NAGY VARGA DEZSÕ (FKgP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Szót kértem, hogy emlékezzünk és emlékeztessek 1950. június 23-ra. Emlékezzünk és ne felejtsünk! 1950. június 23-án Soprontól Szegedig azonos órában, hajnali 2 órakor több ezer embert, családot hurcolt el az ÁVH Kádár János belügyminiszter kidolgozása alatt. Ezeket a családokat a 2 hónapos csecsemõtõl a 80 éves beteg aggastyánig azonos címszó alatt fosztották meg emberi szabadságuktól, minden ingó és ingatlan vagyonuktól, hogy az adott helyiségben a közrend és a közbiztonság szempontjából jelenlétük aggályos. Megalázó módon kulákoknak, titoistáknak, nyugatbérenceknek, kapitalistáknak bélyegezte õket a rémuralom. Ezek a családok 35-tõl 45 hónapot töltöttek a külvilágtól elzárva, kényszer-munkatáborokban, embertelen egészségügyi, élelmezési- és lakásviszonyok közepette. Emlékezzünk,és ne felejtsünk! 1953-nak, Sztálin halálának kellett elkövetkeznie ahhoz, hogy ezek az emberek és családok visszanyerjék, a rendõri õrizettõl megszabadulva, fizikai szabadságukat. A társadalomba való beilleszkedésüket azonban továbbra is gátolták, életviszonyaik alig változtak, továbbra is megkülönböztették és megfigyelték õket. Emlékezzünk és ne felejtsünk! Most és itt, akkor, amikor a 49-es Alkotmány módosításával az emberi, a kisebbségi szabadságjogokról, a tulajdonviszonyról, a földrõl tárgyalunk. Bizony még mindig azt az Alkotmány módosítgatjuk, mely lehetõvé tette a magyar nép, a magyar vidék megfélemlítését, tönkretételét. Emlékezzünk most, amikor fel akarjuk építeni a sokunk által már akkor is megfogalmazott, elképzelt demokratikus Magyarországot! Emlékezzünk arra is, hogy ezeknek az embereknek, családoknak 40 év múltával igazságot kell végre szolgáltatnunk, esetleg az egykori elnyomójuk kárára! Ne feledjük, hogy ezek az emberek, családok még két évvel ezelõtt is az igazságügyi szerveknek beadott beadványaikra olyan választ kaptak, hogy törvénysértés nem történt. Kedves Képviselõtársaim! Tisztelt Kormány! A napokban részt vettem és meghatalmazást nyertem a Recski Szövetség országos küldöttgyûlésén a tekintetben, hogy kérjem a tisztelt Parlamentet és tisztelt Kormányt, tûzze végre napirendre ezeknek a meghurcolt, kisemmizett embereknek a jóvátételérõl szóló törvényjavaslatot. Örömömet tudom kifejezni azért, mert a ma reggeli sajtó- és rádióhírekbõl arról értesültem, hogy az ideiglenes köztársasági elnök úr egy emlékmû leleplezése kapcsán olyképp nyilatkozott, hogy a jövõ hónapban a tisztelt Parlament elé fog kerülni ez a törvény. Remélem, tisztelt képviselõtársaim, amikor ez a törvény a Parlament elé kerül, fognak a mai napra, illetve 1950-re emlékezni. Emlékeztetni kívántam Önöket, a tisztelt Házat e szomorú évfordulóra, a kommunista zsarnokságra. Azzal fejezem be felszólalásomat, hogy emlékezzünk és ne felejtsünk! Köszönöm a türelmüket. (Taps.)