POZSGAY IMRE (MSZP): Tisztelt Országgyûlés! Eörsi Mátyás megérdemelte a tapsot, igazával én is egyetértek, teljes mértékben azonosulok azzal a gondolattal, amelyet befejezõ szavaiban fogalmazott meg, egy gondolatot kivéve: a Szocialista Pártnak tulajdonított olyan szándékot, amely a Szocialista Párt szándékaiban nem szerepel. Ezt a csusszantást már megszoktuk, és az ilyenfajta csúsztatások politikai következményeivel is természetesen számolunk. Majd megmondom, miért is tehetek ilyen kijelentést teljes mértékben felelõsen és félreérthetetlenül. Eörsi Mátyás szavaiból ugyanis nem derült ki, hogy mi a véleménye arról, ha az Országgyûlés nem módosítaná az Alkotmány inkriminált részét, mi legyen a sorsa az aláírásoknak. Ez itt a kérdés, és a Szocialista Pártnak ez a kérdése. Erre kérünk majd választ. Üdvözöljük a Szabad Demokraták Szövetségnek az álláspontját, amely szerint: "Döntsön a nép!", tõlük tanultuk egyébként ezt a jelszót, s örülök, hogy visszatértek következetesen kiindulópontjukhoz, eredeti álláspontjukhoz ebben a dologban. Bizonyára a tisztelt Ház észlelte azt is, hogy ebben a vitában én eléggé tartózkodó állásponton voltam, ugyanakkor érintettségemet a lehetséges mértékig rejtegetni szándékoztam ebben az ügyben. Értettem a példabeszédet a népszerûség csalfa szeretõjérõl is, számomra világos volt. Szeretném éppen ezért most akkor ezt az alkalmat megragadva kijelenteni amit már régebben is a legnagyobb nyilvánosság elõtt elmondtam hogy semmiféle személyes szándék álláspontom kialakításában nem vezet, rég lemondtam arról, hogy jelöltként pályázzam bármi olyan fõméltóság elnyerésére, amely ebbe a vitakörbe tartozik. Ezt én magam döntöttem el magamnak, még a pártomat sem kérdezve benne, teljes szuverenitással. Ezzel itt is szabaddá tévén magam, hogy a véleményemet elmondjam ebben az ügyben. Elmondjam azért, mert félek, a parlamenti csatározások egy olyan lehetséges, valóban lehetséges kompromisszum szétveréséhez vezetnek, amely megakadályozhatná az itt ma oly rémálomként emlegetett szociális demagógia lábra kapását. Kérem, ha folytatódik a Parlamentben az az iskolamesteri magatartás, amelyik érvek és egyéb kapaszkodók híján mindig a szocialista párti képviselõcsoport állagában leli föl saját kapaszkodóit, lehetõségeit, és ily módon akar érvek helyett támaszt szerezni a közvéleményben, egyszerûen idõszerûtlenül cselekszik. Csak erre szeretném felhívni a figyelmet. Korszerûtlen, idõszerûtlen a magatartás, öngyilkos politika, és a most lábrakapó elit szétveréséhez is vezethet, hitelképességének elvesztéséhez. Tudtommal - Dénes képviselõtársamnak is mondom, másoknak is - egyetlen választópolgár sem adott meghatalmazást egyetlen képviselõnek sem arra, hogy a többi képviselõ helyét kijelölje itt ebben a Parlamentben. Csak arra, hogy saját helyét választópolgárai akarata szerint definiálja. Én ennek a szándéknak a tiszteletben tartását kérem. Ne kényszerítsenek senkit, semmiféle politikai erõt arra ebben az országban, hogy az elszámolás és leszámolás érvanyagának összegyûjtésével és dokumentációjával legyen kénytelen foglalkozni, mert akkor valóban nem személyek hullanak el itt a parlamenti szintéren, hanem maga a Parlament fog elbukni, még mielõtt egy erõs, életképes és cselekvõképes kormányt tudott volna megteremteni. A dolgok történetét is sokan fölemlegetik, én is kaptam egy dokumentumot. Debreczeni József képviselõtársam beszédébõl szeretnék idézni, alkotmányvita kapcsán. "Tisztelt Országgyûlés! Nekem jutott az a megtisztelõ és örömteli feladat, hogy a Magyar Demokrata Fórum második országos gyûlésének delegációja nevében szólhassak a tisztelt Házhoz. Örömmel és megnyugvással töltötte el a Magyar Demokrata Fórum országos gyûlését az a tény hogy a Parlament elfogadta a sarkalatos törvényeket. Ezzel lehetõvé tette, hogy a demokratikus átmenet megvalósuljon hazánkban, kinyitotta a kapukat Európa felé. Külön öröm hogy azokat az alternatívákat is kedvezõen bírálta el és kedvezõ döntést hozott, amelyek a munkásõrségre a munkahelyeken való pártszervezõdésre vonatkoztak. Meggyõzõdése a Magyar Demokrata Fórumnak, hogy ebben az esetben nem egyszerûen az ellenzék álláspontját tette magáévá a Parlament, hanem a demokrácia álláspontját. Engedjék meg, hogy megállapítsam a Magyar Demokrata Fórum nevében: ez a Parlament felnõtt ahhoz a hatalmas történelmi feladathoz, amelyet a sors eléje állított, és jelesen oldotta meg ezt a feladatot. Úgy gondolom, nyugodtan kijelenthetem, hogy ez a Parlament a nép és a nemzet Parlamentjeként döntött ezekben a kérdésekben:" Ott ült a Demokrata Fórum delegációja is a díszpáholyban, mialatt ez a beszéd elhangzott. Nem megidézésként és pallóra állításként mondtam el mert én egyetértek az elhangzott beszéddel. Csak valami még hozzátartozik. A Szocialista Párt nem örököse az elõzõ Parlamentnek, nem örököse az elõzõ Kormánynak, csak olyan mértékben, amilyen mértékben tavaly õsszel a kiegyezésig eljutottunk. Ha ezt a közösséget vállalni tudjuk, és ettõl a perctõl kezdve politikai álláspontok fognak mérkõzni egymással, és nem egy rossz emlékû vagy jobb emlékû történelem, akkor eredményes munkát végezhet ez a Parlament. Ha nem, akkor pontosan azokat az erõket ütik ki, amelyek képesek lennének moderálni a szociális demagógia körülményei között is a társadalmi magatartásokat. Ezt szerettem volna elmondani, s ennek méltánylását kérem a Háztól. (Taps.)