DR. BOD PÉTER ÁKOS ipari és kereskedelmi miniszter: Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Szalay Úr! Antall József miniszterelnök engem hatalmazott meg arra, hogy a szénbányászat aktuális gondjairól szóló interpellációra válaszoljak. A szénbányászat gazdasági-pénzügyi gondjai nem ismeretlenek az új kormányzat elõtt. Tudatában vagyunk annak, hogy sürgõs intézkedésekre van szükség, ezért a gazdasági kabinet e hónap 14-i - azaz holnaputáni - ülésén napirendjére tûzi az ipari és kereskedelmi miniszter elõterjesztésében mind a szénbányászat termelési szerkezetének, szervezeti rendszerének módosításáról, mind pedig az energiahordozó-árrendszer rendezésre váró kérdéseirõl szóló anyagok megtárgyalását. Az elõterjesztések szinte valamennyi, a kérdésben fölvetett üggyel foglalkoznak, fölvázolják a szénbányászat helyzetének rendezésére vonatkozó átfogó javaslatot, amelynek lényege a következõ: A hazai szén - bizonyos keretek között - nemzetgazdasági és energiapolitikai okokból más energiahordozóval nem helyettesíthetõ ésszerûen. Ezért reális megoldásként gazdaságos, önfinanszírozó szénbányászat megteremtése a cél - ami természetesen a jelenlegitõl eltérõ szervezeti, tulajdonosi struktúrát is jelent. A jelzett cél elérése több, összefüggõ lépést is igényel. Az elsõ - interpellációja is utalt rá - az importhelyettesítés tényleges ráfordításait tükrözõ hazai termelõi szénárrendszer ügye. Itt olyan árrendszerre van szükség, amely objektív alapja lehet a szénbányák, bányavállalatok hatékonysági alapon történõ differenciálódásának. Ez a generálisan új árképzési rendszer várhatóan a jövõ év legelején léphet életbe. Olyan mértékû áremelés azonban semmiképpen sem képzelhetõ el, amely eltûntetné a felhalmozódott több tízmilliárdos korábbi terheket, amelyek most agyonnyomják még a perspektívikus bányákat is. Ezért ezeket a bányákat valamilyen módon meg kell szabadítani a terhektõl, ami egyfajta felszámolási folyamatban mehet végbe. A hagyományos módon történõ felszámolás, érthetõ módon, nem tudja figyelembe venni az energetikai, energiapolitikai szempontokat. Ezért mielõbb egy olyan minden szénbánya-vállalatra kiterjedõ, úgynevezett pénzügyi felszámolási folyamatra van szükség, amely összehangoltan tudja kezelni ezt a kérdést - megszabadítva az életképes bányákat a korábbi idõszak terheitõl. Meg kell oldani a bányabezárás ügyeit, hiszen a bányának a bezárása is igen költséges dolog, nem csupán a kinyitása, ezenkívül a bányakár-ügyeket, a dolgozói járandóságokat, a szénjárandóság kérdését. E feladat végrehajtását célszerû egy teljes felelõsséggel bíró és a szükséges jogkörökkel is felruházott szervezetre bízni. E szervezetre hamarosan konkrét javaslatot teszünk. Az elõzõekben vázoltak, úgy gondolom, világossá teszik, hogy a szénbányászat szerkezeti átalakításában nem a megszüntetés, hanem a gazdaságos termelés a cél. Ennek megfelelõen, az elgondolások szerint, az MVMT - a Magyar Villamosmûvek Tröszt - széntüzelésû erõmûparkjának szénigényét a hazai szénbányászat fogja gazdaságosan kielégíteni. A következõ pont. Az elõzõ Kormány által május 1-jére tervezett, de elhalasztott termelõi és fogyasztói szénáremelés - amit Ön is említett - ügyében a közeljövõben, azt gondolom, sor kerülhet döntésre. Ez a lépés azonban csak részét képezi a háztartási energiahordozók fogyasztói árváltoztatásának, és így a döntés - elsõsorban inflációs hatása miatt - sokoldalú gazdasági és gazdaságpolitikai mérlegelést igényel. Végül a földalatti pótlék kiegészítése és a bányászlakás-akció támogatási összege ügyében a pénz rendelkezésre áll a vállalatoknál - információim szerint -, az elmúlt évek gyakorlatával szemben azonban, a gazdaság pénzügyi helyzetére való tekintettel, az éves keretösszeg csak havi ütemezésben hívható le. Kérem a képviselõ urat és a tisztelt Házat, hogy a válaszomat szíveskedjék elfogadni. (Taps a jobb oldalon.)