KERESZTES K. SÁNDOR környezetvédelmi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Dr. Mészáros Péter képviselõtársam interpellációjában két gyárat és egy esetet említett, hozzátéve azonban, hogy ugyan egy esetrõl van szó, de típusos esetrõl, és ezáltal egy általános problémára szeretné felhívni a figyelmet. Hadd kezdjem én is ezzel a gondolattal. A Chinoin gyáregysége és a Metalloglobus Metallokémia gyárának tevékenysége kitûnõen reprezentálja az elmúlt 40 év gazdaságpolitikáját és annak eredményeit. Nevezetesen azt, hogy a termelés minden határon túli növelésének követelménye és nem is mindig ténye minden más szempontot háttérbe szorított. A termelõknek nem kellett törõdniük tevékenységük egyéb, például káros környezeti eredményeivel, következményeivel. Valóságos környezetvédelmi beruházásokra senki sem kényszerítette az iparvállalatokat, a központi költségvetésbõl pedig az elvárhatónál lényegesen kevesebbet költöttek ilyen célokra. Úgy gondolom tehát - teljesen egyetértve Mészáros Péter bevezetõ gondolataival, és nem alábecsülve a Nagytétényben kialakult helyzetet -, hogy a Parlamentnek sok hasonló típusú, a környezetvédelem ügyét terhelõ kérdést kell majd meghallgatnia, és a megoldást együttesen keresnünk. Tisztelt Képviselõtársaim! Mielõtt a konkrét kérdésre rátérnék, egy rövid áttekintést kell adnom a gyár történetérõl. A Metallokémia 1908 óta foglalkozik színesfém- és ólomkohászattal, tehát több mint 80 éve. Az ólomhulladék újraolvasztásából keletkezett aknasalakot a gyár területének feltöltésére használták fel. 1977-ben a környezõ levegõben a megengedett ólommennyiség tízszeresét mérték. A környéken tartott állatok elhullásának és az emberek megbetegedésének hatására az ólomkohászati tevékenységet 1977-ben azonnali hatállyal leállították, azóta az ólomakkumulátorokat az NDK-ban dolgozzák fel, de a begyûjtés és a salaktalanítás változatlanul itt folyt, illetve folyik. A gyár egyik problémája az a néhány százezer tonna már említett aknasalak, amely nincs letakarva, és így víz- és légszennyezést egyaránt okoz. A legnagyobb gond azonban az, hogy a nyolc évtizedes mûködés során rendkívül nagy mennyiségû ólom és egyéb fém került a gyárat közvetlenül körülvevõ családi házas lakóterület talajába, részben a levegõbõl történõ kiülepedéssel, részben pedig azért, mert a környék talajának feltöltésére, az utak javítására, a házak alapozásához ezt az aknasalakot használták fel. Ezért itt több veszélyes következménnyel is kell számolni. Elsõsorban a szél által felkevert por és részben a meglevõ technológiák miatt a környék ülepedõ porának ólomszennyezettsége 1977-tõl, tehát a leállítás óta, továbbra is magas, bár az akkori tizedrészére csökkent, és évente néhány hónapon keresztül most is határérték felett van. Továbbá a talaj ólomszennyezettsége mintegy félméteres mélységben olyan mértékû, hogy az itt termelt zöldségfélék fogyasztásra jórészt alkalmatlanok. Hozzá kell tennem, a talajvíz szennyezettsége miatt a még meglevõ ásott kutak vize is mérgezõ. A XXII. kerületi KÖJÁL a május 25-ei ellenõrzés során a gyár mûködését - mint hallottuk - azonnali hatállyal felfüggesztette. Az intézkedéssel egyetértünk, ezt már korábban is meg kellett volna hozni. További gond az, hogy a környezõ terület beépítése ötszáz méteres körzeten belül 1977 óta sajnos tovább folyt, ahelyett, hogy az akkor javasolt szanálások megkezdõdtek volna. Csak 1988-ban volt lehetõsége az akkor még KVM- nek arra, hogy egy tervezett lakótelep-építkezést a közelben meghiúsítson. Ennyi tehát az elõtörténet. Az elsõ kérdés, amely úgy szólt, milyen intézkedéseket tesz a tárca az említett üzemek technológiájának feltárásában és a környezetszennyezõ tevékenység megszüntetésében - erre a következõket tudom válaszolni. Intézkedtünk, részben a jelzett üzemek teljes körû vizsgálatára, részben a tényleges helyzet feltárására. Konkrétan a Környezetvédelmi Minisztérium saját hatáskörében elrendelte a Közép-Dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóságnál a Chinoin nagytétényi gyára és a Metalloglobus Metallokémia gyára veszélyes hulladék szempontból történõ ellenõrzését. Ugyanakkor felkértük a Fõvárosi Tanácsot a levegõtisztaság-védelmi ügyekben azonos intézkedés megtételére. A másik kérdés egyik részére a Népjóléti Minisztérium június 5-ével megadta a választ azzal, hogy elrendelte az érintett lakosság szûrését. Ez azóta is folyik, bár meg kell jegyeznem, hogy információim szerint a vizsgálaton történõ önkéntes részvétel a vártnál kisebb. A kérdés másik része, amely az itt élõk kártérítési igényére vonatkozik, egy bonyolult kérdés. Ezt a kárigényt polgári peres úton lehet érvényesíteni, és ehhez a minisztérium segítséget fog nyújtani feltehetõen azzal, hogy közremûködik egy próbaper indításában, amelynek az eredménye esetleg más területeken is hasznosítható lesz. Ha a károkozó ismert - éspedig ismert -, a fennálló törvények értelmében kétségtelen, hogy az okozott kárt annak, tehát a kár okozójának kell megtérítenie. Összefoglalva: a KM a teljes körû helyzetfeltárás után az összes érdekelt tárca bevonásával és a helyi hatóságokkal együtt olyan intézkedési tervet dolgoz ki, amely fokozatos, folyamatos és következetes végrehajtással biztosítja ennek az akut problémának a megoldását. Az ehhez szükséges forrásokhoz a minisztérium saját kutatás-fejlesztési keretébõl is hozzájárul. Június 6-án, tehát néhány nappal ezelõtt a minisztérium is részt vett a XXII. kerületi tanács elnökének felkérésére a tanács által összehívott szakértõi megbeszélésen, amelyen tudomásom szerint Mészáros Péter képviselõtársunk is jelen volt. E tárgyaláson a következõ lényeges megállapítások születtek. Egy bizottság alakult a XXII. kerület jelenlegi környezetvédelmi helyzetének tisztázására, és kijelölték az ebben részt vevõ intézmények körét is. A vizsgálatok kiterjednek a talajra, egyes növényekre, ásott kutakra, a körzetben háztáji módon tartott állatokra, valamint a lakosság humántoxikológiai szûrésére. Lesznek levegõ- és vízvizsgálatok is. A vizsgálatokat értékelni fogjuk valamennyi szakterület bevonásával, és ennek alapján egy intézkedési tervet készítünk. Ez az érintett hatóságoknak javaslatként szolgál a szükséges lépések meghatározásához és megtételéhez. Kérem tisztelt képviselõtársamat, Mészáros Pétert, hogy válaszomat azzal fogadja el, hogy valamennyien átérezzük ugyan a kérdés súlyosságát, ennek ellenére látványos, gyors és radikális változást nem tudunk ígérni, csak állhatatos és szívós munkát, amely azonban látható, folyamatos javulást fog eredményezni feltehetõen. Természetesen elõször csak a legkritikusabb részletekben és ennek elemeirõl az illetékes bizottságot a minisztérium, illetve személyesen tájékoztatni fogom. Végezetül: a kérdéskör teljes megismeréséhez szükségesnek tartom, hogy képviselõtársaimat informáljam arról, hogy noha itt egy elõrelépést tudunk tenni, ugyanakkor legalább ugyanilyen horderejû súlyos problémával fogunk szembekerülni. Ez pedig az országban évente mintegy 22 ezer tonna ólomakkumulátor-hulladék begyûjtése és feldolgozása. Pillanatnyilag semmilyen garancia sincs arra, hogy az ólomakkumulátorokat begyûjtsék és környezetkímélõ módon feldolgozzák, illetve feldolgozásra elõkészítsék. Jelenleg tehát az a veszélyhelyzet áll fenn, hogy a keletkezõ ólomakkumulátor-hulladékok begyûjtésének elmaradása miatt, ez szétszóródik az országban, amely súlyos potenciális környezetszennyezés lehetõségét jelentheti. Ugyanakkor, ha az kiesik a körfolyamatból, súlyos dollármilliókért kell majd primer ólmot vásárolni a hazai ipar számára. E veszélyhelyzet elkerülésére a minisztérium az illetékes tárcák és vállalatok bevonásával intézkedéseket kezdeményezett, amelyeknek eredményérõl ugyancsak tájékoztatni fogjuk az illetékes parlamenti bizottságot, illetõleg kívánságra a tisztelt Házat. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)