DÉNES JÁNOS (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Igyekszem rövid lenni, és igyekszem megkülönböztetni a lényegest a lényegtelentõl. Lényeges az a helyzet, amelyben vagyunk. Ez pedig az, hogy egy a sztálinizmusból örökölt hagyományt toldozgatunk-foltozgatunk sokadikszor, A toldozgatás-foltozgatás szükségességét mindnyájan elismerjük, jóllehet tudjuk azt, hogy másfél-két éven belül egy valóban átgondolt, szakszerûen megalkotott és teljes nemzeti, társadalmi hovatartozással, lelkiismeretesen felépített medert kell létrehoznunk, amelybõl a jövõ magyar törvényessége megszületik. Ahhoz azonban, hogy ez a megcélzott és a lehetõ legjobban megalkotandó Alkotmány létrejöhessen, szükséges, hogy már ebben a módosításban jelét adjuk annak, hogy egy valóban jó Alkotmányt akarunk létrehozni. Az új Alkotmányban lehetne majd véglegesen lezárni a köztársasági elnök intézményét, fogalmát. Addig viszont feltétlenül ésszerûnek tartanám, hogy örökölt gazdasági, politikai és társadalmi idegességi állapotunkban lényegtelen dolgokkal ne foglalkozzunk. Azzal, hogy ez a Parlament szuverénnek érzi magát, és többé-kevésbé az ország népe is szuverénnek elismeri, azt hiszem, hogy nincs erkölcsi akadálya annak hogy az egyezség által létrejött ideiglenes köztársasági elnök, Göncz Árpád személyében ne lehetne továbbra is esetleg a köztársasági elnök szerepét a Parlament által jóváhagyott vagy megválasztott elnökkel betölteni. A véletlen úgy hozta történelmi sorsunk, hogy Göncz Árpád személyében olyan ideiglenes köztársasági elnökünk van - ezt azoknak mondom, akik kifogásolják az egyezséget, és paktumnak nevezik, ahogy különféle pártállású, a társadalom különféle szegmenseiben levõ csoportok és személyek fogadták - hogy Göncz Árpádnak, amióta a Köztársaság elnöke, emberi politikusi és köztársasági elnöki minõségben is hazai és nemzetközi sikerei vannak. (Taps.) Ezt leépíteni, semmivé tenni egy ilyen, jelen esetben lényegtelen, ugyanakkor hangzatosan országra, világra szóló népszavazást megcélzó akcióval felelõtlenség. Felelõtlenség azért is, mert teljesen nyilvánvaló, hogy országos viszonylatban rendkívül sokat mulasztott elõttünk az ideiglenes Kormány. Az az ideiglenes Kormány, amely ideiglenes Kormány képes volt lebontani nyugati határainkon a szögesdrótot, képes volt kiszedni az elsõ téglákat a berlini falból, nem volt hajlandó betenni a lábát az üzemek kettõzött sorompóin és nem volt hajlandó a megyehatárokra belépni. És így az összes csõdhalmazat a koalíciós kormányra, Antall József nevével, minszterelnökségével fémjelzett Kormány nyakába, a mi nyakunkba zúdult. És ha mi most a lényeges tennivalóinktól hagyjuk magunkat elterelni és ezt a népet megint beugrasztják egy köztársasági elnök-választás hajcihõjébe, akkor ismét hátrányba, több hónapos hátrányba kerülünk. A magam részérõl sorsom, elkötelezettségem révén a népakaratot igen nagy becsben tartom. Szerettem volna, ha a közeli napokban felszólalt Szili Sándor az MSZMP színeiben (mozgás. - közbeszólás: MSZP!) - elnézését, ez nem volt szándékos, kérem a bocsánatot, képviselõ úr -játszi könnyedséggel elfeledkezett arról a negyven-egynéhány esztendõrõl és azokról az elõnevekrõl, amelyek révén egy salto mortaléval a Magyar Szocialista Párt megszületett: kezdve a Kommunisták Magyarországi Pártjától, a Magyar Kommunista Párttól, a Magyar Dolgozók Pártjától, a Magyar Szocialista Munkáspárt és ennek különféle fázisai, és különösképpen megfeledkezett 1956-ról és a munkástanácsokról; úgy vette szájára ezeket a történelmileg hitelesített és a világ erkölcsi, tudományos és politikai közvéleménye elõtt ma már tartalommal erkölcsi magaslatra helyezett eszméket, mintha ezeknek õ a teljes birtokosa lenne. (Mozgás.) Felhívom kedves figyelmüket arra, hogy a megfelelõ szerénységgel viseltessenek azok az emberek, akik helyet akartak kapni a magyar élet ege alatt, és a társadalom rendezése közepette igenis törvényszerû, szükséges, hogy megtalálják a helyüket, de ezt a megfelelõ mértéktartással, a hovatartozásuk teljes tudatával tegyék meg. A magam részérõl szeretnék még szólni a tulajdonról. A tulajdonnal kapcsolatban pediglen arról kell hogy beszéljek, hogy a tulajdon egyszer birtokolás kérdése és egyszer jogi és jogbiztonsági kérdés. Legkézenfekvõbb a tulajdonhoz való joga annak, aki azt bizonyítani tudja. Hát a paraszt a földhöz való jogát bizonyítani tudja. Egyszer a földhivatal dokumentumaival, különféle birtoklevelekkel, a jogfolytonosságot és a jogát a földhöz pedig levezetheti mkég a Magyar Köztársaság május 2-án és 3-án hozott elsõ törvényével, hogy Magyarországon forradalom és szabadságharc volt, ami azt bizonyítja, hogy tõlük a földet elrabolták. Ezenkívül a tulajdonhoz való joga feltétlenül van annak is, aki azt megalkotta. Például feltétlenül gondolom, hogy a tulajdonnál számításba jöhet a Csihamalom tulajdonosának a tulajdonjoga, aki az elsõ pormentes malmot megcsinálta Magyarországon. Ha tulajdonról beszélünk, nyilván feléled a Bányai Gépgyár tulajdonosának a joga, amibõl késõbb a magyar vegyipari gépgyártás megszületett. És ekkor már eljutottunk a munkáshoz is, aki mindezeket a különféle tulajdonosokat túlélte, ha birtokban nem is volt, de a helyén maradt és a mai napig is a helyén van. És itt utalok vissza Szili Sándor úrra, akivel teljesen egyetértek abban, hogy a tulajdonlásból, miután a parasztság joga teljesen nyilvánvaló, teljesen nyilvánvaló a munkásságé is, jóllehet elõbbi képviselõtársam mindenkit felsorolt, de a munkásságot kihagyta. A névsor végén feltétlenül ott vagyunk mi is! (Taps a jobb oldalon.)