DR. SZABAD GYÖRGY (MDF): Tisztelt Országgyûlés! Természetes, hogy képviselõként szólok. Legyen szabad most szakmai indokokból felszólalnom. A címer sokat vitatott kérdésérõl van szó. Nekem Király Béla kezdeményezésérõl - egy kicsit konkrétabb formában -, hogy nekünk a szent korona tiszteletet biztosítanunk kell, nem olvasmányanyagban, nem múzeumi látogatások megszervezésében, hanem a magyar közéletben, nagyon pozitív véleményem van. A magyar szent korona olyan nemzeti ereklyénk, amely egyedülálló. Most részletekbe nem bocsátkozva, messzemenõen indokoltnak tartom - megmondom, már az ellenzéki kerekasztal-tárgyalásokon is képviseltem ezt az álláspontomat -, hogy szülessék a magyar szent korona õrzésérõl, tiszteletérõl és közéleti szerepérõl önálló magyar törvény. Nem érzem ezzel ellentétesnek, sõt a lényeget tekintve ezzel messzemenõen összhangban áll, hogy címerünknek heraldikai okokból is, történeti okokból is, alkotmányfejlõdési okokból is a középkori eredetû, történeti alapcímerünket tekintem. E téren íme bizonyság, hogy a Magyar Demokrata Fórumban - békésen, vagy vitázva - megélhetnek egymás mellett különbözõ álláspontok. Álláspontom különbözik Zétényi Zsolt szakmai megokolású és Katona Tamás szakmai és politikai meggondolású érvelésétõl. Legyen szabad elõször is - nem fogom nagyon hosszan igénybe venni türelmüket, de szükségesnek érzem - jelezni azt, amit negyven magyar történész nyilatkozata már az elmúlt õsszel jelzett! Hadd jelezzek most közülük és a hozzájuk csatlakozók közül olyan neveket, mint Benda Kálmán, Fügedi Erik, Klaniczay Gábor, Orosz István, és sorolhatnám még a jelenlevõket és a távollevõket. Az én aláírásom is ott volt. Csatlakozott hozzá Göncz Árpádtól Lukácsi Sándorig számos társadalomtudós, a múlt számos ismerõje, aki kifejezetten szakmai okokból másként foglalt állást. Heraldikailag valljon más álláspontot egy heraldikai nemzetközi szövetség mégannyi tagja is, számomra egyértelmû, hogy címernek azt nevezzük, ami a címerpajzson elhelyezkedik. Ami azon kívül van kétoldalt vagy alul, körben vagy másutt, az legfeljebb mellékletnek tekinthetõ, az heraldikailag nem része a címernek, bárkit idéznek meg e tekintetben. A címeren felül levõ korona nem része a címernek, hanem - történeti és heraldikai értelemben Fügedi Erik fejtette ki a vitában a legvilágosabban - jelzi annak a rendi állását, aki a címerrel rendelkezik. A korona tehát mindig azt jelzi, hogy az illetõ nemes; ha fõnemes, milyen rangú fõnemes, tehát báró, gróf, herceg; vagy ha uralkodó király, és ezután belép - jeleznem kell, Habsburgokkal ez sajátos megoldás - a koronák hierarchiája. Bocsánatot kérek, nem lesz hosszú. (Derültség) Nem akartam felszólalni, de úgy érzem, mégis el kell mondanom, mert teljesen félmagyarázatok jönnek majd a tények bizonyos fokú nem ismeretébõl. Mi a helyzet kérem szépen, a magyar címer és korona tiszteletében - és kapcsolatában? Ez az alapkérdés. Teljesen egyetértek Kéri Kálmánnal: aki nem tiszteli a magyar koronát, aki nem tiszteli a magyar címert, az legalábbis ne tekintse magát magyar hazafinak. Teljesen egyetértek! (Taps.) Most az a kérdés, hogy ez a kettõ történetileg és tartalmilag hogyan kapcsolódik egymáshoz. A XIV. századig a magyar, államinak tekinthetõ - itt van egy kis leegyszerûsítés, de hadd lépjek ezen túl, mert nem lényeges - címer nem hordoz koronát - amennyire ismerjük. A XIV. században jelenik meg egy szimbolikus korona: nem Szent István koronája, nem az ,Árpádok koronája, hanem egy szimbolikus fantázia-korona ami jelzi, hogy itt nem akárkinek a címerérõl van szó, hanem egy király címerérõl. A rajz nem is hasonlít a földi halandók, egy rajzoló számára megtekinthetetlen szent koronához. Azért is "szent", mert itt egy misztikus tényezõ van, a középkor világában õ meg sem nézhette, le sem rajzolhatta. Elõször egy nyitott, sokágú korona jelenik meg, és ez a nyitott korona - nagyon ritka az elõfordulása -, a XVII. századig megismétlõdik egyes ábrázolásokon. A XVIII. században Mária Terézia alatt jelenik meg az elsõ olyan ismert ábrázolás, amelyik tényleg a szent koronát és az állami címert most már összekapcsolja. Ez az összekapcsolás az igazán tiszteletet érdemlõ királynõnek egy gesztusa volt Magyarország iránt. Egy olyan gesztus volt amely egybekapcsolódott a Habsburgok azon törekvésével, hogy az õ dinasztiájukat és az uralmuk alatt álló országok fölötti regnálásukat minél inkább kiemelje. Megjelennek sorban, egymás mellett a Habsburgok uralma alatt álló országok címerei - mindegyiken rajta az illetékes korona. Azután, amikor a Német-Római Birodalom sajátos állását széttöri Napóleon, és megalakul az osztrák császárság, akkor ezt elrendezik egy hierarchiában. Ez az alig fél évszázada összekapcsolt címer és korona alárendelõdik egy osztrák császári koronának. Tehát ott van összekapcsolva, de nagyon kétséges, hogy az önálló magyar állami létet jelképezve, hanem, nagyon is valóságosan a császári korona alatt elhelyezkedve. A magyar heraldikusok küzdelmének eredménye lett, hogy azután a császári címerben mindezt úgy rendezték el: fönn van a császári korona, alatta a többi koronák és a magyar a kétfejû sas mellén - de a császári korona alatt. A magyar állami jog - ahogy azt Katona Tamástól hallottuk - verekedett azért, hogy ez ne így legyen, hogy a magyar címert, koronástul együtt, kiemeljék ebbõl az állapotból. Igyekeztek ezt külön ábrázolni, de a Habsburg- hatalom ragaszkodott ehhez a konstellációhoz. Változás - Katona Tamás is jelezte - '48-ban volt:visszautaItak erre a különállási törekvésre, és ezt helyezték mint kívánalmat a törvénybe. Azután jött '49, pontosan úgy; ahogy azt Varga János elmondotta; 67-ben alakult ki az, hogy a két címer - az osztrák császári és a magyar királyi - egymás mellé került, formailag szinte már egyenlõsítve. Nem indoklom meg, miért mondom, hogy "szinte", de nem indokolatlanul teszem. Az álom, hogy itt egy ezeréves összekapcsoltságról van szó, szép álom, de álom. Mikor jelentkezik a magyar törekvés most már teljesen egyénelmûen nem mellérendelt állapotban? A magyar címer az osztrákkal - persze, nem alárendelt állapotban -, hanem megvalósulva 1918-ban, a Habsburg- birodalomból való kiszakadásunkkal. A Kossuth-címer történeti alapszíne teljesen hibás, ez egy primitív leegyszerûsítés. A középkori magyar történeti címerünket emancipálták ebbõl az állapotból, és ehhez nyúl vissza 1945-46- pontosabban, formálisan '46, de gyakorlatilag már '45-tõl ez használódik -, és ehhez nyúl vissza, vérrel szentelve meg ezt az állapotot, 1956. Egyetértek tehát azokkal, akik azt mondják - mint Kéri Kálmán, azzal a tûzzel -, hogy õrizzük mind a kettõt, de vegyük tudomásul: az álom ennek a kettõnek az összekapcsolása, amit dédapáink, nagyapáink, apáink láttak. Ez így egy rövid korszakon át érvényesült. Még egy dolog. Egyes heraldikusok okfejtése utal arra, hogy van néhány unikális eset - így kell mondanom - amikor nem királyságban is van korona. Félreértés ne legyen: nagyon sok helyen van korona - a címerpajzson belül. Maradjon is a kettõs kereszt tövében ott az a szimbolikus korona, feltétlenül. Ez középkori eredetû. Ez ugyanaz, mint ami a lengyol címerben megjelenik - a pajzson belül. De ha mi arra a bizonyos felsõ peremre rátesszük a koronát, heraldikailag - és azt kell mondanom: diplomáciailag -magyarázatot kíván, hogy noha ott van, mi nem királyság vagyunk. Kövessük a legjobb hagyományainkat! Õrizzük a középkori eredetû címerünket, amely tényleg az egyik legrégebbi állami címer Európában!Õrizzük a koronánkat, amelyhez hasonlóval, nemzeti függetlenségét védelmezõ ország, kevés rendelkezik! Ennek alkossunk egy törvényt - de ne tekintsük az egyetlen lehetséges hazafias megoldásnak a kettõ ilyenformán való összekapcsolását! Képviselõként szóltam, netán történészként. Én messzemenõen alávetem magam a többségi határozatnak. Köszönöm.(Taps.)