SOLT OTTILIA (SZDSZ): Tisztelt Ház! Tisztelt Belügyminiszter Úr, illetve helyettese, az Államtitkár Úr! Nem élek azzal a lehetõséggel, amelyet a nagyrabecsült elnök úr felkínált, hogy kérdezzük meg, van-e tudomása a kérdezettnek valamilyen jelenségrõl, ugyanis tudom, hogy a belügyminiszternek van tudomása az önkényes lakásfoglalók ügyérõl. Meg kell mondanom õszintén, hogy mindent meg is tettem annak érdekében, hogy legyen tudomása róla azon kívül, hogy két héttel ezelõtt írásban beadtam ezt a kérdést. Tudomásomra jutott, hogy az érdekeltek, akiknek érdekében kérdésemet feltettem, találkoztak az általuk lakásügyi miniszternek aposztrofált személylyel, vagy annak megbízottjával, tehát a belügyminiszter vagy megbízottja az egyik helyszínen kint járt. Meggyõzõdhetett róla saját szemével, hogy milyen életekrõl van itt szó, és milyen életek elrendezése végett kérdezném meg most azt, hogy nem gondol-e arra: saját hatáskörében gyakorolna-e olyan kegyelmet, amelyet a törvény a mai napon, illetve az Országgyûlés a mai napon a bûnözõkkel kapcsolatban gyakorolni akar? Ugyanis közkegyelemre lenne szükség annak a rendezetlenül lakó népességnek az esetében, amely ellen a lakáshatóságok szabályos hajtóvadászatot indítottak az elmúlt hetekben, hónapokban. Az az érzésem, ennek a hajtóvadászatnak az a legfõbb magyarázata, hogy nincsenek igazából szétosztható lakások, a lakáshatóságok tehát "üresben" járnak, pótcselekvésként próbálkoznak azzal, hogy akit lehet, kipakoljanak a lakásaikból. Kikrõl van szó? A jogcím nélküli lakókról, akiknek egyik alesetét képezik az önkényes beköltözõk. Azok a nyomorult állampolgárok, akik a lakásfeltörés helytelen szokásával élnek, bizonyára azért, mert nem tudnak mást tenni. Erre vall az is, hogy a legtöbben visszaesõk, tehát ha az egyik önkényesen feltört lakásból kilakoltatják õket, vagy elûzik, akkor feltörnek egy másikat, egyszerûen nincs hova menniük. Ettõl függetlenül a rosszhiszemû jogcímnélküliség, illetve az önkényes beköltözés kategóriájába kerül számos más lakáshasználó, olyan pórul járt ember, aki ügyetlenebbül hajtja végre azokat a manõvereket, amelyeket a népesség nagy része szintén igénybe vesz, csak ügyesebben jár el, és ezért sikeres. Az a javaslatom, hogy az inkriminált lakásrendeleteknek a bizonyos 124. paragrafusát a belügyminiszter saját hatáskörében vizsgálja felül, hiszen ez nem törvény, nem a Parlament hozta, hanem minisztertanácsi rendelet, és lehetõvé teszi az emberségesebb, türelmesebb elbírálást. Pusztán egy ajánlásról lenne szó, ne a legkeményebb megoldást, az azonnali kilakoltatást, hanem a valamilyen lakásmegoldáshoz juttatást hajtsák végre a belügyminiszter intenciói alapján a lakásügyi hatóságok. Köszönöm szépen. (Taps.)