Tartalom Elõzõ Következõ

RAJ TAMÁS (SZDSZ): Nagy örömmel tölt el, hogy az új minisztérium ilyen segítõkész. Sajnos nem tudom elfogadni, tudniillik nem lehet minden kérdést visszautasítani a minisztériumokból vagy a parlamenti bizottságok felé, vagy az önkormányzatok felé. Ugyanis ez például jórészt valóban az önkormányzati szinten, helyi szinten kell hogy eldõljön, de vannak olyan esetek és olyan problémák, amelyek csak országosan, miniszteriális szinten dönthetõk el. Ezek közül kettõt szeretnék felemlíteni. Szabad György úr, az Országgyûlés megbízott elnöke kapott egy levelet Hajdú Istvántól, a Képzõmûvészeti Kiadó fõszerkesztõjétõl, amelyet másolatban nekem is megküldött, s ebben a levelében beszámol arról, hogy egy francia filmrendezõvel a rákospalotai zsidó temetõben járt, ahol rokonai nyugszanak, és ott - most idéznék a szövegbõl, ha megengedi, ebbõl a levélbõl - "a temetõ pusztulásával kapcsolatosan ugyan már semmiféle illúzióm nem volt, azonban meglepett, hogy tavaly már az érdeklõdõk - idézõjelben az érdeklõdõk - a föld alá is eljutottak, számtalan sírt felnyitottak és kifosztottak. Az újrafaragásra használhatatlan köveket széttörték. Most azonban meglepetésemet rökönyödéssé fokozta egy szakasz honvéd megjelenése, akiket a közeli laktanyából küldtek ki értünk, hogy kísérnének be bennünket. S adjunk számot: egyáltalán mit keresünk a korábban megtelt, de le nem zárt temetõben. A minket maga elé citáló tiszt kijelentette, hogy a temetõben elõttünk évek óta senki nem járt, s kérte továbbá, hogy ne csináljunk ügyet a történtekbõl" - a levélíró így fejezi be. A fentiekbõl az alábbiak következnek. Vagy a szabadnapos katonák pusztítják a temetõt, vagy - idézõjelben - falaznak valakinek, esetleg mindkettõ folyik szükség és érzelem szerint. A széthányt csontok mindenesetre az utóbbi erejét bizonyítják. A másik eset mostanában történt Nagybajomban. Egy rendõr tetten érte egyik társát, amint kocsijával egy értékes sírkövet vitt el a helyi zsidó temetõbõl. Feljelentést tett, és szabályszerû eljárás kezdõdött a kaposvári ügyészségen, amely azonban megszüntette az eljárást azzal a különös indoklással, hogy az elkövetõ rendõr szenvedélyes mûgyûjtõ. (Derültség.) Jelenleg a budapesti hitközség vezetõsége panasszal fordult a Legfõbb Ügyészséghez. Kérdem én ezek után, hogy az ilyen esetekben vajon helyi szinten pillanatnyi állapot szerint, amikor a helyi tanácsnak beleszólása nincs sem a rendõrség, sem a katonaság ügyeibe, vajon el lehet-e intézni ezeket az ügyeket még a legjobb jó szándék mellett is? Tehát úgy érzem, hogy szükség van egy miniszteriális döntésre, utasításra, nem csupán felkérésre, s hogy ebben az ügyben valóban tenni kell valamit. Persze valóban kevés az önkormányzat közremûködése, kevés még a miniszteriális segítség is, helyi szinten mind a zsidó, mind az egész magyar lakosság részérõl támogató segítségre van szükség. Ezért is fordultam a miniszter urakhoz, de kérem, hogy jó szándékukat valós intézkedésekkel támasszák alá. Köszönöm. (Taps.)

Homepage