DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKgP): Elnök Úr! Igen tisztelt Képviselõtársaim! Amikor módosító javaslatomat elõterjesztettem, akkor lényegében négyirányú támadást intéztem az elõterjesztett kegyelmi rendelettel kapcsolatban. Ebbõl hármat visszavontam, mégpedig azért, mert az egyikre vonatkozólag, amely a törvénytervezetnek az eljárási kegyelem részére vonatkozott, azt a felvilágosítást kaptam Balsai igazságügyminiszter úrtól, hogy amikor a kegyelmi rendelettel kapcsolatos utasítást kiadják, akkor ki fognak térni az általam felvetett problémára ebben az utasításban. Nevezetesen arról van szó, hogy az eljárási kegyelem hányszor igényelhetõ, tehát egy elõterjesztett ilyen igény újólag elõterjeszthetõ-e, ugyanis ez mind a jogalkalmazó hatóságok szempontjából, mind pedig a vádlott és a védõ szempontjából is alapvetõ körülmények, amelyekre nézve valamiféle állásfoglalásnak kell születnie. Tehát miután megnyugtató választ kaptam a miniszter úrtól, azért vontam vissza módosító indítványomat. Ami pedig a visszaesõkre vonatkozó aggályaimat illeti, azokat végül is politikai megfontolásból vontam vissza és azért, mert jogtechnikai szempontból máskor kívánom erre a kormányzat figyelmét felhívni, de ugyanúgy, mint Mészáros képviselõtársam, én is a jelenlévõ igazságügyminiszter úr figyelmét felhívom arra a tényre, hogy lényegében itt arról van szó, hogy a magyar Büntetõ Törvénykönyvnek a visszaesõkre, továbbá a különös és a többszörös visszaesõkre vonatkozó része nem európai - egészen egyszerûen drákói - , elfogadhatatlan, és a visszaesõket tulajdonképpen többféle joghátrány éri, kezdve attól, hogy a büntetési tétel alsó része magasabb, a felsõ része magasabb, egészen addig bezárólag, hogy többszörösen is bûnhõdnie kell az elkövetõnek a visszaesés megítélése kapcsán, bezárólag a kegyelmi rendeletig. Tehát, amikor az új Büntetõ Törvénykönyv megalkotása sorra kerül, akkor kérem az igazságügyi kormányzatot, hogy ezt az anomáliát küszöbölje ki. Ami a módosításnak azt a részét illeti, amelyet fenntartottam: ezzel kapcsolatban legyen szabad rámutatnom arra, hogy tulajdonképpen itt egy olyan általános helyzet bekövetkezésérõl van szó, hogy ha a Ház nem fogadja el az én javaslatomat, akkor tulajdonképpen a kegyelmi rendelet rá fogja szorítani a büntetõeljárás alá vont személyeket, de nemcsak a vádlottat és nemcsak a védõt, hanem az eljárásban részt vevõ egyéb személyeket is, így többek között a bírót is, hogy tulajdonképpen az elkövetettnél súlyosabban minõsülõ bûncselekmény elkövetését vállalja magára a büntetõeljárás alá vont személy. Mirõl van itt szó konkrétan? Arról van szó, hogy miután nem szerepel a kegyelmi rendeletben az erõs felindulásban elkövetett emberölés felsorolása a kizáró körülmények között, ennek következtében a bûnelkövetõ, aki egy súlyos testi sértéssel van vádolva, esetleg annak is egy menthetõ körülmények között történt elkövetési alakzatával, rá van arra kényszerítve, hogy egy kategóriával súlyosabb bûncselekményben vallja magát bûnösnek, és a bíró is rá van szorítva arra, hogy arra terelje a vádlottat, hogy vállaljon egy súlyosabb bûncselekményt, mert a bíró is köteles a felmerülõ lehetõségek közül a vádlottra kedvezõbbet alkalmazni. Márpedig amíg a maradandó testi fogyatékosságot okozó súlyos testi sértés kizáró körülmény, tehát nem kaphat kegyelmet; ha erõs felindulásban elkövetett emberölésrõl van szó, akkor már kegyelem alá esik, tehát a vádlott, a védõ és a bíró is arra kényszerül, hogy valótlant állítson, súlyosabbat mondjanak, mint ami valójában elõfordult, éppen azért, hogy a törvény általános rendelkezését tudják alkalmazni, nevezetesen: hogy a vádlottra kedvezõbb megoldást lehessen alkalmazni. Ez az általános indoka annak, amiért én ezt a módosító javaslatot elõterjesztettem, és amiért arra kérem az igen tisztelt Házat, hogy azt fogadja el. Köszönöm szépen. (Taps.)