesítésérõl. A 4-es és az 5-ös ponthoz nem kívánok hosszabban hozzászólni, önmagáért beszél mindkét pont. Itt az európai, az összeurópai biztonsági rendszer létrehozásáról van szó, amelynek a megteremtése érdekében a kormányzatnak minden erõfeszítést meg kell tennie, illetve arról van szó, hogy a Varsói Szerzõdés tagállamaival továbbra is gyümölcsözõ együttmûködést kívánunk, azzal együtt, hogy a kétoldalú, barátsági és együttmûködési szerzõdéseket nyilvánvalóan felül kell vizsgálni, hiszen ezek egy korábbi idõszakban születtek, szellemük és tartalmuk is nagymértékben, illetve teljesen elavult. Természetesen mint a bizottság elõadója - és még egyszer hangsúlyozva azt, hogy a nyilatkozatot mind a hat párt egyöntetûen támogatta - az Országgyûlésnek csak azt tudom ajánlani, hogy a határozattervezetet fogadják el. Köszönöm szépen. (Taps.)