DARVAS IVÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Leszögezni kívánom elöljáróban, hogy sem egy párt nevében, sem akár egy parlamenti frakció nevében kértem szót; egyes-egyedül a magam nevében óhajtok hozzászólni ehhez a törvényjavaslathoz. Kedves Hölgyeim és Uraim! Volt nekem egy nagyon kitûnõ színész kollégám, Maklári Zoltán, akit még a pangás évtizedeiben felszólítottak arra, hogy vállaljon országgyûlési képviselõjelöltséget. Õ hosszú ideig ódzkodott, majd végül mégiscsak kötélnek állt. És akkor a színházban megkérdezte tõle egy kollégája, hogy "Zoli bácsi, pont te? Országgyûlési képviselõ? Hát mit fogsz te most csinálni?" Mire azt mondta: "Mit fogok csinálni? Fölállok, elmondom a szûzbeszédemet és azután leülöm!" (Derültség.) Maklári Zoli bácsival ellentétben én, õszintén bevallom, nem számolok ilyen lehtõséggel. (Derültség.) Egyrészt azért, mert gondolom, ma már mégiscsak más a helyzet, másrészt meg abból indulok ki, hogy én a magamét úgy-ahogy annak idején már leültem. (Derültség, nagy taps.) Ilyen értelemben, ha nagyon szerény módon, de mégis valamelyest egyfajta szakértelmet vindikálok magamnak ezen a területen. (Derültség.) A bevezetõben azt mondtam, hogy csak a magam nevében óhajtok szólni; ezt módosítom, mert ha végignézek itt, ezeken a hölgyeken és urakon, akikkel itt együtt képviseljük a magyar népet, mégiscsak azt látom, hogy mind a hat párt képviselõi között vannak olyanok, akik már bizony ültek börtönben. Még a FIDESZ pártjának képviselõi között is, jóllehet az ember azt tételezné föl, hogy egész egyszerûen, gyermeteg koruknál fogva nem állt még módjukban (derültség), ennek ellenére közszeretetnek örvendõ képviselõtársunk, Király Béla, aki ugyebár tiszteletbeli FIDESZ-tag, cáfolja ezt a feltételezést! (Közbekiáltások: Deutsch Tamás!) Deutsch Tamás, hát persze; pláne még külföldön...! (Derültség.) Még a Magyar Szocialista Párt soraiban is ismerünk ilyen egyéneket, holott némi rosszindulattal azt tételezhetné föl az ember, hogy éppenséggel õk, akik egy régebbi állampárt utódai valamilyen formában, esetleg a másik oldalon álltak. Élénken céfolja ezt a feltételezést az a tény, hogy õnáluk is képviselve vannak a "rovott múltúak", pláne egy színész kollégám személyében! (Derültség.) Hát az SZDSZ-rõl már jobb nem is beszélni; ott már majdnem a fele valamilyen formában "flekkes", rovott múltú; de végül is ugyanez vonatkozik a kormányzó három pártra is. Kérem szépen! Ilyen értelemben azt merném mondani, hogy a hat pártfrakción keresztül-kasul húzódik egy hetedik frakció is: ez a rovott múltúak frakciója. Ilyen értelemben ezeknek a nevében, gondolom, joggal állíthatom, hogy ez az elõttünk nyugvó törvényjavaslat bátortalan; ez a törvényjavaslat szûkkeblû; ez a törvényjavaslat szívtelen! Nem óhajtom véka alá rejteni, hogy én - jóllehet Baka András képviselõ úr némileg pejoratíve említette, hogy Kõszeg Ferenc képviselõtársunk érzelmi húrokat pengetett; én a magam részérõl nem óhajtom véka alá rejteni, én máshoz nem is értek - csakugyan tudatosan érzelmi húrokat óhajtok pengetni. Talán nem egészen idetartozó, de mégis hadd jegyezzem meg, hogy a mi egész büntetés-végrehajtási rendszerünk mértéktelenül elavult, múlt századbeli - hogy ne használjak még erõsebb kifejezést -, és a deklaráció ellenére, hogy ez a nevelést szolgálja, érzésem szerint egyes-egyedül a társadalom bosszúját testesíti meg! Egy egész elhibázott szemléletmódot kellene megváltoztatnunk ahhoz, hogy ezen az állapoton változtassunk. Ebben a formájában tehát nem tartom elfogadhatónak ezt a törvényjavaslatot, és azt javasolnám, hogy utaljuk vissza az alkotmányügyi, törvény-elõkészítõ és igazságügyi bizottsághoz, hogy dolgozzák át liberálisabb szellemben, modernebb szellemben, európaibb szellemben! Mi sokat beszélünk itt, ebben a grémiumban az újrakezdésrõl; sokat beszélünk rendszerváltozásról, és sokat beszélünk arról, hogy módot kellene nyújtanunk például a Kormánynak arra, hogy összeszedje erejét és hogy kivezesse az országot ebbõl a csõdbõl, amelybe az elmúlt évtizedek folytán jutottunk. Mi, az ellenzék jogosultnak érezzük a kormánynak azt a kérését, hogy türelemmel várja ki, amíg a Kormány hathatós intézkedéseket talál a csõd megszüntetésére. Ugyanezt a türelmet, ugyanezt a hitet az ember megváltoztathatóságában kérem én most Önöktõl, mélyen tisztelt képviselõtársaim, amikor ennek a törvényjavaslatnak a sorsáról döntenek. Adjuk meg a sanszot a mi társadalmunk peremén élõknek is arra, hogy visszakerüljenek a társadalomba! Igaz, kétségtelen, nem óhajtom tagadni, a társadalomnak joga van a védekezésre. De akkor is, elsõsorban azt tartsuk szem elõtt, hogy a társadalom pereme ugyanúgy a társadalomhoz tartozik, mint a társadalomnak a központja! Õk is ugyanúgy a mi társadalmunk terméke! Én legalábbis annak idején, amikor jól megérdemelt börtönbüntetésemet töltöttem, azt vettem észre, hogy az úgynevezett csövesek - tehát a közbûntényesek - egyfajta lenézéssel néztek ránk, politikaiakra. Valószínûleg indokolt lenézéssel; õk mint profik, professzionalisták úgy érezték, hogy mi rontjuk az õ esélyeiket, mi, dilettánsok, akik nem tettük fel erre egész életünket (derültség), hanem csak alkalmilag kerültünk ebbe a helyzetbe. Én meg, bevallom, úgy néztem rájuk, hogy soha nem tudtam megszabadulni a rossz lekiismerettõl. Mert nekem mindvégig az volt a benyomásom, valamelyest mi vagyunk felelõsek azért, hogy õk ilyen sorsra jutottak. Ezt a rossz lekiismeretet felébreszteni akarván Önökben, mélyen tisztelt képviselõtársaim, kérem Önöket, hogy ilyen értelemben döntsenek ennek a törvényjavaslatnak a sorsa felõl! Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)