SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselõház! Háta mögött az ideologikus széncsatáival, szívlapátos sztahanovistáival, a mindenkori nómenklatúrához tartozó vezetõivel és a ráoktrojált szerencsétlen beruházási programjaival a szénbányászat érzi és tudja, hogy vele szemben jelenleg a társadalmi közmegítélés meglehetõsen kedvezõtlen. Aki itt manapság szénbányászatról beszél, az már eleve gyanús, és könnyen rossz hírét kelthetik. Pedig ez a kép, a hõs bányász belénk rögzített szocreál szoborszörnyetegének a képe nagyban hamis és igazságtalan, hiszen az ennek modellt ülõ, ám becsapott és sorsára hagyott tatabányai, pécsi, dorogi bányász éppen olyan mértékben a rendszerváltásra szavazott, mint akármelyik más része a magyar társadalomnak. Ez a szénbányász most várja, hogy a saját és szakmájának sorsa hosszú távra és megbízható módon rendezésre kerüljön, ebben döntés szülessen, amit többé már nem a helyi politikai és hatalmi megfontolások, hanem kifejezetten és csakis a ráció, a gazdaságosság és a környezetvédelem szempontjai motiválnak. Ez a hõs bányász gazdaságos bányász szeretne lenni, de az mindenképpen. A bukott rendszer ambivalens módon viselkedett a szénbányászattal szemben. Elkényeztette és kifosztotta. Úgy tette tönkre, hogy közben gyanút és ellenérzést keltett. A szénbányászat nem kért sem elõjogokat, sem kivételezettséget. Összesen azt szeretné, hogy a talpra állni képes bányáknak megadassék a lehetõség a talpra állásukhoz. Ennek érdekében szeretném a miniszterelnök úrhoz föltenni hat pontban összefoglalt kérdéscsokromat. Úgy gondolom, az erre adandó válaszokat nagy kíváncsisággal várják szerte az országban. Elsõ kérdésem az lenne, hogy mikortól kívánja a Kormány bevezetni azt az új piacorientált szénárképzési rendszert, amely az energetikai szenek árát a helyettesítõ import szénhidrogének, míg a háztartási szenek árát a helyettesítõ importszenek árának függvényében szabályozná? Második kérdésem: Mit kíván tenni a Kormány a szénbányavállalatok magukkal hurcolt adósságterheik rendezése és a felhagyásra kerülõ aknák felszámolási költségterheinek ügyében, mely nélkül el sem képzelhetõ a jövõ önfinanszírozó szénbányászata? Harmadik kérdésem: Mikor lépteti érvényre a Kormány a május 1-jére tervezett, de elhalasztott termelõi és fogyasztói szénáremeléseket, melyek elmaradása havonta hozzávetõleg százmillió forinttal károsítja a szénbányászatot? Negyedik kérdésem: Az 1990. évi gazdasági programban elõirányzottakat az új Kormány magára nézve megbízhatónak tekinti-e? Amennyiben igen, úgy mikor kerül folyósításra a föld alatti pótlék kiegészítésére elõirányzott 375 millió forint és a bányászlakás-akció elõsegítésére szánt 260 millió forint? Ötödik kérdésem: Mikor kívánja az új Kormány elfogadni az elõdje által kidolgozott szénbányászati szerkezetátalakítási és szervezetmódosítási programjavaslatot - vagy annak megfelelõen módosított változatát? Utolsó kérdésem: milyen alternatíva készül arra az esetre, ha a hazai szénbányászat visszafejlesztése, visszafejlõdése következményeként 1992-93-tól az MVMT széntüzelésû erõmûparkjának minimális szénhõigénye sem lenne kielégíthetõ. Köszönöm szépen, és kíváncsian várom a válaszokat.