DR. FODOR GÁBOR (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem mint a Fiatal Demokraták Szövetségének tagja, hanem mint az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elnöke kértem szót, méghozzá azért, hogy a tisztelt Ház elé tárjam bizottságunknak az álláspontját a nemzeti kisebbségek, illetve a kisebbségi biztos ügyében. Mint tudjuk, az elõttünk fekvõ alkotmánymódosítás foglalkozik ezzel a kérdéssel is, és talán nem árt, ha néhány szóban elidõzünk ennél. Azt hiszem hogy különösebben nem kell a tisztelt Ház figyelmét felhívni arra, hogy milyen fontos kérdésrõl van szó, hiszen valóban évtizedes, sõt talán még inkább visszanyúló mulasztásokat kell most valahogy jóvátennünk. Ezen az úton indulhatunk el, hiszen nagy szükség van a mostani módosításokra és a helyzet megváltoztatására, például az emberi jogok érvényesülése, másfelõl a demokrácia kiteljesedése miatt is, és azért is, hiszen tudjuk azt, amit itt teszünk, a környezõ országokra is kihatással lesz. Ezért bizottságunk igyekezett úgy kialakítani az álláspontját ebben a kérdésben, hogy meghallgatta a különbözõ nemzetiségi kisebbségi szervezeteknek a képviselõit, összesen 12 szervezet képviselõjét hívtuk be meghallgatásra, és további kilenctõl írásbeli véleményt kértünk errõl a kérdésrõl. Közben igyekeztünk itt a Parlamentben is felmérõ munkát végezni az ügyben, hogy mennyi nemzetiségi származású képviselõ ül a padsorainkban. Ugyan végleges adat még nincs a birtokunkban, de annyit már tudunk például, hogy a szabad demokratáktól kilencen, a Demokrata Fórumtól négyen, az MSZP-tõl pedig egy képviselõtársunk vallotta magát nemzetiségi képviselõnek, tehát 14 biztosan itt ül a Parlamentben, de vannak olyan hírek, hogy még többen is vannak. Remélem, hogy a hiányzó nevek majd még beérkeznek hozzánk. Tehát ezzel is azt próbáltam érzékeltetni, hogy bizottságunk, mielõtt kialakította álláspontját, igyekezett elég alaposan és elég körültekintõen tájékozódni ebben a kérdésben, hogy állást tudjunk foglalni. Mindenekelõtt annyit szeretnék a bizottság álláspontja bevezetésében leszögezni: mi úgy ítéljük meg, hogy ez az egész kérdés nagyon komplex probléma, amelynek csak egy szeletét fogjuk itt feltehetõen megoldani az alkotmánymódosítással. Ez az egy szelete a sokat emlegetett nemzetiségi vagy kisebbségi biztosnak a bevezetése, de ehhez, hogy egyáltalán a kisebbségeknek és a nemzetiségeknek és az etnikumoknak, a hazai etnikumoknak a helyzetét valóban jobbá tudjuk tenni, és valóban olyan helyzetet teremtsünk, amire már évtizedek óta szükség volt, jó néhány más terület is hozzátartozik. Idejön majd még a késõbbiek során a nemzetiségi törvénynek a megalkotása, amely ugyancsak a Parlamentre vár, ide fog feltehetõen tartozni a választójogi törvénynek az átalakítása - mindenki tudja azt, hogy hibaként mi róható fel a mostani választójogi törvényre, és az elkövetkezendõk kialakításánál, megszavazásánál már nem követhetjük el ugyanezt a hibát -, és ami nagyon aktuális probléma, ez pedig az önkormányzati törvény ilyen típusú átnézése és beépítése, abba is a kisebbségi önkormányzatok létrejöttének a lehetõsége, úgyhogy ez ugyancsak egy nagyon fontos pont. Ezért elöljáróban mindenekelõtt ezt szeretném kiemelni: komplex problémaként igyekeztünk kezelni ezt az egész kérdést. A mostani módosítást, amivel szemben állunk, az alkotmánymódosítást, mindenképpen helyesnek tartottuk az irányát, hiszen olyan lépést teszünk meg ezzel, ami többletjogosítványt biztosít a kisebbségek számára azzat, hogy megteremtõdik a nemzetiségek, illetve a kisebbségek parlamenti biztosának az intézménye. Itt többféle indítvány volt elõttünk, és ezekkel kapcsolatban foglalt állást a bizottság. Elõször is volt a 69-es számú indítvány, a közismert nevén az MDF-és SZDSZ- megállapodás. E megállapodásnak a lényegi tartalma, amivel a mi bizottságunk vitatkozott és nem értett egyet, az az volt, hogy egyetlen egy parlamenti biztos kertül bevezetésre. Ezt azért tartottuk aggályosnak, mert ugyan egy oldalról ezt bizonyos jogi szemlélettel lehet indokolni, hiszen valóban fennáll az a veszély, ha több parlamenti biztost vezetünk be, akkor ezzel inflálódik az intézmény, de más oldalról pedig pont a meghallgatások révén nagyon erõsen kitûnt az az igény a nemzetiségi szervezetek részérõl, hogy nagy szükslglt éreznék annak, hogy minden nemzetiség saját maga küldhessen egy biztost vagy egy biztosszerû személyt egy testületbe. Ezt leginkább azzal illusztrálják a meghallgatottak, hogy mindig azt mondták: mit szólnánk hozzá, ha ugyanez az intézmény bevezetésre kerülne a környezõ országokban is, és Romániában mondjuk, nem magyar lenne a biztos, vagy pedig Szlovákiában, ugyancsak nem magyar lenne. Tehát ez mindenképpen egy vitás pont volt, tehát egyik oldalról volt egy szakmai jogi megközelítés, a másik oldalról pedig egy politikai megközelítés a nemzetiségek részérõl. Ezért mi nem tartottuk helyesnek az alapindítványnak azt a megoldását, amely csak egy biztosban gondolkodott. Ehhez kapcsolódott a késõbbiekben ugyanehhez a témakörhöz Baka Andrásnak egy módosító indítványa, amely 102-es számmal futott, és ezen a számon nézhették meg tisztelt képviselõtársaim. Ezt ugyancsak megvitatta bizottságunk, és alapvetõen azzal a szemléletével, amelyben született ez az indítvány, vagyis azzal, hogy a_szóhasználatban pontosítás legyen, ezzel mi tulajdonképpen egyet tudtunk érteni, hiszen eredetileg itt nemzetiségi biztosént szerepelt az eredeti indítványban, õ kisebbségi biztost javasolt, és a kisebbségit egy helyen az indítványában pontosította, vagyis elmondotta, hogy ez a nemzetiségekre és az etnikumokra vonatkozik. Ez a kulcsszó, vagyis az indítványnak ez egyik kulcsfogalma, hogy nemzetiségeket és etnikumokat használ mindig. Tudjuk, hogy nem mindegy, hogy melyiket használjuk, terminológiai vita foIyik errõl. Lényeges elem lenne talán az etnikumok behozása is a gondolkodásunkba. Ennek az indítványnak ezzel a részével tehát egyetértettünk volna, de az alapkoncepciójával nem tudott a bizottság egyetérteni, mert ez ugyancsak egy biztosban gondolkodott. Ezután született egy olyan módosító indítvány amely 118-as számmal fut, és amely már egy megváltoztatott helyzetet idézett elõ. Ez pedig az volt, hogy tulajdonképpen a biztos jogkörét egy testületre bízza, olyan testületre, amelyben minden, nemzetiség delegál egy tagot. Ez volt az a megoldás, amelyet a mi bizottságunk is támogatott, és amelyhez kifejezte egyetértését. Tehát határazottan ez a bizottság álláspontja, és így adhatom elõ, hogy emelletf fog az emberjogi és kisebbségi bizottság kiállni, hogy egy olyan biztosi testület álljon fel, amelybe a nemzetiségek delegálnak egy-egy tagot. Most itt elérkeztünk egy olyan problémához, amelyre már az Országgyûlés, megbízott elnöke is utalt az ülés kezdete elõtt. Azt hiszem, itt alapvetõ félreértésrõl van szó. Ez pedig az, hogy 131-es számmal bizottságunknak_van egy módosító indítványa, amely módosító indítvány ugyancsak az elõbb emlegetett 118-as Baka András-féle indítványhoz kapcsolódott. Súlyosan aggályosnak találtuk benne, hogy amellett, hogy helyesnek véltük e testületnek a felállítását, amellett ez a szöveg nevesítette a különbözõ kisebbségeket, tehát felsorolta a kisebbségeket, köztük a zsidó kisebbséget is. Bizottságunkban errõl egy komoly vita alakult ki, hogy szabad-e ezt megtenni, és végül is a bizottság kifejezetten szerette volna elkerülni ezt és valahogyan enyhíteni ezt a megfogalmazást. Ezért született egy módosító indítványunk, amelyet el is olvashatnak képviselõtársaim. De közben más fejlemények is történtek. Egyfelõl Baka András visszavonta ezt az indítványát, másfelõl az alkotmányügyi bizottság állást foglalt, méghozzá oly módon, ami kielégítõ a mi bizottságunk számára is, amely állásfoglalás szerint nem kerül felsorolásra az Alkotmányban a különbözõ nemzetiségeknek a neve, és egy kollektív, egy testületi biztosi intézmény jön létre. Ez az a megoldás, amelyet végül is az emberi jogi és kisebbségi bizottság is tud támogatni. Tekintettel arra, hogy Baka András is visszavonta azt az indítványát, amely komoly aggodalmat keltett a bizottságban, ezáltal mi sem tartjuk fenn azt az indítványunkat, amelynek alapvetõ célja az volt, hogy elkerüljük ezt a kérdést. Úgy érzem, hogy a megbízott elnök úr szavai komoly félreértésrõl tanúskodtak ebben az ügyben. Tehát végül is összegezve álláspontunkat, támogatjuk az alkotrnányügyi bizottságnak azt az elõteriesztését, amely arra irányult, hogy egy ilyen kollektív testületet hozzunk létre, amelybe a különbözõ nemzetiségek delegálják a maguk embereit, és ezek járnak el parlamenti biztosként. Még egyszer hangsúlyozom, ezt nagyon fontosnak tartjuk, a pozitív diszkrimináció, tehát a többletjogok megadásának elsõ lépéseként. Ezután is szeretném azonban nyomatékosan kifejteni azt a véleményünket, hogy ez csak az elsõ lépés egy olyan úton, amelyen még nagyon fontos állomások kell hogy bekövetkezzenek. Magyarországon ugyanis nem megoldott a nemzetiségek képviselete és nem megoldott ez az egész probléma, ez csak egy szelete az egésznek és a továbbiakban mi határozottan és kifejezetten szeretnénk foglalkozni ezzel a problémakörrel. Köszönöm szépen. (Taps.)