DR. ORBÁN VIKTOR (FIDESZ): Tisztelt Ház! Elnök Úr! Kivártam volna a soromat, amikor a beterjesztett indítványról lett volna majd érdemi vita, de miután a kormánytöbbség oldaláról most már lassacskán minden frakcióvezetõ szólt, úgy gondolom, hogy bennünket mint ellenzéki frakciót is megillet a jog, hogy két perc erejéig kifejtsük ezzel kapcsolatos álláspontunkat. Úgy gondolom, hogy egyet kell értenem Torgyán Józseffel az ügyben, hogy valóban hiányzott az elõzõ Parlamentbõl bizonyosfajta államférfiúi bölcsesség és felelõsség. Részben ezért kerültünk ebbe a helyzetbe. Úgy gondolom, hogy csak részben. Mert a mostani Kormányt is terheli felelõsség és mulasztás az elõállt helyzetért. Ugyanis nem kétséges, hogy nem könnyû beterjeszteni helyhatósági választásokról szóló törvényjavaslatot a helyhatóságokról szóló törvényjavaslattal párosítva. De azt nem szabad elfelejteni, hogy a Kormánynak vagy a kormánytöbbségnek arra azonban volt energiája, hogy hetvenegy pontban módosítsa az Alkotmányt, és ugyanakkor, miközben ezt megtette, ilyen javaslattal élt, közben mind a mai napig nem terjesztette be egyetlen olyan törvényjavaslatát sem, amelynek a megvitatását a rendkívüli ülésszakon szeretné elérni. Mindenkinek szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy a mostani Kormányunk nem terjesztette be hivatalosan a Parlament elé sem a helyhatósági választásokról szóló törvényt, sem magáról a helyhatóságról szóló, a helyhatóság rendszerérõl szóló törvényt sem. Be sem terjesztette! Ugyanakkor jól látható, hogy mindössze ez a két törvényjavaslat készült el, és azt is tudhatjuk, hogy ez a két törvényjavaslat önmagában nem lesz elegendõ ahhoz, hogy dönteni tudjunk a helyhatósági választások rendszerérõl. Ugyanis a helyhatósági rendszerrõl szóló törvényjavaslat nem rendelkezik a helyhatóságok finanszírozásának a módjáról. Ez egy újabb törvényjavaslat kell hogy legyen, ami még el sem készült. Nemcsak nem terjesztették be, de még nem is láttuk, szemben az elõbb említett két, még be nem terjesztett törvényjavaslattal, amelynek azonban már van írott formája. Ugyanakkor mindenkinek szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy nyilván majd a pénzügyminiszter úrnak nyilatkoznia kell arra nézve, hogy ha törvényjavaslatot terjeszt be a helyhatóságok finanszírozási rendszerérõl, akkor meg kell majd mondani, hogy az miképpen függ össze a központi költségvetéssel. Milyen bevételtõl fog elesni a központi költségvetés, mivel óhajtják ezt pótolni. Úgy gondolom tehát, hogy ha vállalkozunk arra, amit a FIDESZ a maga részérõl egyébként támogat, vagyis hogy a nyáron ülésezünk, mert ezt kívánja meg az ország érdeke, akkor arra kell felkészülnünk, hogy az egész nyarunkat fogja igénybe venni, aminek részben örülünk, mert úgy gondoljuk, hogy sokat tudunk majd végezni, részben pedig búslakodunk, mert a nyár végül is szép lett volna másképpen. De ugyanakkor belátjuk azt, hogy az egész nyarat kell rááldozni ennek a törvénycsomagnak a megvitatására, az egész nyarat, mert valójában legalább négy törvényrõl van szó. És egy ötödiket is hadd említsek még meg, amit azonban a FIDESZ a maga részérõl a tárgyalásba való belebocsátkozás elõfeltételének tekint. Szeretném nagyon határozottan leszögezni, hogy mi a magunk részérõl még egyszer olyan horderejû törvényjavaslatnak a megtárgyalásába, mint az alkotmánymódosítás volt, és amilyennek ígérkezik a helyhatóságokról szóló törvény, nem fogunk belebocsátkozni addig, amíg a képviselõk jogállásáról szóló törvényt el nem fogadja a Parlament. Amíg nem lesz világos képünk arról, hogy a képviselõket és a frakciókat pontosan milyen költségkeretek illetik meg szakértõk alkalmazása ügyében. Nem lehet még egyszer szakértõk nélkül, csak a parlamenti frakcióban ülõ tagoknak az eszére hagyatkozva belebocsátkozni nagyon fontos törvények megvitatásába. Tehát az elõfeltétele a FIDESZ-frakciónak a kormánytöbbség javaslatának a támogatása ügyében (nagy taps) az az, hogy legelõször is a képviselõk jogállásáról szóló törvényt kell elfogadni, és csak utána bocsátkozhatunk bele a helyhatóságokról szóló törvénybe. De hajlandók vagyunk egész nyáron ezzel foglalkozni, ha úgy kívánja a szükség. Köszönöm szépen. (Nagy taps.)