OLÁH SÁNDOR (FKgP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Az alkotmánymódosítási csomag részletes vitájában egy pár kérdést szeretnék kiemelni, amihez hozzászólnék. Eredetileg arra gondoltam, hogy a csomag neuralgikus pontjaihoz szóljak hozzá. A tegnapi vita meggyõzött arról, hogy egy nap tárgyalás ebben az anyagban mást tesz neuralgikussá, mint amit korábban annak hittünk. Úgyhogy ennek megfelelõen a tegnapi vita eredményeként is aktualizálnám mondanivalómat. Elsõnek kezdeném a Fiatal Demokraták Szövetségének szereplése kérdésével, mivel onnan kétségtelenül jelentõs mennyiségû módosító indítvány érkezett be az alkotmánymódosítási törvényhez. Én kevésbé szigorúan ítélem meg munkájukat, mint Torgyán József doktor. Szeretném elismerni azt, hogy ez a frakció a nagy pártok, a történelmi pártok, és mondhatnám úgy is, az öreg pártok számára egy kicsit most iskolát mutatott, hogy lehet munkamegosztásban, kezdeményezésben és felkészülésben egy-egy törvénytervezethez egy képviselõi csoportnak tisztességesen viszonyulnia. Különösen értem ezt a megállapításomat Áder képviselõtársam bizottság által is akceptált nagyon sok módosítására, amelyikben finom jogi érzékkel pontosította a meghatározásokat; érvényesítem Orbán Viktor úrra, aki egy témakörrel foglalkozott, amivel én is foglalkozni szeretnék még; és értem Szájer József képviselõtársam munkájára is, akinek a javaslataival kapcsolatban majd a végén szeretnék pár mondatot elmondani. Kezdeném Orbán Viktor képviselõtársam okfejtésével és módosító javaslatával, amelyik a konstruktív bizalmatlansági indítvány jogintézményéhez kapcsolódott. Meghallgattam és a szó szerinti jegyzõkönyvbõl még egyszer elolvastam ezt a nagyon alapos, tanulmány-értékû felszólalást, amelyben eljut a végkövetkeztetésig, teljesen jogosan. Egy fizikai aktusban három jogesemény felett kell a Parlamentnek döntenie: a bizalmatlansági indítvány alapján felmenteni a miniszterelnököt, azonnal, ugyanabban az aktusban egy másikat megválasztani, és azonnal, ugyanabban az aktusban egy kormányprogramot is elfogadni. Tessék végiggondolni: olyan eset kivételével, amikor a bizalmatlansági indítvány szenvedõ alanya, egy miniszterelnök és az újjáválasztott miniszterelnök ugyanaz a személy, nem képzelhetõ el, hogy a három jogesemény egyszerre lezajlik. Amint a miniszterelnök személyében, vagy a kabinet összetételében, vagy a kabinetet adó koalíció összetételében változás van, fizikailag lehetetlen ezt a három jogesetet egy intézmény keretében, egy idõben lebonyolítani. Én viccesen úgy fogalmaznék, hogy ebben az esetben az már nem konstruktív bizalmatlansági intézmény, hanem konspiratív bizalmatlansággá válik. (Taps a FIDESZ padsoraiból.) Magyarán: nem lehet a parlamenti demokrácia szabályai szerint és tisztességgel megfelelni ennek. Úgy érzem, mindaddig a végkövetkeztetésig igazat kell adnom Orbán Viktornak, módosító indítványát azonban nem tartom politikusnak. Õ a három jogeset közül akar kettõ közé egy idõ-intervallumot beiktatni, és ezért az Alkotmány azon pontjára alapozza a módosítást, amely úgy rendelkezik, hogy a bizalmatlanságot elszenvedõ és az új miniszterelnök között minimum három, de legfeljebb nyolc nap teljen el. Ez a módosító javaslat azért apolitikus mert nem vette figyelembe a két nagy párt megállapodását, amely elsõ mellékletének utolsó bekezdésében egyértelmûen azt mondja ki - kérem, hogy a szabad demokraták és a Demokrata Fórum tisztelt tagjai is nézzék át még egyszer -, hogy a két jogesetnek, nevezetesen a bizalmatlanság miatt felmentett miniszterelnök felmentésének és a helyette megválasztott miniszterelnök megválasztásának egybe kell esnie. A megállapodás két jogeset egybeesését határozza meg. Lehet, arra az Alkotmányban lévõ automatizmusra amely szerint az új miniszterelnök megválasztásának egybe kell esnie a program meghatározásával és elfogadásával, a megállapodás szerkesztõi nem gondoltak. Egy másik kérdés, ez pedig az elnökválasztás. Furcsa módon került közös platformra három személy: egy ilyen párt-kanyar után Király Zoltán képviselõtársunk, álláspontjának megváltoztatásával Fodor István képviselõtársunk és hogy mindennek legyen valami mozgalmi háttere is - a Belügyminisztériumból startolva -, Gál Zoltán képviselõtársunk. Az õ módosító javaslataik hangzanak egybe: ne a Parlament válasszon köztársasági elnököt. Az indítványozók személye még nem mutat mindent, de bizonyos körülmények mérlegelése igen. Szabad legyen azt a következtetést levonni, hogy ez a Parlament közel 90 százalékban a Parlament általi választás eljárásával ért egyet. Feltehetõ, tudja reálisan értékelni lehetõségét és sanszait az a másik 10 százalék, hogy ezt az akciót eredményesen lefolytatni magáét az akcióért nem lehet, csak valami más valami politikai érdekbõl. Hogy ez mi? Én nem akarom minõsíteni. Föl akarjuk hívni magunkra a figyelmet, egy olyan politikai akciót kezdünk, amelyikkel számarányukat meg tudjuk egy kicsit "vastagítani" némi népszerûség-kereséssel, -hajszolással. Magyarán mondva: egy népszavazási aktussal számottevõ eredményt csak akkor lehet elérni, ha nem az elnökválasztás módjára vonatkozik az agitáció, hanem más politikai irányba megy el, és az ország mai állapotát figyelembe véve szinte törvényszerû, hogy ez a szociális demagógia iránya lenne. Mit tehet egy kormány és a kormány mögött álló koalíció? Nem tud a szociális demagógiával szemben több jót juttatni a társadalomnak. Kénytelen leleplezni a demagógiával élõk személyes felelõsségét, és ha szükséges, demonstrálni is ezt a felelõsséget. Miért mondtam el ezt? Mert akik népszavazási akciót szerveznek, azoknak azzal is tisztában kell lenniük, hová fajulhat ez az akció. Hogyha végiggondolják, mivel tudnak agitálni, és a másik oldal mivel tudja ezt az agitációt leszerelni, egyértelmû. A társadalom által várt és remélt társadalmi béke helyett egy nagyon veszélyes társadalmi elégedetlenség és békétlenség lenne a jellemzõ. Nagyon örülök annak, hogy csatlakozott Király Zoltán képviselõtársamhoz Németh Miklós képviselõtársunk, majd szóban csatlakozott Fodor képviselõtársunk is; megtették a fél utat a jó irányba. Tessék végiggondolni, hogy alapvetõen két év múlva sem lesz más a szituáció! Ez a Kormány nem ígért jobb anyagi körülményeket két év múlva sem! A szituáció nem lesz más. Ha belátták ennek az elsõ lépésnek az indokoltságát kérném, legyen becsületes bátorságuk megtenni a második lépést is. (Szórványos taps.) Ebben a kérdésben csak sima kis zöngemény az, hogy elgyengítjük az aláírásgyûjtõk magabiztosságát. Itt van a kezemben az Agrárszövetség választmányának körtelexe valamennyi szövetkezet elnökének, közös vállalat igazgatójának, amelyben megadják, hogy Király Zoltán országgyûlési képviselõ a Parlament VI. számú kapujánál található meg, ott veszi át az aláírási íveket... (Taps, derültség. Közbeszólások több helyrõl: Pfuj!)... Mindenki támogassa ebben a nemes kezdeményezésében. Ennyit errõl a másik neuralgikus pontról. Szabad legyen Szájer képviselõtársam két módosító indítványához hozzászólnom. Az egyik, amelyik a termelõszövetkezetek megkülönböztetett helyzetével foglalkozó paragrafus lett volna, és amelynek õ az elhagyását javasolja. A másik pedig a kétharmados többség elve a földtörvény kérdésében. Az elsõ módosító javaslatot hálásan köszönjük; ezt egy kisgazdapárti képviselõ nem merte volna megtenni, mert így is az a vád ér minket, hogy szét akarjuk verni a termelõszövetkezeteket. Örülünk neki, hogy más megtette helyettünk ezt a teljesen ésszerû javaslatot. Köszönettel, és egyetértéssel fogjuk ezt támogatni. A másiknak az indítékát is nemesnek érzem, mert emlékszem a szóbeli indoklásra. Torgyán József képviselõtársam a Kohinoor-gyémánt példájára hivatkozott. A kisgazda-képviselõtársak megnyugtatására: ha már mi annyira értékesnek tartjuk a földet, ahogy a Kohinoor-gyémánt az üveggyöngyhöz viszonyul, õ olyan módosítást fog adni, amely ennek megfelelõ védelmet biztosít a földnek. Igaza van. Ha a forradalom végén lennénk, azt mondanánk: ez az igazi javaslat, de nem titkoljuk: a földkérdés egy forradalmi folyamat része, nem titkoljuk azt sem, hogy ez nem kizárólag gazdaságpolitikai kérdés, ez a polgári forradalom magyarországi befejezésének a kérdése. 200 év után egyszer be kell fejezzük itt a polgári forradalmat a tulajdonlás kérdésében, az igazságtétel kérdésében és be kell fejezni minden tulajdon esetében. (Taps az MDF és a kisgazdapárti képviselõk körében.) Mi egy olyan társadalmat képzeltünk el a polgári társadalomban, amelyik autonóm állampolgárok közössége. Nem bérmunkások, tulajdonból kiforgatott és rabigába hajtott munkavállalók közössége. Autonóm polgárokat szeretnénk, és ha egyszer a mezõgazdaságban, a vidéki lakosságban könnyebben nyílik rá most lehetõség, miért ne teremtsük meg, utána majd ráirányítjuk a figyelmünket egyéb foglalkoztatási kategóriákra és a városi polgárságra is. De ha helyettünk másik párt felvállalja, tegye, támogatni fogjuk õket, - ha a városi polgárok, kisiparosok, kiskereskedõk, háztulajdonosok reprivatizálásának az ügyét felvállalják. (Bal oldalról beszólás: Kinek a zsebére?) Ez azon érvek közé tartozik, aminek a fordítottját sem tudják mondani, mert nem kell pénz ahhoz, hogy a tulajdonos a földjét visszakapja. És - bocsánatot kérek -, ahhoz sem kellene pénz az államnak, hogy a szatócsboltot a volt tulajdonosa - aki abban esetleg most boltkezelõ, és egy közért-apparátus eltartásához fizet jelentõs bérleti díjat - visszakaphassa. Miért lenne ez kizárt dolog? - tessék rajta elgondolkodni. Ha valakinek van igazságérzete és ötlete, valósítsuk meg! Ez kitérõ volt? (Közbeszólás bal oldalon: adósságcsinálók zsebére?) Szájer képviselõtárs felé csak annyit: az õ érvelésében benne volt az, hogy a Koohinor-gyémánt. Emlékezzen rá, amikor ez elhangzott, akkor az eladási stoppról volt szó. Mi a kompromisszum érdekében megtettük azt, hogy a Dornbach- féle javaslattal egyezõ elbírálási módot elfogadtuk és lemondtunk az egyértelmû moratóriumról. Ha ez így igaz, hogy éppen a FIDESZ javaslatára kompromisszumba mentünk, kár, hogy a FIDESZ ezzel összefüggésben más kérdésben viszont ugyanerre a kompromisszumra nem hajlandó. Elnézést kérek, hosszú volt az idõ, amit igénybe venni kényszerültem, így nem tudok Horn Gyula úr magasröptû okfejtésére reagálni, pedig igazán kellene. Idõm lejárt, 18 perc, rengeteget vettem igénybe. Köszönöm türelmüket. (Taps a kisgazdák és az MDF padsoraiban.)