TÖRÖK FERENC (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! A köztársasági elnökkel kapcsolatos kérdéshez szeretnék hozzászólni. Önök elõtt van írásos javaslatom az Alkotmány 70. § b. pontja (2) bekezdésének módosítására vonatkozóan. Az általános vitában nem szólaltam fel, de szeretnék most, a részletes vitában néhány mondatos indokolást adni. Az Alkotmányban deklarált legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez való jog biztosítására a hatályos szöveg (2) bekezdése szerint a munkavédelem, az orvosi ellátás és az egészségügyi intézmények szervezését, valamint az épített és természetes környezet védelmét sorolja fel. Ezt javaslom én a rendszeres testedzés lehetõségének a biztosításával kiegészíteni, mert szerintem azonos súlyú, egyenrangú biztosíték az eddig felsoroltakéval. Hangsúlyozom, hogy nem élsportrál, nem is elsõsorban versenysportról vagy iskolai testnevelésrõl van szó, hanem a népegészség ügyét szolgáló szabadidõsportról, a testedzés lehetõségérõl, mely körbe beletartozik a testi fogyatékosok, az idõsek testedzése, a gyógytestnevelés, a betegség utáni rehabilitációs testedzés és még sok egyéb. A javaslat szerinti rendszeres testedzés eredményeképpen csökkenthetõk a civilizációs ártalmak hatásai, erõsíthetõ a szervezet ellenállása, kevesebb lesz a neurózis, csökkenthetõ az alkoholizmus és több betegség fenyegetése. Meghosszabbodnék az emberek átlagéletkora. E falak között már sokszor és sokak által hangzott el, hogy az állampolgárok lelki és testi harmóniája milyen fontos a nemzet számára. Véleményem szerint e kívánalmat a törvényhozásnak nemcsak hangoztatnia kell, hanem megvalósításának a feltételeit alapvetõ törvényekkel biztosítania is kell. Az állampolgárok eme jogának törvények által biztosított lehetõsége és joga nemcsak az egyéni érdekeket, hanem a gazdaságét is szolgálja. Sajnos a kormány megújulást hirdetõ programjában az a szó, hogy testedzés vagy sport, el sem hangzott. A kormányprogram számos pontjához lehet értelemszerûen kapcsolni a testedzés, a sportmozgalom területeit és kérdéseit, ám nagyon jól tudjuk, hogy az értelmezés, az utólagos magyarázat nem pótolja a konkrét meghatározást. Ez utóbbinak a hiánya könnyen adhat lehetõséget fontos területek vagy kérdések eljelentéktelenítésére. Ez történt Nádori képviselõtársam felszólalása után a kormányprogram vitájának a lezárásakor is. A miniszterelnök úr az ellenzék többi javaslatával együtt ezt is úgy ítélte meg; hogy nem kapott érdemleges, számottevõ észrevételt. Elkeserítõ volt, választópolgáraim körében rossz visszhangot váltott ki a kultuszminiszter úr néhány, a sportmozgalmat érintõ nyilatkozata. E példák is igazolják, hogy ha az Alkotmány nem biztosítja az átlagpolgárok javaslatom szerinti jogát, akkor nagyon könnyen elõfordulhat, hogy egy adott miniszter vagy a Kormány szubjektív megítélésén fog múlni a testedzés. Úgy gondolom, ez a szemlélet tükrözõdik az alkotmányügyi bizottság álláspontjában is, amikor - valószínûleg a részletes vita gyorsítása érdekében - sok már jó javaslattal együtt az én javaslatomat sem támogatja. Tudom, hogy sok fontos, alapvetõ kérdésrõl kell a Parlamentnek rövid idõ alatt, sürgõsen döntenie, de úgy vélem, hogy ilyen széles körû alkotmánymódosítás esétén igenis idõszerû a javaslatom elõterjesztése, mert az Alkotmánynak egy igen régi hiányosságát szeretné rendezni. Tisztelt Ház! Nem kívánom az Önök idejét a gazdaság, a népegészség, az ifjúságnevelés elmaradottságának különbözõ statisztikai adataival rabolni, de azokkal a példákkal, hogy ott, ahol a rendszeres testedzést és sportolást törvény biztosította, milyen eredményeket értek el a társadalomnak azokon a területein, ahol nálunk megrendítõ tények fedhetõk fel. Csupán egyetlen mutatóval kívánom az Önök figyelmét a sportmozgalom társadalmi fontosságára felhívni. Ha a táppénzes napok száma egy esztendõben csupán1 %-kal csökkenne - ez nem jelent egy egész napot sem -, az mintegy 250 milliós megtakarítást jelentene a gazdaságnak. Gondoljanak arra, hogy a lúdtalpas, hanyag testtartású iskoláskorú gyerekek rendszeres testedzésének a hiánya miatt hogyan válik a negyven év feletti lakosság egynegyede, az ötven év feletti lakosság egyharmada gerincbántalmakkal küszködó beteggé! Kérem tehát képviselõtársaimat, hogy az elmondottak figyelembevételével módosító javaslatomat fogadják el! Kérem, hogy döntésükkel járuljanak hozzá, hogy megvalósuljon az "ép testben ép lélek" gondolata, ami - úgy gondolom - az emberközpontú kormányprogram irányelveinek is megfelel.