KIRÁLY ZOLTÁN (független): Tisztelt Ház! Végül is örülök, hogy Antall miniszterelnök úr és a Belügyminiszter úr is szólt elõttem, mert akkor az általuk elmondottakra is tudok reflektálni. Hadd kezdjem a végén a népszavazás kiírásának dolgával. Horváth Balázs belügyminiszter úr mondandójából nem értem, hogy miért lenne szükség egy hónapon belül a népszavazást megtartani, hiszen úgy gondolom, hogy a népszavazásról szóló törvény is azt mondja, hogy egy hónapon belül ki kell írnia a Parlamentnek, ahogy az aláírások hitelesíttettek, és három hónapon belül meg kell tartani, vagyis ez mindenképpen a törvény értelmében követhetné maximum a helyhatósági választásokat. Ugyanakkor felmerül a kérdés, és ebben alkotmányjogászi nézetkülönbségek is vannak, hogy vajon hogyan értelmezendõ a törvény azon cikkelye, amely azt mondja, hogy a választások elõtt három hónapon belül; akkor utána három hónapon belül nem lehet népszavazást tartani. Értelmezhetõ ez tehát mindkét választásra, képviselõválasztásra is a helyhatósági választásra is, vagy pedig "illetve" szócskával együtt, hogy helyhatósági választás idején nem lehet helyi népszavazást kiírni és országos népszavazást nem lehet kiírni országgyûlési képviselõválasztásnál. Hogy a kettõ csak együtt értendõ vagy elkülöníthetõ, és egy helyi választás során mégiscsak lehet netán országos népszavazást is tartani? Mint ahogy azt is jó lenne alkotmányjogászok észérvei alapján is eldönteni hogy vajon a választás napja beleesik-e a három hónappal elõtti és három hónappal utáni idõpontba? Van, aki ezt egyetlen folyamatként fogja fel; van, aki azt mondja, hogy ez a köztes nap mintegy külön napként is tekinthetõ, tehát ily módon a helyhatósági választásokkal együtt lebonyolítható lenne maga a népszavazás is. Ha ilyen értelmezés erõsíttetne meg, ebben az esetben természetesen a legcélszerûbb ez az idõpont lehetne, hiszen minimalizálná a költségeket. A költségeket is említette a belügyminiszter úr. Én egy kicsit furcsának érzem, hogy miközben jogos természetesen a felvetés, de hadd utaljak arra: ha a demokráciában komolyan gondolkodunk, akkor ahogyan az elmúlt õsszel az a Parlament ugyanúgy megszavazta és kiírta a népszavazást miközben 500 millió forintba került, ha ez 500 millióba is kerülne, bár én 350 milliót hallottam hivatalos forrásból, akkor most ez tényleg lényegtelen, félreértés ne essék, akkor úgy gondolom, a demokrácia játékszabályai szerint most is kiírható, ha a választópolgárok élni kívánnak jogaikkal. Na most hadd térek ki mindarra, amit Tamás Gáspár Miklós képviselõ úr mondott. Mindenekelõtt arra: én azt mondtam, kedves Tamás Gáspár Miklós, hogy engem a szegedi polgárok szabad akaratukból választottak meg. És én nem hivatkoztam másokra, kizárólag magamra: hogy ezen az alapon én legitim képviselõnek tartottam magam politikai és jogi értelemben ebben a Parlamentben, már a múltkori Parlamentben is, ezért úgy érzem, jogszerûen, politikai legitimitással mögöttem, a hátteremben vethettem fel az alkotmánymódosítási javaslatot. Ez így teljes, azt hiszem, másrészt látszólag természetesen igaz az, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége és a FIDESZ tavaly a diktatúra ellenében kérte a nép döntését. Én nem fogadom el azt az állítást, hogy most ez a demokrácia ellen történõ lépés. Én mindössze azt gondolom, és ezt hangsúlyoztam felszólalásomban is, hogy a demokrácia játékszabályainak betartásával a törvények és a jogszabályok adta keretek között demokráciában mindenki élhet jogaival! A 200 ezer állampolgár, jómagam, az MSZP - mint párt - ezt tette, és ez a demokráciával való élés, nem pedig a demokrácia elleni korrupt támadás, és ez nagy különbség! Végezetül: az inszinuációról! Az inszinuáció ténye önmagában nem zavar, Tamás Gáspár képviselõ úrtól ez megszokott dolog. Az, amit tartalmaz azonban, azt egyszerûen szemenszedett hazugságnak nevezem azért, mert Tamás Gáspár Miklós olyan ügyben szólalt meg, amire két ember illetékes, ami személyes ügy, és nem egy olyan ügyben hivatkozik forrásként, amit én említettem felszólalásomban és akkor engedelmükkel, ha már itt az ország nyilvánossága elõtt Tamás Gáspár Miklós ezt megpendítette, akkor hadd mondjam el én a másik fél álláspontját. Ugyanis én ott voltam ezen a beszélgetésen. Nem idetartozó lenne az Országgyûlés elé, lehetne ezt más fórumokon is megtenni - sajnos, ezek viszik el többek között az idõt a törvényjavaslat tárgyalásától, de nézzük... (Zaj.) Nem értettem a kérdését, uram. (Közbeszólás: Nem volt kérdésem.) Nem volt kérdése, köszönöm. (Közbeszólás: Ne húzza az idõt! Üljön le!) Nem ülök le! (Derültség.) Szóval akkor, amikor Antall József miniszterelnök úrral errõl beszéltünk, én egy dolog miatt jelentem ott meg és beszéltem ott vele. Azért nehéz errõl szólnom, mert valóban a személyes dolgaimat érinti - hogy mondjam -, bizonyos közvéleménykutatások által megtámasztott adatok ellenére sem gondolom azt, hogy jól néz ki az, ha valaki maga citálja elõ ezeket! Ám néhány ténykérdés végül is - akár akarja elismerni valaki, akár nem - van! A legmagasabb szavazataránnyal választottak meg parlamenti képviselõnek. A közvéleménykutatások adatai szerint (taps), ismétlem, nem én kezdtem el, hogy magamról beszéljek, csak azért teszem, mert ezt kikényszerítette ezzel az ízléstelen üggyel Tamás Gáspár Miklós. A közvéleménykutatások szerint az egyik legnépszerûbb képviselõjelölt voltam, legalább is eszerint a ... (taps), mindezek után egyszerûen csak annyi volt a kérdésem Antall elnök úrhoz, hogy nyugat-európai országokban ha egy pártnak van egy népszerû embere, akkor azt kiteszi így-úgy a spiccre, hogy húzóerõ legyen. Én egyet szeretnék kérni: nem értem a bizalmatlanságot, amely személyemmel összefüggésben az MDF-ben van. Valószínûleg az az oka, hogy nem vagyok tagja az MDF-nek, ám én úgy gondolom, hogy ettõl függetlenül az MDF eldöntheti, hogy a képviselõi tapasztalataim alapján és a népszerûségemre is építve, hol kíván hasznosítani - idézõjelbe téve -, mindezt hogyan kívánja jó értelemben használni? Bármely parlamenti bizottságban, bármely parlamenti posztban, a parlamenti bizottságok tisztétõl kezdve a tisztségviselõi karban való részvételig - én úgy érzem - helyet kaphatok, és ebben az õ döntésük, a lényeg az õ egyetértésük a fontos! Én dolgozni szeretnék a Parlamentben, és akkor mondtam el azt is, elnök nem kívánok lenni, mert én a Parlamentben kívánok dolgozni. A dolog így néz ki, uraim, és ez ugyanazzal következetesen összefügg, amit tavaly õsztõl mondtam, hogy köztársasági elnök nem kivánok lenni! Szerettem volna, ha elõttem megkérdezi errõl véleményemet Tamás Gáspár Miklós, és azután hozza a Ház elé! A valóság ugyanis ez! Köszönöm figyelmüket. (Taps.)