DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Elõször a mentelmi bizottság nevében szeretnék a 48-as szám alatt elõterjesztett törvényjavaslathoz egypár szót fûzni majd a köztársasági elnök vitához szeretnék hozzászólni. A 48-as szám alatt elõterjesztett törvényjavaslat indoka alapvetõen abban rejlik, hogy korábban, amikor a mentelmi jogot nem kodifikált jog, hanem a szokásjog szabályozta, a mentelmi jog alapvetõen két részre volt osztható: az immunitásra és a sérthetetlenségre. Az immunitás azt jelentette, ha egy országgyûlési képviselõ ebbeli minõségében valamely cselekedetet követett el, akkor ezért az Országgyûlésen kívül semmilyen tényezõ nem vonhatta felelõsségre. A másik, a sérthetetlenség azt jelentette, hogy gondoskodni kellett arról: az országgyûlési képviselõt ebbeni munkájában senki ne zavarhassa, tehát ne lehessen ellene olyan eljárást megindítani, aminek a célja az, hogy õ ne végezhesse a képviselõi munkáját. Amikor a mentelmi jog szokásjogból kodifikált jog lett, az Alkotmány 20. § (3) bekezdése szabályozta, akkor voltaképpen az Alkotmány a mentelmi jogot kizárólag a sérthetetlenségre szûkítette le, amikor azt mondotta ki, hogy országgyûlési képviselõt letartóztatni vagy ellene büntetõ eljárást indítani csak az Országgyûlés engedélyével szabad. Speidl Zoltán képviselõtársunk volt az elsõ áldozata - ha szabad így mondani - a mentelmi bizottság munkájának, az õ ügyét tárgyalta elõször a mentelmi bizottság és ezt követõen a Parlament, és ekkor jutott a mentelmi bizottság arra a következtetésre, hogy ha az Alkotmány kizárólag a büntetõeljárás megindítását köti a mentelmi jog megállapíthatóságához akkor az azt jelentheti, hogy ha egy képviselõ a mandátuma fennállása alatt elkövet valamely cselekményt az immunitás területén, azonban a mandátum megszûnését követõen kívánnak ellene büntetõeljárást indítani, akkor erre mód nyílik. Ezt a mentelmi bizottság aggályosnak találja, és úgy gondolta, hogy célszerû e tekintetben módosítani az Alkotmányt. Hát javaslom a tisztelt Országgyûlésnek hogy fogadja el a mentelmi bizottság javaslatát, azzal azonban - és itt megint utalnék a Speidl Zoltán esetében tárgyalt ügyre, kérem, hogy azonosuljon a Parlament azzal a gondolattal, hogy a mentelmi jog nem privilégiumot jelent. Azért mondom ezt, mert az akkori szavazás számomra eléggé úgy tûnt, hogy sokan nem szívesen adták volna ki Speidl Zoltánt, holott ezt semmi nem támasztotta volna alá. Tehát még egyszer: ha ezzel a gondolattal az Országgyûlés egyetért, akkor kérem, hogy fogadja el a módosító indítványt is. Ezt követõen nem mint a mentelmi bizottság tagja, de átlényegülvén szabad demokrata képviselõvé, a köztársasági elnöki vitához szeretnék hozzászólni. A kérdésem mindenekelõtt az, hogy mit akar Király Zoltán (derültség.) ! A kérdésemet az indokolja, hogy vagy nem hallotta Tölgyessy Péternek az ülés kezdetén tett bejelentését, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége az aláírások nyomán elfogadja és most már szinte kívánja a népszavazás megtartását, vagy pedig egyszerûen elmulasztotta átírni tegnap délután megírt beszédét. (Derültség, taps.) A mai vitában is többször elhangzott, hogy a Parlamentnek joga van a köztársasági elnököt megválasztani. Arra szeretném felhívni a tisztelt Országgyûlés figyelmét, hogy miután 170 ezer vagy 190 ezer aláírás összegyûlt, a Parlamentnek immár nincs joga az összegyûlt aláírásokat - összhangban Tölgyessy Péter bejelentésével - figyelmen kívül hagyni, ez kötelezi a Parlamentet arra, hogy ebben a kérdésben fogadja el a késõbbiekben hitelesítésre kerülõ aláírásokat, és a kérdésben írja ki a népszavazást. Szeretném azonban nyomatékkal hangsúlyozni, hogy az aláírások nemcsak a Parlamentet kötik, hanem kötik a kezdeményezõket is, kötik mindenekelõtt Király Zoltánt, kötik a hozzájuk csatlakozó Magyar Szocialista Pártot. Miért hívom fel erre a Parlament és a közvélemény figyelmét? Király Zoltán tegnap, amikor már tudatában volt annak, hogy a saját és az MSZP gyûjtésével együtt 170 ezer aláírást fog letenni a megbízott elnök úr asztalára, egy módosító javaslatot terjesztett elõ, amelynek a lényege az volt, hogy az elsõ köztársasági elnököt a Parlament válassza meg, majd azt követõen két éven belül kerüljön sor népszavazásra, amelynek az eredménye két év múlva hatályosulna. Nem értem tisztelt Országgyûlés, hogy Király Zoltán honnan vindikálta a jogot ennek a törvénymódosító javaslatnak a letételére. A kezemben tartott népszavazási gyûjtõ ív értelmében, akik azt az ívet aláírták, azt kezdeményezték, hogy a Magyar Köztársaság elnökét - beleértve az elsõ elnököt is - közvetlenül az ország választópolgárai válasszák. Tegnap este a televízió Híradóban láttuk és hallottuk, hogy a Magyar Szocialista Párt képviselõi ún. kompromisszumos javaslattal éltek, amelynek lényege az volt: nem kell népszavazást tartani akkor, hogyha a Parlament nem módosítja a köztársasági elnök megválasztásának hatályos módját. Szeretném felhívni, tisztelt Országgyûlés, Király Zoltán és a Magyar Szocialista Párt figyelmét arra: a 170 ezer aláírás nem azért gyûlt össze, hogy ennek alapján kompromisszumokat kössenek, nem arra kapták a felhatalmazást, hogy megállapodásokat kössenek - ahogy õk sok szeretettel mondták, - a kamarillapolitika jegyében az Országgyûlés pártjaival, az aláírások kifejezetten azt a célt szolgálták, hogy népszavazás döntsön ebben a kérdésben. Szeretném felhívni a Parlament és a kezdeményezõk figyelmét arra, hogy sajnálatos módon az MSZP, amely oly sokat hadakozva szeretne megszabadulni az elmúlt évtizedek politikájától, ismételten a régi módon politizál, úgy véli, neki mindent szabad, de a nekik szóló felhatalmazást olyan szélesen értelmezik, ahogy gondolják, ha tetszik,170 ezer aláírást le lehet söpörni az asztalról, és úgy lehet megállapodni, ahogy õk akarnak. Köszönöm szépen. (Erõteljes, hosszan tartó taps.)