SZENTÁGOTHAI JÁNOS (MDF): Tisztelt E1nök Úr! Tisztelt Ház! A múlt héten visszaléptem a felszólalástól, nehogy az hátráltassa az általános vita és módosítások beadásának s lezárását. Most módosítani tényleg aligha tudnánk, azt legalább meg kell állapítanunk, hogy a nemzetiségek parlamenti reprezentációja nem megoldott. Ha valamit elrontottunk, jobb, ha azzal tisztában vagyunk. Nem tartom kielégítõnek és elfogadhatónak - biztos, hogy a nemzetiségie,k sem fogják _annak tartani - sem a behívásos, sem a kormánybiztosi megoldást. Talán a Balra-féle javaslat - amelyet legutoljára kaptunk - valamit javít a helyzeten, de elvileg az sem változtatja meg. Persze igaz, amit miniszterelnökünk mondott, hogy a képviselõházban van húszegynéhány olyan képviselõ, aki nyelvtudása és részben, etnikai hovatartozása folytán képviselhetné a nemzetiségieket A nyelvtudásuk biztosan megfelelõ, ebben az az egy hiba van, hogy õket senki sem választotta meg, és fõleg nem ebbõl a körbõl választották meg. Én szívesen képviselném - és átmenetileg képviselem is - a német nemzetiséget, de aligha lennék a legjobb jelölt, aki a feleségemmel együtt politikai okból akkor hagytuk ott ezt az etnikumrészletet - mert csak egyik gyökerünk volt az -, amikor 1940-ben õk nagyon sokan azt gondolták, most jött el az õ országuk. Elõzõleg én abban a hitben éltem, hogy lehet az ember érzelmei alapján jó magyar, és egyúttal tartozhat etnikai gyökereinek egy része - mert nem választhatjuk meg, hogy milyen apától és anyától származunk -, ugyanakkor a kultúrája és... valamint tradícióhoz való tartozása folytán egy másik nemzetiségnek is tagja. A mai világban ez teljesen kizárhatatlan, hogy ilyen szituációk keletkezzenek. Ezt a megegyezést, ami bennem élt gyermekkorom óta és amiben nevelkedtem, nem én rúgtam föl, hanem a történelem elég szerencsétlen körülményei. Persze, amikor bajba jutottak olyanok is, akik ártatlanok voltak ebben a német kisebbségbõl, akkor igyekeztem tõlem telhetõen - és továbbra is igyekezni fogok - az ügyeikben segíteni. Az általam támogatott Kormány nevében is kérnem kell azonban a nemzetiségek mélyen tisztelt képviselõit - hiszen azért nemzeti demokratikus egyesületek vannak, föl is szólaltak egyesek -, hogy várnunk kell egy kicsit, amíg sorainkat valahogy és õk is a saját soraikat tudják rendezni. Elvben legalábbis - vagy inkább névleg - voltak a hazai nemzetiségeknek dermokratikus egyesületei! Csak hát az elmúlt 45 évben nem volt nagyon célszelû nemzetiséghez formálisan is tartozni. De azért meg kell mondani, hogy gyermekeik anyanyelvét illetõen éppenséggel az utóbbi 10-15-20 évben már lehetett volna törõdni, és azt fent lehetett volna tartani! Mint mondottam, fel kellett rúgnunk egyik etnikai gyökerünket, de gyermereink és unokáink nagy részét éppen ebben a nyelvben neveltük. Ennek aztán mindjárt '46 után az volt a vicces következménye, hogy miután feleségem a német nyelvet - származása - folytán - svájcias dialektusban beszéli, és a gyermekek õt a bájos "salü" - franciás eredetû svájci - köszöntéssel üdvözölték, akkor ezt a derék pécsiek - mi Pécsett éltünk_ - nem értették, s a városból visszahallottam, hogy ezek a Szentágothaiék alapos sztálinisták lehetnek, hiszen Sztálin nevével üdvözlik egymást a családban is. (Derültség.) Ez csak egy humoros részlet. Persze nem mindenki engedhette meg magának, sajnos nagyon csúnya esetek fordultak elõ, hogy egyszerûen egy nemzetiségi nyelv használata is súlyos következményelkkel járt! De azért most már azt kell mondanunk, hogy a nemzetiségek meglévõ egyesületei sem egészen ártatlanok annak az áldatlan helyzetnek a létrejöttében, amiben most vagyunk! A cigányok kivételével, akik tényleg abszolút ártatlanok, mert végképpen nem volt semmiféle lehetõségük, a többiek azért éppenséggel már egy kicsit formálódhatnának! (Mozgolódás a padsorokban.) Úgyhogy ezen a téren van azért mit tennünk! Azt javaslom, hogy most egyrészt az egyházak vegyék át - átmenetileg legalább - a munka egy részét._ Ennek meg is vannak az elsõ jelei; az evangélikus egyház _erõsebben kapcsolódik a szlovák nemzetiséghez, a szerb ortodox egyház pedig a szerb nemzetiséghez, és vannak is jelei már annak is, hogy nemzetiségi nyelvû óvodákat az egyházak létrehoztak. Éppen ezért nem tartom szerencsésnek, hogy a 25 éves Káldy-féle katasztrofális egyházpolitika után a mostani vezetést piszkálják, tudniillik a mostani vezetés mindent.elkövet, ami elkövethetõ. Attól félek azonban, hogy mi nem várhatunk négy évig a kérdés rendezésével. Nyilvánvalóan lesz egy nemzetiségi törvény. El kell gondolkoznunk azon, hogy milyen tisztességes parlamenti reprezentációt lehet majd elõbb-utóbb létrehozni. Nem borítaná föl, kérem, a Parlament egyensúlyát, ha valamilyen pótválasztással kapcsolatban nyolc-tíz valódi nemzetiségi képviselõ kerülne a Parlamentbe... Hogy ezt hogyan csinálják, errõl fogalmam sincs, nem értek eléggé ahhoz, hogy erre valamiféle tanáccsal szolgálhassak_! De ma az a helyzet, hogy azt sem tudjuk, ki szlovák, ki német, ki szerb, ki horvát, s hogy ne menjek ennél még kényesebb területre... Cigányokról sem vagyok teljesen biztos, hogy mindenki ugyanúgy éli meg és veszi komolyan identitását. Úgyhogy talán gondolkozni kellene afelõl, nem lehetne-e valahogyan már a helyhatósági választásokba - nem tudom, hogyan, biztos,.jogilag is nehéz talán - beépíteni, hogy valamiféle elsõ gyökerei kialakuljanak, az elsõ csírái megjelenjenek egy nemzetiségi mozgalomnak, amelyben legalább helyileg tudják, ,hogy ki saját magát minek tekinti. Ebben mindenkinek_magának kell döntenie, gyermekek esetében pedig a szülõknek, ezt a döntést senkinek sem lehet átengedni. Azt javaslom, hogy talán azért azt is vegyük föl a programunkba, mert ez a helyzet elõbb-utóbb külföldön helytelen és számunkra káros interpretációkra vezet. Csak erre óhajtottatm volna felhívni szíves figyelmüket. (Taps.)