DR. BAKA ANDRÁS (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Nagyon röviden szólnék, hiszen a dolog sürgõs. A közkegyelem gyakorlása mindig egy kényes egyensúlyt jelent, mindig egy kényes egyensúlyra való törekvést jelent, nevezetesen azt a kérdést kell eldönteni: kinek kegyelmezzünk, az elítéltnek vagy a társadalomnak. Az elítélt mellett emberiességi megfontolások szólnak, a társadalom mellett a társadalom jogos igénye a saját védelmére. Álláspontom szerint a javaslat e céloknak eleget tesz, amennyire ez egyáltalán elõre egy ilyen javaslatból megítélhetõ. Ezért a közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényjavaslatot elfogadom és támogatásra ajánlom. Néhány szót reflektálnom kell azonban Kõszeg Ferenc hozzászólására, aki egyik oldalról érzelmi húrokat pengetett, Tiborcot idézve, és azt hiszem, hogy ezen a területen mindenki egyetért vele. A másik oldalon azonban az érzelmi húrok mögé ügyesen beleszõtte azt az igényt és azt az elvárást, amit a Magyar Demokrata Fórum felé fogalmazott meg választási ígéretét számon kérve, nevezetesen, hogy majd a Demokrata Fórum rendet csinál. Én ezt ügyes szónoki fogásnak tekintem, mert hiszen mirõl van itt szó? Milyen közkegyelemrõl, kikrõl van szó? Azokról van szó, akiket az elmúlt idõszak ítéletei, eljárásai érintettek, akiket az elmúlt idõszak - nem szívesen használom ezt a pártállami idõszakot - bíróságai elítéltek vagy eljárás alá vontak. Ebben nem lehet benne az, aki korrupciót, spekulációt, panamát követ el, és azért követi el, mert a pártállam embere volt, mert a pártállam kiszolgálója volt, és ilyen minõségében nagyobb lehetõsége volt cselekedni. Tehát tegyük helyére a dolgokat! Az elmúlt ítéletek bizonyos fokú enyhítésérõl van szó, és a bizonyos eljárási kegyelemrõl. Amit Kõszeg Ferenc a Kádár-rendszer utolsó politikai elítéltjével kapcsolatban mondott, azt kell mondanom, hogy különbséget kell tennünk általános és egyéni kegyelem között. Az általános kegyelem - errõl van szó a jelen esetben - egy átfogó kegyelmi aktus, amely természetesen hagyhat maga után ûrt, hibázhat, és ezen hibák kiküszöbölésére lehetõsége van a köztársasági elnöknek, hogy egyéni kegyelmet gyakoroljon. Tisztelt Ház! Még egy kérdéshez szeretnék szólni! És ezt annak ellenére teszem, hogy én általában azt szoktam kérni, hogy bizonyos kérdéseket utaljanak az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elé. Most azonban Mészáros István bizottsági elõadó felszólalása után mint a szóban forgó bizottság titkára, hangot kell adnom azon meggyõzõdésemnek, hogy a közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényjavaslat kérdésében - és ez a bizottságban kisebbségi álláspontként fogalmazódott meg - az emberi jogi bizottságnak egyszerûen nem volt kompetenciája. Bizottságunk az emberi jogok tiszteletben tartását a vonatkozó jogszabályoknak, a hatályos nemzetközi egyezményeknek megfelelõen hivatott biztosítani. Így többek között az ítélkezés, az eljáró hatóságok eljárásának törvényessége, esetleg a fogva tartás jogszerûségének és törvényességének vizsgálata a feladata. Nincs jogkörünk ugyanakkor - és ezt nagyon határozottan szeretném hangsúlyozni -, hogy kifejezett méltányossági kérdéseket, tiszta emberiességi okokon alapuló kérdéseket vizsgáljunk, hiszen a bizottságunk nem humanitárius bizottság. Ezért arra kérem a tisztelt Házat, hogy ezt a körülményt Mészáros Istvánnak a bizottság nevében elõterjesztett álláspontjával kapcsolatban mérlegelje, és még egyszer kérem, hogy a törvényjavaslatot az elõterjesztett terjedelemben fogadja el! Köszönöm szépen. (Taps.)