DR. BALSAI ISTVÁN igazságügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Általános hagyomány az, hogy kiemelkedõ nemzeti évforduló vagy valamilyen nevezetes esemény kapcsán a közkegyelem gyakorlása törvényhozói feladat. Emlékeztetem a tisztelt Országgyûlést, hogy legutóbb a Magyar Köztársaság kikiáltásának alkalmából, 1989 õszén alkotta meg az elmúlt Országgyûlés azt a közkegyelmi rendelkezést, amelyet 1989. évi XXXII. törvény címén iktattak be a Magyar Köztársaság törvényei közé. Most két olyan esemény, illetõleg évforduló is van, amely a közkegyelmet indokolttá teszi. Egyrészt megalakult a szabad választásokat követõ Országgyûlés, másrészt néhány nap múlva elsõ évfordulója lesz annak, hogy a magyar nemzet szabadon emlékezhet meg Nagy Imre és mártírtársai haláláról. Tisztelt Országgyûlés! A közkegyelem jellegébõl következik, hogy ez nem a hatályos büntetõjogszabályok kritikája, és még kevésbé nem a bíróságok ítélkezésének a kritikája, hanem a megbocsátás törvényhozói gesztusa azokkal az állampolgárainkkal szemben, akik bûncselekményeket követtek el. Annak eldöntésénél, hogy a közkegyelem milyen körre terjedjen ki, több szempontot kellett megfontolni. Az elmúlt idõszak közkegyelmi jogszabályait általában az jellemezte, hogy a kegyelem gyakorlása visszafogott volt. Többnyire csak a bûncselekményeket gondatlanságból elkövetõkre terjedt ki, illetve azokra, akiknek a kegyelemben részesítését humanitárius és szociális szempontok indokolták. Ilyenek voltak az idõs életkor, a súlyos betegség, a terhesség, a különbözõ családi körülmények. Ez a múlt évben gyakorolt közkegyelemre is vonatkozott. Az ilyen szûk körû, mondhatnánk jelképes közkegyelem az elítéltek széles körére kiterjedõ közkegyelmi aktussal szemben nem fejezte ki a közkegyelem valódi célját, a megbocsátást. A realitásoktól szakadna el azonban az a törvény, amelyik differenciálás nélkül részesítené kegyelemben az összes elítéltet. Jól tudjuk, hogy a bûnözés emelkedõ tendenciája, a közbiztonság romlása indokolja, hogy figyelembe kell venni az elítélt személyiségét, amelyet a visszaesés vagy éppen a többszörös visszaesés jellemez; továbbá az elkövetett bûncselekmény súlyát és jellegét, ezért a törvényjavaslat ezeket a szempontokat messzemenõen figyelembe vette. Az a törvényjavaslat, tisztelt Országgyûlés, amelyet a Kormány megbízásából én most az Önök szíves jóváhagyására elõterjesztek, követi általában a közkegyelmi jogszabályok rendszerinti tartalmát. Rendelkezik a jogerõs ítélettel kiszabott büntetések elengedésérõl, illetve mérséklésérõl mint végrehajtási kegyelem; rendelkezik továbbá a folyamatban lévõ, meginduló büntetõeljárásokban az állam büntetõjogi igényérõl való lemondásról, ez az eljárási kegyelem; s rendelkezik a büntetett elõélethez fûzõdõ hátrányok alóli mentesítésrõl. Ami a végrehajtási kegyelmet illeti, a javaslat a büntetés nemébõl és mértékébõl indulva szabályozza ezt. A szabadságvesztés végrehajtásának teljes elengedését az egy évet meg nem haladó büntetésekre korlátozza, de ebbõl is kizárja a visszaesõket. Az egy évnél hosszabb, de három évet meg nem haladó szabadságvesztés teljes elengedése csak a gondatlan bûncselekmények miatt elítéltekre vonatkozik, valamint azoknak az esetében indokolt, akiknél a javaslatban felsorolt humanitárius és szociális szempontok érvényesülnek. Az említett rendelkezések alá nem esõ elítélteknél a büntetés mértéke a meghatározó, tehát a három évet meg nem haladó szabadságvesztés tartama az egyharmadával, a három évet meghaladó szabadságvesztés tartama az egynegyedével csökken. A szabadságvesztésnél enyhébb fõbüntetések - ilyenek a szigorított javító-nevelõ munka, a javító-nevelõ munka és a pénzbüntetés - teljes elengedése indokolt. Ezzel szemben a javaslat a mellékbüntetésekre nem terjed ki mint végrehajtási kegyelem. A mellékbüntetések egy része - a közügyektõl eltiltás, a foglalkozástól eltiltás vagy a jármûvezetéstõl eltiltás - ugyanis a társadalom védelmét szolgálja olyan bizonyos bûncselekmények miatt elítéltek jogainak a korlátozásával, amelyek esetében nem lenne helyes kegyelmi aktussal ezt feloldani. Az eljárási kegyelmet illetõen a javaslat úgy differenciál, hogy az 1990. június hó 1. elõtt elkövetett vétségekre a kegyelem minden további feltétel nélkül vonatkozik, míg a bûntetteknél az az általános szabály, hogy az olyan bûntett miatt indított büntetõ eljárásban, amelyre a törvény három évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetést ír elõ, vonatkozik az eljárási kegyelem. Ez alól kivétel a Büntetõ Törvénykönyv 17. fejezetének 1., 2. és 4. címében meghatározott úgynevezett gazdasági bûncselekmények, ahol a büntetési tétel öt évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb. Ezeknél a bûncselekményeknél ugyanis a bíróságok ítélkezési gyakorlatát az jellemzi, hogy a Büntetõ Törvénykönyv szerinti öt évig terjedõ szabadságvesztéssel feljegyzett esetekben sem szabnak ki egy-két évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést. A büntetett elõélethez fûzõdõ hátrányok alóli mentesítés körében a kegyelem ott indokolt, ahol a törvény a mentesítéshez szükséges várakozási idõt években határozza meg. A javaslat ezt a várakozási idõt a felére csökkenti. Tisztelt Országgyûlés! Vannak olyan bûncselekmények, amelyeknek a súlya, illetõleg a jellege folytán nem lenne helyes, hogy a kegyelem ezeknek az elkövetõire is kiterjedjen. Ez a megfontolás vonatkozik azokra is, akiknek az életvitelét bûncselekmények elkövetése jellemzi. Ezért a javaslat kizárja a kegyelembõl egyrészt a többszörös visszaesõket, másrészt azokat, akiket a tételesen felsorolt bûncselekmények valamelyike miatt ítéltek el, illetve vonnak felelõsségre. A bûncselekmények részletes felsorolásától én most eltekintenék - Önök elõtt fekszik a javaslat szerinti felsorolás -, de kiemelem, hogy ez magában foglalja a nemzetbiztonság, az élet, a testi épség, a nemi erkölcs elleni legsúlyosabb bûncselekményeket, a fogolyzendülést; a nemzetközi bûnözésben játszott szerepükre tekintettel a kábítószerrel való visszaélés súlyosabb eseteit, valamint a pénzhamisítást és természetesen a rablást is. A dolog elleni erõszakkal elkövetett lopás, amelynek leggyakoribb formája a betörés, illetve a gépkocsi-fosztogatás, köznapi nevén, továbbá a zsebtolvajlás nem tartozik ugyan a legsúlyosabb bûncselekmények közé, azonban elterjedésük egyre inkább irritálja a lakosságot, és pontosan ezek azok a szaporodó bûncselekmények, amelyek miatt a közvéleményben az a benyomás keletkezik, hogy a közbiztonság romlik. Ezért ezeknek az elkövetõit is indokolt kizárni a közkegyelembõl. A kizáró körülmények csak bizonyos korlátozással érvényesülnek. Egyrészt nem vonatkoznak arra a rendelkezésre, amely a három évet meg nem haladó szabadságvesztés végrehajtása alól mentesíti az elítéltek egyes kategóriáit. Ezek a humanitárius szempontok miatt mentesülõ személyek - nem lenne helyes korlátozni. Másrészt a közkegyelem gyakorlásában megnyilvánuló megbocsátást juttatná kifejezésre az a rendelkezés, hogy az egyébként kizáró körülmény alá esõ elítéltek határozott tartamú szabadságvesztésének ideje az egynyolcadával csökken. Ez azt jelenti, tisztelt Országgyûlés, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek kivételével valamennyi szabadságvesztésre elítélt mentesül - egészben vagy részben - a szabadságvesztés végrehajtása alól, illetõleg büntetésének tartama a javaslatban meghatározott mértékben csökken. Mintegy 12 ezer részesül ezáltal egészben vagy részben a kegyelem valamilyen formájában, differenciáltan. A közbiztonság szempontjából lényeges, hogy ennek a szabályozásnak a következtében a kegyelemben részesülõ elítéltek nem egyszerre, hanem fokozatosan kerülnek szabadlábra. Számolni kell természetesen azzal is, hogy egyes, kegyelemben részesült személyek újból bûncselekményeket követnek el. Amennyiben ezt a bûncselekményt három éven belül követik el, és a bíróság végrehajtandó szabadságvesztésre ítéli õket, természetesen hatályát veszti a velük szemben alkalmazott kegyelem. Tisztelt Országgyûlés! A javaslat nemcsak a bûncselekmények elkövetõire vonatkozik. A szabálysértés miatt kiszabott pénzbírság végrehajtása, illetõleg a szabálysértési eljárás lefolytatása igen nagy számú állampolgárt érint. Minthogy a szabálysértés a bûncselekménynél lényegesen enyhébb jogellenes magatartás, indokolt, hogy a közkegyelem kiterjedjen a szabálysértés miatt kiszabott pénzbírság végrehajtására, továbbá a szabálysértési eljárásra is. Tisztelt Országgyûlés! A javaslat bizottsági vitájában több módosító indítvány merült föl. Ezek közül a magam részérõl, a Kormány részérõl, Szokolay Zoltán képviselõ úrnak - Szigethy István képviselõtársunk javaslatát is magában foglaló - azon módosító indítványával egyet tudok érteni, amely szerint az eljárási kegyelem a hivatali visszaélés, a vesztegetés és a hûtlen kezelés büntettének három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ eseteire ne terjedjen ki. Ezek szerint tárgytalanná válik a törvényjavaslatnak az a rendelkezése, amely a hûtlen kezelés öt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ eseteire is kiterjesztené az eljárási kegyelmet. Mindezek figyelembevételével kérem a tisztelt Országgyûlést, hogy az elõterjesztett törvényjavaslatot az imént ismertetett módosítással - amellyel tehát egyetértünk - fogadja el, és a közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényt iktassa be a Magyar Köztársaság törvényei közé. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)