VASS ISTVÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Részletes vita lévén, egy konkrét törvényhelyhez kívánok hozzászólni a törvényjavaslatban, ami a tulajdonviszonyokkal foglalkozik - különös tekintettel Szili képviselõtársam módosító javaslatára. A tervezet 7.§-ának (2) bekezdése általános érvényben rendelkezik a szövetkezeti önállóság elismerésérõl, rendelkezik az önkormányzati tulajdon elismerésérõl - tehát a tulajdonviszonyokról. Nem tartom beleilleszthetõnek az üzemi önkormányzatokra, az üzemi önigazgatásokra vonatkozó igényeket, amit Szili képviselõtársam javasolt az MSZP padsoraiból, mint a munkásosztály elhivatott képviselõje. Ha már itt tartunk, az a véleményem, hogy a munkavállalók ma elsõsorban biztos munkahelyeket akarnak, biztos munkalehetõségre számítanak, jó kereseti, jó fizetési lehetõségeket akarnak; úgy mint állampolgárok pedig azt szeretnék, ha a pénzükért a boltokban bõ áruválasztékból kedvükre vásárolhatnának. Ezt az egyszerû, jogos munkavállalói és állampolgári igényt bizony nagyon-nagyon nehéz lesz kielégíteni, pont azért, mert az õspártjuk több évtizedes, áldásos tevékenysége során oly sok örömet okozott a kék nadrágos, overallos embereknek, akik a munkapadoknál állnak, miközben az országot félig összerombolta. Ezt az igényt kielégíteni igen-igen nehéz lesz az új Kormánynak, amit egyébként, akárhogy is, most már valóban végre a mi Kormányunknak nevezhetünk. Ezért nem támogatom azt, hogy bevegyük ezt a módosító indítványt ennél a törvényhelynél. Az alkotmánymódosítás rendelkezzék az állami tulajdonról, a magántulajdonról, a szövetkezetekrõl, a tulajdonformák minden viszonylatáról - alkotmányi szinten ez tökéletesen elegendõ. Egész biztos vagyok abban, hogy amikor eljön az ideje, a Parlament rendezni fogja azt, hogy ha van igény rá, és ahol igény van, valóban létrejöhessenek az üzemi önigazgatás különbözõ formái, esetleg még a munkás-alkalmazotti részvénytulajdon formái is. Nem hiszem, hogy ennek különösebb akadálya lenne, ezért nem kell ilyen harciasan kiállni. Nagyon furcsának tartom, hogy valaki elhívatottságot érez arra: rendszeresen, többször egymás után úgy jelenjen meg, mint egy társadalmi réteg - rossz emlékû kifejezéssel: a munkásosztály -képviselõje. Ennyit szerettem volna, hölgyeim és uraim. Köszönöm, hogy szólhattam.