ELNÖK: Köszönöm. Szólásra következik Nagyné Maczó Ágnes képviselõ, Magyar Demokrata Fórum. Átadom a szót. G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselõtársaim! Ami itt történt néhány perccel ezelõtt, amiatt én személy szerint szégyellem magamat. Méltatlan ehhez a Parlamenthez, és itt kérném meg a képviselõtársaimat, hogy akit nem érdekel a hozzászólásom, az most álljon fel és - hogy a klasszikus formulával éljek - igyon meg Gundeléknél egy kávét addig, amíg beszélek. (Mozgás.) Rám nem mondhatják, hogy potenciális elnökjelölt vagyok, és azt sem, hogy a régi rend védelmében, felélesztésében vagy átmentésében közremûködök. Most mégis a két nagy párt által kötött megegyezés ellenében szólalok fel. (Mozgás.) A köztársasági elnök választásával kapcsolatban ugyanis felmerült, hogy erõs- vagy gyengekezû legyen. A probléma ilyen irányú felvetése hamis és téves. Miféle háttérerõk mûködnek ott, ahol az elsõ közjogi méltóságról már megválasztása elõtt kifundálják, hogy gyenge kezû legyen? Felmerült bennem a kérdés: akkor minek egyáltalán köztársasági elnök? (Mozgás.) Dísznek a hímes tojásra? Egy köztársasági elnök, egy közösség vezetõjének megválasztásakor a leglényegesebb szempont, hogy népszerû-e, vagyis hogy nép szerinti legyen. Mint tudjuk, a nemzet közös ihlet, és a nép alapvetõ, elvitathatatlan joga, hogy magának a közös ihlet meg=testesítõjét, a köztársasági elnököt közvetlenül megválassza. Nem értem azokat az érveléseket, amelyek a kormányozhatóság biztosítékát abban látják, hogy saját vezetõjét ne a nép válassza. Ezek szerint a kormányozhatóság akadálya maga a nép? (Mozgás és zaj.) Nem tudom, tisztelt Képviselõtársaim (az elnök csenget), hogy annyi tisztelet nincs Önökben, hogy négy-öt percet meghallgassanak? Többet nem fogok beszélni, ígérem.