BOTOS KATALIN, a Pénzügyminisztérium államtitkára: Köszönöm. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Országgyûlés 1990. május 31-i ülésén elfogadta a földrõl szóló 1987. évi I. törvény módosításáról, illetve kiegészítésérõl rendelkezõ 1990. évi XXXVII. törvényt. A módosítás az állam tulajdonában lévõ ingatlanok tulajdonjogának, kezelõi jogának átruházását vagy megterhelését, illetve használati vagy bérleti jogának gazdasági társaságba való bevitelét csak a megyékben, illetve a fõvárosban létrehozandó vagyonellenõrzõ bizottságok engedélye esetén látta biztosítottnak, tehát ehhez kötötte. Ez a lépés sürgõsséggel benyújtott önálló képviselõi indítvány tárgyalásának a gyümölcse, eredménye lett, és ily módon a szakértõi egyeztetés néhány kérdésre nem tudott kiterjedni, nem volt módjában ezeket a döntésnél figyelembe venni. Ezért szükség van arra, hogy további kiegészítéseket fûzzünk ehhez a törvényhez. Ilyen szükséges kiegészítés, amely a törvény betûjének és a szellemének az összhangját kívánja reprezentálni, a következõ: Az értékesítés céljára épített, építtetett és a vásárolt ingatlanok magánszemélyek részére történõ elidegenítése, továbbá a bankhitel fedezetéül szolgáló ingatlanok jelzáloggal történõ megterhelésének akadályozása nem állt az elõterjesztõ szándékában. Miután nyilvánvalóvá vált, hogy a törvény betûje szerint ez így lenne, ezért terjesztjük elõ a jelenlegi módosító javaslatunkat. Tájékoztatásul elmondom Önöknek, hogy a korábban kialakult és szabályozott mechanizmus szerint az Országos Takarékpénztár, továbbá más bankok, állami építõipari vállalatok értékesítés céljára lakásokat építenek vagy építtetnek. Ezek a lakások a felépítést követõen állami tulajdonba kerülnek, s az építõ, illetve építtetõ eladja a magánszemélyeknek, elsõsorban a tanácsi lakáselosztás keretében kijelölt vevõknek. A tanácsi ingatlanközvetítõ szervek lakásokat, üresen álló családi házakat vásárolnak magánszemélyektõl, amelyek így átmenetileg, az újabb értékesítésig állami tulajdonba kerülnek. Évente több mint harmincezer lakás értékesítése történik az említett módon. A forgalmazást tehát az egyedi engedélyezés elõírása indokolatlanul megnehezítené. Gondot jelent továbbá az is - számos ilyen jelzés érkezett -, hogy a jelenleg hatályos földtörvény az állami ingatlanok megterhelését a vagyonellenõrzõ bizottságok engedélyéhez köti, és ez zavart okoz az állami vállalatok és a mezõgazdasági nagyüzemek pénzintézetekkel fennálló hitelezési kapcsolatában. A hitelszerzõdések egyik lényeges eleme ugyanis, hogy a pénzintézetek úgy adnak hitelt, ha már a szerzõdésben kikötik és rögzítik a vállalat vagyonjogának, ingatlanának jelzáloggal való megterhelését. A hatályos földtörvény egyrészt lehetetleníti a magyar gazdálkodók 60-70 százalékának a rövidlejáratú és valamennyi cég középlejáratú hitelezését, másrészt visszamenõleges hatállyal von el szerzõdésben rögzített zálogjogokat, és végül általános jelleggel csökkenti a hitelek fedezetéül rendelkezésre álló vállalati vagyonok értékét. Ez szándékainktól független eredménye volt a törvény módosításának, és ezért indokoltnak tartjuk a hatályos földtörvény módosítását. Ezzel nem gyengül a múltkoriban elfogadott módosítás ellenõrzõ, visszatartó hatása, elkerülhetõ a kedvezõtlen mellékhatás - idézõjelben mondom. Végezetül engedjék meg, hogy a gazdasági, továbbá az önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendõrségi bizottság egyetértésével egyetlen szóval pontosítsam a Minisztertanács által benyújtott törvénymódosító javaslatot oly módon, hogy ne csak az értékesítés céljára építtetett és vásárolt, hanem - mint az indoklás tartalmazza - az értékesítés céljára épített lakások is elidegeníthetõk legyenek. (Szórványos taps).