DR. SZABAD GYÖRGY (MDF): Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Természetesen képviselõként szólok, de néhány utalásomban ki kell terjeszkednem olyan kérdésre is, amiben a Ház megbízott elnökének lehetett szerepem. Csak tényekre szeretnék hivatkozni, majd - ha már állok - a kisebbségi kérdésben egy lehetõségre szeretném felhívni a jelenlévõk figyelmét. Király Zoltán felszólalásában visszatért az 1989. szeptember 18-i kerekasztal-megállapodásra, és nem a megállapodás okmányszövegébõl, hanem - ha jól értettem - egy kísérõlevélbõl, amellyel ezt a szöveget az aláírók az országgyûléshez juttatták, idézett. Nyilván pontosan. De legyen szabad nem a szövegkörnyezetbõl pontosan kiemelt, de a teljes igazságnak csak egy szeletkéjét idézõ gondolatot a maga teljes összefüggésrendszerében helyreállítani. Az 1989. szeptember 18-i megállapodásban foglaltak, és az annak következményeként kezdeményezett törvényhozási lépések valóban joggal tarthattak számot arra, hogy a sztálinista alkotmány legfõbb elemeit kiiktatják a magyar jogrendszerbõl, megszüntetik ennek az alkotmánynak a diktatórikus államhatalmi rendszert megalapozó legfõbb intézkedéseit. De korántsem jelentettek, legfeljebb stiláris fordulatként lehet idézni, olyat, hogy ezzel annak minden eleme megszûnt volna. Úgyhogy Darvas Ivánnak az opponált utalását én ilyen értelemben indokoltnak tartom, tudniillik, hogy a sztálini alkotmánynak - e jellegváltoztató országgyûlési jogszabályalkotó intézkedéssorral felcserélt gerince ellenére a sztálini alkotmánynak - maradványai éltek. Hogy az aláírók ennek mennyire tudatában voltak, annak legyen szabad idéznem egy mozzanatát! Annál inkább tudom idézni, mert a Magyar Demokrata Fórum távollevõ elnöke mellett a Fórum részérõl én voltam a másik aláíró, és az aláírás pillanatában kialakított rendkívüli politikai helyzetben én indokoltam meg egy rögtönzött felszólalással az aláírás alapmozzanatait. Ennek pontosan az volt az alapgondolata - történelmi idézet felemlítésével -, hogy nem minden ez, tudniillik amit ott aláírásunkkal megalapoztunk. "Nem minden ez" - idéztem reflexióként a másik fél részérõl, a másik oldalról elhangzott történelmi utalással. Nem minden ez, hogy egész jövendõnket magában foglalná, hanem alapja jövendõ kifejlõdésünknek. Még értelmeztem is azzal, hogy most bizonyos báziselemek cseréjére kerül sor, de sor kell hogy kerüljön majd szisztematikusan azoknak a maradványoknak a felszámolására, amelyekre - úgy gondolom - joggal hivatkozott Darvas Iván. Ennyit a múltról! Király Zoltán azonban felidézett - ha a latin grammatika érvényesítésével szeretném jelezni az õ felszólalásának egy nevezetes, sõt szenzációt célzó mozzanatát - egy, a múltbeli feltételes jövõvel jellemezhetõ elgondolást egy általa puccsnak minõsített szándékról. Legyen szabad csak egyetlen mozzanatra utalnom! Amennyiben netalán ilyen puccs készülõdött volna - nem tudom, de ha az õ információi jók -, hátha csak valamilyen helyi felkészülés egy lehetséges mozzanatra. Ha itt puccs készült volna, abba az országgyûlés megbízott elnöke, sõt az országgyûlés társelnökei vagy alelnökei is be kellett volna hogy avatva legyenek, mégpedig nyilvánvalóan azzal a biztatással, hogy tûzön-vízen át hajtsák keresztül ezt a vitát, nehogy a lapok sorában ismételten megvádoltassunk azzal, hogy hagyjuk a vitát csörgedezni parttalanul, korlátlanul és így tovább. Akkor vajon ennnek a feltételezett puccsnak nem kellett volna hogy az legyen a követelménye, hogy felpattanjon valaki, és javasolja a vita berekesztését? Nem kellett volna, hogy az legyen, hogy az elnök, az alelnök, a társelnök és mindenki, aki funkcionál minden eszközzel hajtsa a vitát, hogy ez a feltételezett, de íme meg nem valósult folyamat és "puccs" bekövetkezzék? Mindezek részemrõl szónoki kérdések. Akiket a be nem következett feltételezések története érdekelne, nyilván megfelelõ módon tovább fogják fûzni ezeknek az egymáshoz való viszonyát. Most egy konstruktívnak gondolt észrevétel. Inotai képviselõtársam egy nagyon fontos körülményre hívta fel a figyelmet. Annak a nemzetiségi, illetve kisebbségi kérdéskörnek a tárgyalásánál, amely most csak néhány alkotmánymódosító pont vonatkozásában merült fel - tehát ahogy Deák Ferenc nevezné: csak exemplumként -egy nagy kérdéskör egészébõl kiragadottan, és amely nem ment fel bennünket az alól a feladat alól, hogy önálló törvényben, átfogóan igyekezzünk ezt a kérdést sokak kezdeményezésével összhangban, szerves összefüggésben rendezni, legyen szabad egy mozzanatát igenelnem, amely azt mondta, hogy ebben a kényes kérdésben mindig fokozott figyelemmel kell lennünk a határokon túl, más körülmények között élõ, nem szétszórt kisebbségi elemeket jelentõ, hanem tömbben élõ magyarság körülményeire. Egyetlen gondolat. Többen felemlítették, hogy képviselõtársaim soraiban legalább másfél tucat, de lehet, hogy nagyobb számú, magát nemzetiségnek tekintõ képviselõtársunk ül választási rendszerünknek és az adott körülmények között érvényesített demokratizmusunknak megfelelõen. Gondolom, némi enyhülést képezhetne, ha nem hivatalos testületként, de - mint annyi más esetben - klubszerûen ezek a nem nemzetiségi képviselõk megalkotnák a magyar Országgyûlés nemzetiségi klubját, amely jelenlegi pártállásukat vagy pártonkívüliségüket megõrizve, párhuzamosan mûködnék egyéb testületeinkkel, és ország-világ elõtt dokumentálná a nemzetiségi képviselõk jelenlétét, s hangot adna bizonyos, esetleges közös nemzetiségi megnyilatkozásoknak. A gondolatot szeretném jelezni, semmi mást. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)