KÕSZEG FERENC (SZDSZ): Néhány szóval szeretném megindokolni azt a két javaslatot, amely a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége vagyonára, illetve a szakszervezeti tagdíjfizetés módjára vonatkozik. Hadd kezdeném talán az utóbbival. Már ahogy kimondtam ezt a mondatot, helyesbítenem kell magamat, mert itt voltaképpen nem a szakszervezeti tagdíjfizetés módjáról van szó, ebbe nekünk, az Országgyûlésnek nincs beleszólása, ez a szakszervezetnek az ügye. Voltaképpen arról van szó, hogy az egyesülési szabadság helyreállítását szorgalmazzuk. Azt gondoljuk, hogy az egyesülés szabadságát kell megvédeni egy olyan módszertõl, amely tulajdonképpen a pártállam öröksége. Anélkül, hogy most a dolog érdemi vitatásába belemennék, azt hiszem, mindenki tudja, hogy akkor, amikor a szakszervezet iránti bizalom voltaképpen megrendült, és már olyan volt a helyzet, hogy a szakszervezeti tagok elkezdték merni nem fizetni a szakszervezeti tagdíjat, akkor a SZOT annak idején, 1987-ben egy SZOT- határozattal bevezette azt, hogy a tagdíjakat le kell vonni a fizetésekbõl, és akkor aláírattak mindenkivel egy nyilatkozatot erre nézve, s annak érvénye máig is fennáll, holott a körülmények jelentõsen megváltoztak. Ennek az indítványnak nem az a célja, hogy valamiféle támadást indítson a szakszervezeti mozgalom vagy akárcsak a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége ellen, hanem éppen ellenkezõleg az, hogy esélyegyenlõséget teremtsen, visszaállítsa a szakszervezeti szervezõdés szabadságát, hiszen mindenkinek módjában áll természetesen bármely szakszervezethez csatlakozni, sõt arra is mód van, hogy valaki nyilatkozzon, és ha a munkahelye vállalja, akkor tovább folytatható ennek a tagdíjnak a levonása - csak ez ellen az automatizmus ellen kívánunk, kívántam, kívántunk fellépni, amikor a javaslatot megtettük. A másik javaslat a szakszervezeti vagyonnak az átvilágítására vonatkozik. Itt megint csak nem arról van szó, hogy bárki közülünk, akik a javaslat elõkészítésében részt vettek, arra spekulálnának, hogy valami módon elvegyék a szervezetektõl általában a vagyont - csak jó volna tiszta képet kapni. Ugyan a népszavazás a Magyar Szocialista Munkáspártnak, jogutódjának a vagyonáról, vagyonelszámoltatásáról szólt, de vannak olyan szervezetek, amelyek a pártállami rendszerben szorosan kapcsolódtak az állampárthoz. Ezek közé tartozott annak idején a szakszervezet is. Azt hiszem, jelen pillanatban áttekinthetetlen, hogy mi az a vagyon, ami a szakszervezetek tulajdonában van, mi az, ami a kezelésében, mi az, ami állami juttatásként jutott tulajdonukba vagy kezelésükbe, mi az, amit tagdíjakból szereztek be. Most egy munkavállalói érdekvédelmi szervezõdésnek az elején vagyunk, és ebben a tekintetben is, tehát vagyoni tekintetben is nyílt helyzetet kell teremteni, és meg kell adni a lehetõséget, hogy esélyegyenlõség alapján jussanak vagyonhoz a különbözõ és akár különbözõ néven szereplõ szakszervezeti és érdekvédelmi szervezõdések, akár szakszervezetnek, akár munkástanácsnak nevezzük õket. Az Állami Számvevõszék elnöke, akivel beszéltünk, azt mondta, hogy amennyiben az Országgyûléstõl erre felhatalmazást, illetve felkérést kap, akkor a Számvevõszék készen áll arra, hogy átvizsgálja a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége kezelésében lévõ vagyont, és ehhez az indítványhoz nagyon hasonló az az indítvány, amely az egykori KISZ és utódszervezetei, illetve a Hazafias Népfront és utódszervezetei vagyonáról, vagyonának átvilágításáról szól. Azért hozom ezt itt most szóba, mert elõ fog kerülni az erre vonatkozó, ugyancsak Matyi László és általam benyújtott indítvány, és azt hiszem, nincs értelme ott külön indokolni. Köszönöm szépen. (Taps.)