DR. NYIRI SÁNDOR megbízott legfõbb ügyész: Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõ Úr! A képviselõ úr erkölcsi, politikai fenntartásait megértem, azonban az általa hivatkozott alkotmányi és Ptk.-rendelkezéseket értelmezve, nem látok jogszabályi lehetõséget a szerzõdés érvénytelenségének megállapítása érdekében kereset benyújtására. A szerzõdés érvényességének vizsgálatánál a megkötés idõpontjában hatályos jogszabályi rendelkezésekbõl kell kiindulni. Az interpellációban hivatkozott jogszabályi rendelkezések egybevetésébõl nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a volt KISZ KB székházának elidegenítésére kötött szerzõdés Alkotmányba ütközõ lenne. Kétségtelen, hogy az Alkotmány megfogalmazása szerint a magyar állam tulajdona nemzeti vagyon, a korábban hatályos rendelkezések szerint az egész nép vagyona. Az állam vagyonát azonban az Alkotmánynak a szerzõdéskötés idõpontjában hatályos és jelenlegi rendelkezései szerint is állami vállalatok, gazdálkodó szervek, intézmények, társadalmi szervek kezelték, illetve kezelik. A kezelõket a törvényben meghatározott jogok illetik meg. Többek között a kezelésükben lévõ állami vagyonnal való rendelkezési jog, ideértve az elidegenítés jogát is. Ezeket a jogokat a külön jogszabályokban meghatározott rendelkezések szerint gyakorolhatják. A szerzõdést a Polgári Törvénykönyv 174. szakasza alapján sem lehet érvénytelennek tekinteni. Az a rendelkezés, hogy az állami tulajdon egységes és oszthatatlan, nem jelenti azt, hogy az állami tulajdonban álló egyes vagyontárgyakat a törvényben meghatározott keretek és feltételek között ne lehetne elidegeníteni. A törvény ilyen értelmezése teljes jogbizonytalanságot eredményezne. Ezen az alapon például az állami tulajdonban lévõ lakások elidegenítésére kötött szerzõdéseket is semmisnek kellene tekinteni. A Ptk., a Polgári Törvénykönyv ötödik szakaszának elsõ bekezdése szerint a törvény tiltja a joggal való visszaélést. E rendelkezés - mint alapelv - megsértése önmagában nem eredményezheti a szerzõdés semmisségét. Hosszan lehetne vitatkozni arról, hogy egy jogszerûen megkötött adásvételi szerzõdés mennyiben tekinthetõ joggal való visszaélésnek. Ebben a vonatkozásban a Polgári Törvénykönyv 200. szakasz (2) bekezdésének rendelkezését is irányadónak kell tekinteni, mely szerint: "semmis az a szerzõdés, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek". Az adott esetben a szerzõdést nem lehet jogszabályba ütközõnek tekinteni. Interpellációjában a képviselõ úr is megállapította, hogy a földtörvénynek a szerzõdés megkötésekor hatályos rendelkezése szerint a kezelõ az ingatlan tulajdonjogát átruházhatta. Az idézett rendelkezés szerint tehát a DEMISZ mint társadalmi szervezet jogosult volt az ingatlan átruházására. A Ptk. 5. szakasz (2) bekezdésének alkalmazásával kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a képviselõ úr által kifogásolt szerzõdést nem lehet olyannak tekinteni, mint amely illetéktelen elõny szerzéséhez vezetett. Kétségtelen, hogy a jogügylet a DEMISZ-nek mint elõadónak és a vevõnek, a Magyar Hitelbanknak is elõnyös lehetett, adásvételt azonban a szerzõdõ felek általában csak elõnyös feltételek mellett kötnek. Azt az ügyben nem lehet bizonyítani, hogy a DEMISZ illetéktelen elõnyhöz jutott, valamint azt sem, hogy a szerzõdéskötési jog gyakorlása társadalmi rendelkezéssel össze nem férõ célra irányult volna. Nem vitás, hogy a volt KISZ-székház eredetileg ifjúsági célok megvalósítására épült. Az sem kétséges, hogy a DEMISZ mint a KISZ jogutódja ma is mûködõ, törvényesen bejegyzett ifjúsági szervezet. Az ellenkezõ bizonyításáig feltételezhetõ, hogy a vételárat is ifjúsági célokra fordították. Amennyiben ez iránt kétségek merülnek fel (Mozgás a képviselõk között. Közbeszólás - Dr. Orbán Viktor -: Erõsen!), a DEMISZ gazdálkodásának vizsgálatára, a kapott vételár felhasználásának ellenõrzésére az Állami Számvevõszék rendelkezik megfelelõ hatáskörrel. Köszönöm szépen.