KIRÁLY ZOLTÁN (független): Tisztelt Ház! Én tegnap is úgy készültem már felszólalni, hogy a részletes vita kívánalmainak megfelelõen szóljak, ámbár tegnap is, sõt most reggel is Oláh Sándor jóvoltából több olyan felszólalás elhangzott, amelyek mellett természetesen nem mehetek el szó nélkül. Darvas Iván képviselõtársam - mint sokan mások korábban - ismét úgy érvelt az alkotmánymódosítás mellett, hogy ezzel az 1949-es sztálinista Alkotmányt kell módosítanunk. Nos, hogy végérvényesen tisztán lássunk, tisztázhassuk az ebbéli nézetkülönbségeket, elõvettem azt a dokumentumot, amelyet az ellenzéki kerekasztal azon képviselõi küldtek még tavaly szeptemberben a parlamenti képviselõknek, amely pártok vezetõi - közöttük a Magyar Demokrata Fórum elnöke - aláírták a háromoldalú tárgyalások alapján kötött megállapodást. Levelükhöz mellékeltek egy nyilatkozatot, amelyben többek között ez áll: " A hosszú hónapok alatt kidolgozott törvényjavaslatok, egyéb megállapodások olyan eredménynek minõsülnek, amelyeket érdemes volt a megállapodásokban rögzíteni. Mit tekintsünk eredménynek? - folytatódik a nyilatkozat. Elõször: az alkotmánymódosítást, amellyel megszûnik a sztálinista Alkotmány másolataként létrejött 1949. évi Népköztársasági Alkotmány, annak minden rendelkezésével együtt, amely sértette a magyar nemzetet és európai helyünket. Sikerült elérnünk az államszocializmus minden vonásának kiiktatását, a magyar jogfejlõdéshez igazodó modern európai Alkotmányt teremtettünk." Eddig az idézet. Tisztelt Ház! és Kedves Darvas Iván! Ne áltassuk tehát egymást: mi, itt és most a magyar jogfejlõdéshez igazodó modern, európai Alkotmányt készülünk módosítani. Mert ha ez mégsem így volna, akkor valaki még azt feltételezhetné; hogy hazug volt az aláírók nyilatkozata és szavahihetõségük a jövõt illetõen is megkérdõjelezhetõ. Mégpedig ilyen feltételezésre kár volna idõt vesztegetni! Ugyancsak Darvas Iván szólt arról, hogy a szabad választások nyomán mi a nép megbízásából ülünk itt és a nép nevében és felhatalmazásával tárgyalhatunk és dönthetünk. Mélységesen egyetértek ezzel! Kevésbé dr. Sipos Imre képviselõtársammal, aki mindezt megtoldotta még a következõkkel: azért nem ért egyet az aláírásgyûjtési akcióval, mert a nép a választás eredményével felhatalmazta a Parlamentet arra, hogy helyette köztársasági elnököt válasszon. Nemhogy sántít ez a kijelentés, - nem is igaz! A választópolgárok ugyanis - és éppen elõttem szólt errõl Inotay képviselõtársam - egyszóval a választópolgárok azzal a tudattal voksoltak márciusban, hogy a szabad választások után a hatályos Alkotmány szerint maguk választhatnak köztársasági elnököt. S nem volt egyetlen párt sem, amely a választási hadjáratban azzal akart volna híveket szerezni magának, hogy elsõ dolga lesz megváltoztatni az Alkotmányt, és a köztársasági elnök megválasztásának jogát a választópolgárok egészérõl a Parlamentre kívánja ruházni. Mert ha tisztességgel és még a választások elõtt közreadnak ilyen programot, akkor tán másképpen alakulnak a parlamenti erõviszonyok. Itt persze többen azonnal közbevethetik, hogy persze az volt az a módosítójavaslat, amelyet "Királypuccs" néven emlegettek itt többen is. Ehhez egyetlen hozzáfûznivalóm van.1985-ben engem Szeged város polgárai szabad akaratukból választottak meg. Én tehát joggal voltam jelen a múltkori Parlamentben, a korábbi Parlamentben is úgy, mint politikai és jogi értelemben legitim képviselõ. Legitim képviselõként pedig - úgy gondolom - jogom volt alkotmánymódosítást is elõterjeszteni, különösen, ha az egyezik a közakarattal is, és egy politikailag kétségbevonhatatlanul legitim Parlament hagyta ezt jóvá. Mindezzel már a részletes vita közepében is vagyok, hiszen eljutottam odáig. Az aláírásgyûjtési akciót azonban itt is már szó érte házon belül, sõt házon kívül is számtalan támadás érte. Tölgyessy úr elõbbi felszólalásához csupán annyit: az aláírásgyûjtést kizárólag én kezdeményeztem, és erre tanúm az ország a televízió nyilvánossága jóvoltából. Nos, mégis mindezek ellenére és a támadások ellenére összegyûlt több mint 200 ezer aláírás, Én magam több mint 20 ezret adtam át tegnap Szabad György elnök úrnak, ám az aláírások óriási többségét a kezdeményezésemhez csatlakozó MSZP gyûjtötte. Köszönet érte! (taps.) Még akkor is, ha Oláh Sándor úr tán ismét gúnyosan megjegyzi, hogy némi kunkorral kerültem újra az MSZP társaságába, (Felkiáltás: Úgy van! - Taps.) Õszintén megmondom, nem zavar a taps, szóval ez nem zavar, mert ez ügyben még az SZDSZ-szel is társultam volna, ha netán õk képviselnek hasonló álláspontot, (Taps.) Oláh Sándor úr mondandójához és mutatott lapjához annyit: számtalan, választópolgár megkeresett levélben. Én levélben küldtem ki számukra aláírásgyûjtõ íveket. A Csongrád megyei Tsz-szövetség valóban csatlakozott ugyancsak a felhívásomhoz, és maga is segítségemre volt abban, hogy ilyen gyûjtõívek szétmenjenek. Igen, én kértem a polgárokat, hogy a Parlament VI. kapujához hozzák be számomra az aláírásokat. Így igaz! Vállalom. De mindezek alapján leginkább azt mondhatom, hogy a választópolgárok az állampolgároknak szól a köszönet: annak a kétszázezernek, akik aláírásukkal erõsítettek meg bennünket abban, hogy múlhatatlanul szükséges figyelni a választópolgárok véleményére. S nemcsak szükséges, de hasznos is, mert a választópolgár ugyan felhatalmazta képviselõit mindenre, ám olykor mégis bölcsebb tud lenni, mint a pártérdekek korlátaitól gyengített Parlamentje! Ezért tehát úgy vélem: kétszázezer választópolgár véleményét nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Mindez nem jelenti azt, hogy az aláírásgyûjtõk és az aláírásukat adó állampolgárok megkérdõjeleznék a Parlament legitimitását. Csupán azt, hogy a törvények és a jogszabályok adta kereteken belül idõnként közvetlenül is részt kívánnak venni a demokrácia gyakorlásában, a politika formálásában. Ezt a jogot senki, még választott Parlamentje sem vitathatja el tõlük. Pedig megpróbálták. Valaki - itt a vita során már, és az elõbb is szóba jött a Király-puccs - Király-puccsnak minõsítette a márciusi alkotmánymódosító javaslatomat. Ám tegye. Kinek a pap, kinek a papné. Az az akció azonban, ami itt ebben a házban készült a tegnapi napra és éjszakára, az puccs a köbön. Arról van szó, hogy ismét csak egy szûk vezérkar úgy döntött: az aláírásgyûjtési akció eredményességének megtorpedózása érdekében, még hétfõn lezárja a vitát, megszavaztatja a Parlamenttel az alkotmánymódosítást, hétfõn éjszakára berendeli a Magyar Közlöny készítõit, kinyomtatja a hivatalos lapot, s kedden, azaz ma reggel leteszi a képviselõk asztalára. Ez azt jelentette volna, hogy a módosított Alkotmány azonnal kihirdettetik, és azonnal hatályba is lép, nincs tehát akadálya annak, hogy a Parlament még ma meg is válassza véglegesen a Köztársaság elnökét. Ha puccs volt az, amit én legkevesebb kétmillió választópolgár egyetértése, és az SZDSZ akkori szirénhangjai nyomán indítványozni merészeltem az Alkotmány módosítására a köztársasági elnök megválasztása dolgában, akkor azt mondom, ez az akció nem puccs, több annál, a választópolgárok százezrei véleményének és akaratának semmibevétele. Mindezt csak azért nem sikerült megvalósítani, mert az aláírásgyûjtési akció várakozásukkal ellentétben sikeres volt, és hétfõn még a vita lezárása elõtt, illetve a vita ideje alatt a majd' 200 ezer aláírást tartalmazó íveket letettük az elnök úr asztalára. Ilyen gyors sikerre ugyanis nem számítottak az urak a mélységesen lebecsült MSZP és Király Zoltán részérõl, és fõleg nem számoltak a választópolgárokkal. A puccsot ugyanis õk akadályozták meg. Többek között azzal, hogy a Parlament 6- os kapujánál nekem is ideadták az íveket. Közbevetõleg mondom el, hogy az információm hiteles forrásból származik, ám, a forrást nem szolgáltatom ki, mert ez az állásába kerülne. Az ügyet azért tárom mégis a nyilvánosság elé, túl azon, hogy ez parlamenti ügy, és összefüggésben van a vitával, mert újabb bizonyítéka ez annak a kamarillapolitikának, amelyet a két nagy párt megállapodását érintõ bírálatokban sokszor hangoztattunk. Hadd sorakoztassak még egy általános érvényût ehhez. Alexa Károly írásából a tegnapi Népszabadságban: a demokráciához szokott MDF-nek most azt kell tapasztalnia - és itt egy a szimpatizáns választó az egyszerû MDF-tag és az egyszerû, tehát nem pártlistán bejutott képviselõ -, hogy a népképviselet helyett egy bürokratikus elit kockáztatja és játssza el (közbeszólás a jobb oldalon: Nem igaz) az õ hatalmát. Egy olyan szûk centrum vált észrevétlenül a napi távlati politika letéteményesévé, amely belsõ ellenõrzés híján kénytelen merõben bürokratikus és familiáris szempontok alapján szervezõdni. Azt már én teszem hozzá, hogy ez érvényesül a parlamenti munkában is, nemcsak az MDF-et érintõen. Ez az együttes bürokratikus elit az, amely fittyet hány 200 ezer választópolgár aláírásának. Mindezek alapján csak egyet tehetek, alapvetõen, elvi alapon ragaszkodom az Alkotmány azon passzusa változatlanul hagyásához, amely a köztársasági elnökre vonatkozik. Ezért egyetértek Horn Gyula tegnapi javaslatával, hogy az MDF vonja vissza indítványát, és a pártok vezetõi üljenek le egyeztetni álláspontjukat az elnökválasztás dolgában. S fenntartom Németh Miklóssal együtt áthidaló javaslatunkat, a mai lapokban errõl is olvastam. A javaslat - úgy gondolom valóban ésszerû politikai, szakmai kompromisszum. Annyit kell még hozzátennem: ez az a határ, ameddig az aláírásokat, az aláírókat figyelembe véve képviseletükben elmehetek. Minden olyan javaslat, ami ezzel ellentétes, az számomra az elfogadható határon túllépni kényszerítene. Megnyugvást tehát csakúgy gondolom -, az hozhat, ha a 200 ezer állampolgár aláírásával fémjelzett közakarat józan belátásra késztetné a képviselõházat, a pártokat, és módosító javaslatunkat elfogadva már most döntenénk a népszavazás elrendelésérõl. Ezzel a döntéssel a Parlament kinyilváníthatja azt is, hogy nem ellensége a közvetlen állampolgári részvételnek, és a demokrácia gyakorlását nem kívánja leszûkíteni a Parlamentre. Ha megszavazzák javaslatunkat, akkor a népszavazás végérvényesen lezárhatja a hosszú hónapok óta tartó vitát, és évtizedekre stabilizálhatja a köztársasági elnöki jogintézményt. Végezetül a részletes vitához még annyit: a magam részérõl, amennyiben elfogadja a Ház az indítványunkat, természetesen elállok a 113-as számon jelzett módosító indítványom erre vonatkozó részeitõl, másrészt pedig, miután el tudom fogadni, alapvetõen magam is úgy gondolkodom, mint Áder János - az alkotmánybíróság illetõségét tekintve - a köztársasági elnök felelõsségre vonása dolgában, ezért az ott jelzett indítványomat is visszavonom, és elfogadom Áder János ez ügyben vallott nézetét. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)