TROMBITÁS ZOLTÁN (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Többen kifejtették véleményüket a konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal kapcsolatban, s voltak, akik úgy vélekedtek, enélkül az intézmény nélkül nem létezhet szilárd kormányzás, jól mûködõ demokrácia hazánkban. S közben nem zavarta meg õket az a tény, hogy a magyar jogtörténet nem ismeri a konstruktív bizalmatlansági intézmény fogalmát. Nem is ismerhette, mert a magyar alkotmányosság mindig az erõs parlamentre épült. Az alkotmánymódosítás e része túlzottan és feleslegesen megerõsíti a végrehajtó hatalom súlyát a Parlamenttel szemben. S ha jól megnézzük, nem is a kormány hatalmát növeli, hanem a miniszterelnökét egyedül. Hihetetlenül nagy hatalom összpontosul a miniszterelnök kezében, s mivel Magyarország parlamentáris és nem prezidenciális köztársaság, az ily mérvû hatalomkoncentráció kifejezetten káros és nem hasznos a demokrácia szempontjából. Belegondoltak-e képviselõtársaim abba, ha egy benyújtott konstruktív bizalmatlansági indítvány sikeres, akkor az új miniszterelnök azt nevez ki miniszterré és államtitkárrá, akit csak akar, és olyan programot vagy olyan programnélküliséget valósít meg, amilyet csak akar, és ebben a Parlamentnek semmi beleszólása nincs, azt hatékonyan nem ellenõrizheti, legfeljebb annyit tehet, hogy ha sikerül a nagy nehezen összehozható feltételeket megteremteni, akkor egy másik személyt választhat miniszterelnöknek, aki azonban ugyanolyan szabad kézzel rendelkezik minden téren, mint elõde. Nemzetközi összehasonlításban két országot ismerünk csak Európában, ahol az Alkotmány alkalmazza a konstruktív bizalmatlansági indítványt. Sajnos nem rendelkezem információval arról, a spanyol parlament miért vette át e jogintézményt az NSZK alaptörvényébõl. Azt azonban látom, hogy felismerték e néhány évtizede mûködõ rendszer számtalan hibáját, s megpróbálták a legkényesebb pontján egy apró, de korántsem lényegtelen változtatással javítani azt. Spanyolországban nincs szükség az új miniszterelnök-jelölt személyének azonnali megnevezésére, erre még két napja van a benyújtás idõpontjától számítottan az indítványozóknak. S a kezdeményezés is lényegesen könnyebb az itt fekvõ javaslathoz képest, mert a képviselõk egytizedének támogatása a feltétel, s nem az egyötödének. A kormánytöbbség padsoraiból hangzott el az az érv is, hogy így elkerülheti az ország a hosszabb ideig ügyvezetõ kormányként mûködõ végrehajtó hatalmat abban az esetben, ha a bizalmatlansági indítvány sikeres lenne, mert nyomban van új miniszterelnöke az országnak. Ez azonban gyenge érv, mert nincs így. Nincs így, mert magam is három olyan esetet számoltam össze, amikor az ország kormány nélkül maradhat, illetve a kormány csak ügyvezetõként mûködhet. Ezek a következõk: -a miniszterelnök halála, -a miniszterelnök lemondása, -vagy ha a kormány a bizalmi kérdést önmagával szemben egy törvénytervezet benyújtása kapcsán felveti, és leszavazzák. Az elsõ eset - õszintén remélem - nem fog elõfordulni, bár ha visszatekintünk a magyar történelembe, ez sajnos nem áll példa nélkül. A második eset - a miniszterelnök lemondása - elõfordulhat, a nyugati demokráciákat figyelve nem is ritka dolog. A harmadik eset - a kormány által felvetett bizalmi kérdésben való alulmaradása - szintén könnyen elõfordulhat. Megjegyzem, ez utóbbi szélsõséges körülmények között úgy is elõfordulhat, hogy a Kormány a képviselõk egynegyede plusz egy szavazattal is megbukhat. Mivel teremthet itt stabilabb helyzetet a konstruktív bizalmatlansági indítvány? Mivel lesz szilárdabb ezekben a helyzetekben a magyar demokrácia? Csak instabilabb lehet, mert a Parlament nincs felkészülve az ilyen szituációkra, mert a hagyományos bizalmatlansági indítványok esetleges sikere mindig az ellenzék sikerét jelenti, s így van a Parlamentben egy sikeres erõ, azonban a mi esetünkben ezek a helyzetek elsõsorban nem egy jól szervezett sikeres ellenzék, hanem egy összeomlott kormányzat vagy egy meglepett kormányzat és egy szintén meglepett ellenzék lehetõségét vetik fel. Az itt felsorolt példák bennünket azon következtetés levonására késztetnek, hogy jóllehet e paragrafusok megnövelik a Kormány hatalmát, de ugyanakkor megkönnyítik bizonyos helyzetekben alkotmányos válságok kialakulását. Ez számunkra egyáltalán nem bizakodásra okot adó perspektíva. Végezetül szeretném a legnagyobb kormánypárt padsoraiban ülõ tisztelt képviselõtársaim figyelmébe ajánlani, ha valamilyen ok miatt egy konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal megbukna a kormány, az intézmény jellegébõl adódóan a volt miniszterelnök akkor sem alakíthatna új kormányt, ha egyébként azt a Parlament új többsége szeretné. A helyzet több mint furcsa a Parlamentben egy esetleges többséget az akadályoz meg jogának gyakorlásában, hogy jelenlegi vezetõje az elõzõ parlamenti többség vezetõje is volt. Márpedig a demokráciák gyakorlatát figyelembe véve nem ritka, hogy egy bukott kormány volt elnöke alakít új kormányt új többség alapján. Ezt azonban ez az indítvány kizárja. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Kérem, ne szavazzák meg ezt a javaslatot, aminek több hátránya van, mint vélt elõnye. A magyar közjogtól teljesen idegen megoldások az elmúlt 40 évben világosan megmutatták hasznosságukat, s nem volna jó most a ló másik oldalára esve, újból hazánk alkotmányos gyakorlatától távol esõ, értelmetlen és káros jogintézmény meghonosítása! (Taps balról.)