BOTOS KATALIN pénzügyminisztériumi államtitkár: Elnök úr! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Rendkívül érzékeny témát érint a képviselõ úr, és nagyon remélem, hogy az 50 másodperc nem vonatkozik a válaszadásra. (Derültség. Felkiáltás: Nagyon helyes!) Elõljáróban szeretném a témához csak közvetetten kapcsolódó gondolataimat nagyon röviden kifejteni. Reggel, délelõtti ülésünkön egyik képviselõtársunk olyan megjegyzést fûzött egy bizonyos témával kapcsolatban a mondandójához, hogy "a Kormány - leírtam szó szerint - halogatja a tulajdonkérdés rendezését". Szeretném az Önök figyelmét arra felhívni, hogy bonyolult kérdések csak bonyolult módon oldhatók meg. Nem lehet a gordiusi csomót egy kardvágással kettévágni! Nem tévesztendõ össze - kedves képviselõtársak - a halogatás és a folyamatos munka. Ezt azért mondtam el, mert ez ügyben is a Pénzügyminisztérium és a Kormány - hogy így mondjam - a témán munkálkodik, és ennek a munkának az eredményérõl, a jelenlegi fázis eredményérõl tájékoztatom Önöket. Borz Miklós képviselõtársam interpellációja tehát - mint említettem - igen érzékeny területet érint. Ha másért nem, hát azért, mert valóban több százezer üdülni vágyó dolgozóról és családjáról van szó, kedvezményesen 300 ezer fõ, üzleti alapon 90 ezer fõ üdül. Képviselõtársam interpellációjával általában egyetértek, annak a kivételével, pontosabban azt szeretném pontosbítani, hogy a Pénzügyminisztérium tudomásom szerint soha nem volt, és jelenleg sem felügyeleti szerve az Üdülési Fõigazgatóságnak. Ezzel tulajdonképpen istenigazából el is háríthattam volna azt a kérdést, hogy tulajdonképpen milyen intézkedéseket kívánunk ez ügyben konkrétan tenni a probléma bonyolultságára való tekintettel, de nem tettem ezt, hanem megpróbáltuk tõlünk telhetõen a kormányzat elé tárni a teendõket, illetve Önöket pedig tájékoztatni, hogy esetleg a Parlamentnek ebben milyen teendõi lesznek. Felügyeleti jog hiányában tehát a képviselõtársam által igényelt súlyú intézkedésekre a minisztériumnak nincs jogköre. Az illetékes szakemberekkel azonban konzultáltam, és megállapítottam, hogy a Pénzügyminisztérium hatáskörébe tartozó intézkedéseket már korábban megtette, itt vannak elõttem az ezt bizonyító dokumentumok. Ez pedig a következõket jelentette: Az Üdülési Fõigazgatósággal kapcsolatos gondokat még gyakorlatilag a kormányzat felállása elõtt a megbízott miniszterelnök felé, valamint a Nemzeti Bank felé és az Állami Vagyonügynökség és az Állami Számvevõszék felé jeleztük. Tehát azt a problémát, amire képviselõtársam éppen most, illetve már korábbi beadványában utalt. A jövõre nézve a következõ tájékoztatást tudom adni. Elõször is szeretném Önöket és a magyar lakosságot megnyugtatni arról, hogy az üdülési fõszezon kezdetén a költségvetésben jóváhagyott pénzbõl az idõarányosan járó összegnél jelentõsen nagyobb öszszeget, 400 millió forintot bocsátottunk rendelkezésre. Ez az összeg a második és harmadik negyedévre arányosan megállapított összegnél mintegy 120 millió forinttal magasabb. Tényszerûen megállapítható továbbá, hogy az Üdülési Fõigazgatóság jogi státusának, felügyeleti rendjének tisztázatlansága járulhatott hozzá a képviselõ úr által is megalapozottan kifogásolt, zavaros helyzethez. Ez kérem megdöbbentõ, hogy mennyire tisztázatlan ez a helyzet. Szinte hetekig tartó nyomozásokat folytattunk a jogi részletek, a tulajdonosi jogok pontos tisztázása érdekében. Ezért tartjuk indokoltnak, hogy a Parlament és a kormányzat, hangsúlyozottan az Alkotmányban rögzített jogok tiszteletben tartásával, megvizsgálja és rendezze az Üdülési Fõigazgatóság jogi és vagyoni viszonyait, összefüggésben az említett másik indítvánnyal is. Ennek szellemében javaslatot fogunk tenni a Minisztertanács részére, hogy e feladattal bízza meg az igazságügyi minisztert. Figyelemmel arra, hogy az Üdülési Fõigazgatóság kezelésében lévõ üdülõk döntõ része állami tulajdonú, itt hadd álljak meg egy pillanatig, és ez az állami tulajdon tulajdonképpen kinek a tulajdona volt elõtte. Ez még további bányászatot - irattári bányászatot - igényel, de szinte természetszerûleg adódik, hogy ezek közül számos korábbi önkormányzati tulajdonban, biztosító társaságok, sõt adott esetben magánszemélyek tulajdonában is volt. Ebben az idõszakban, amikor a tulajdonkérdés generális rendezése áll elõttünk, errõl se szabad elfeledkezni. De ha csak egy lépést lépünk hátra, és azt állapítjuk meg, hogy állami tulajdonban van, akkor ismét elérkeztünk ennek a témának a kapcsán is a legfontosabb problémájához ennek a rendszerváltásnak, nevezetesen a tulajdonkérdés tisztázásához. Tehát ezek állami tulajdonú intézmények döntõ többségükben. Azt is érdemes hozzá tudni, hogy a költségvetés - egy képviselõ úr helyesen utalt rá - egyharmadát biztosítja a szükséges mûködtetési költségeknek. Kiegészítésül elmondanám, hogy egyharmadát fizetik az állampolgárok, és egyharmadát kényszerül kigazdálkodni maga az üdültetést intézõ, fenntartó intézmény, mert máskülönben képtelen lenne feladatait ellátni. Tehát egyharmad-egyharmad-egyharmad arányban. Hölgyeim és Uraim! Csak itt teszem fel azt az elgondolkodtató kérdést, hogy a tulajdon, mint erre már máskor is utaltam, a tulajdonosi jog az nemcsak a tulajdon kellemes hasznát, hanem az azzal járó költségeket is jelenti, az gondot is jelent: íme, ezt a gondot mindenki más vállalja, csak nem a tulajdonosként önként, pillanatnyilag jelentkezõ. Úgy gondolom, hogy ez a tény is alátámasztja tehát, hogy tulajdonképpen mindenki más finanszírozza az Üdültetési Fõigazgatóságot, mint a szakszervezetek, tudomásom szerint talán két alkalommal járultak hozzá egyáltalán az idõk folyamán az Üdülési Fõigazgatóság költségeihez, szakszervezeti pénzbõl. Indokoltnak tûnik tehát, hogy a jogi státusát mindenképpen rendezzük, és ezért javasolni fogjuk a Kormány felé a kormánybiztos kinevezését. A kormánybiztos feladata kettõs lenne véleményünk szerint. Egyrészt tegyen javaslatot a kincstári vagyonkezelõ szervezet létrehozásával összhangban. Tisztelt Képviselõtársaim! Ismét emlékeztetem Önöket arra, hogy nincs kidolgozott kincstári ingatlanvagyon, se koncepció, se maga a tény nincs rögzítve: tehát nekünk ez az egyik igen sürgõs munkánk a pénzügyi kormányzat részérõl, hogy ezt megtegyük. Ezzel kapcsolatos gondolkodás, elméleti gondolkodás éppen napjainkban folyik, e témában tart konferenciát a Pénzügyminisztérium részvételével a Közgazdasági Egyetem. Tehát a kincstári ingatlanvagyon koncepciójának és a kincstári vagyonkezelõ szervezet létrehozásával összehangoltan tegyen javaslatot az üdültetés vagyonának rendezésére, másfelõl egy üzleti alapon mûködõ, de a szociális jelleget a jelenleginél jobban kifejezõ üdültetési rendszer kidolgozására. Messzemenõen egyetértek a képviselõ úr azon javaslatával is, amely a parlamenti kontroll megteremtésére irányul, hiszen itt jogi státus tisztázásáról van szó. Hátunk mögött van egy már sokszor elmondott illegitim múlt, ebbõl mi jogszerûen akarjuk az új jogállamot létrehozni. Tehát ez parlamenti kérdés vitathatatlanul. Hölgyeim és Uraim, és tisztelt nézõk esetleg a képernyõ elõtt! Szeretném a figyelmüket arra felhívni, hogy értük haragszunk és nem ellenük. Szó sincs arról, hogy mi a dolgozók jogait csorbítani szeretnénk. Ezeket a jogokat a jogállam jogi alapjaira szeretnénk helyezni. Ezért egy parlamenti bizottság létrehozását javasoljuk, olyan ad hoc bizottság létrehozását, amelynek tagjait az alkotmányjogi, szociális és a költségvetési, pénzügyi ügyekkel foglalkozó bizottságokból delegálnánk. Kérem tehát Képviselõ Urat és a tisztelt Országgyûlést, hogy az interpellációra adott válaszomat ennyiben elfogadni szíveskedjék. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)