DR. GAÁL ANTAL (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársak! Hozzászólásomnak legfõbb indítéka, hogy választókörzetemben, illetve tágabb körében, a megyében indult be az az aláírásgyûjtés, és jelenleg olyan stádiumban van, hogy gyakorlatilag újabb választási kampánynak tekintendõ. Az elõttem lévõk nagyon sok indokot elmondtak, sõt jogászok lévén, szakmailag is megindokolták, tehát ezekre én nem térnék ki, inkább úgy gondolom, hogy mivel az elõttem lévõ hozzászóló éppen azok egyike volt, aki a népre hivatkozott, hát egy-két szót mondjunk arról, hogy is vélekedik errõl a nép. Mit vár el a nép a köztársasági elnöktõl, milyen köztársasági elnököt szeretne és hogyan, gyengét, erõset, hogyan választva? Nem jogi formulákban gondolkozik, hanem gyakorlatában. A köztársasági elnöktõl azt várja, hogy stabil legyen az ország, hogy biztonsága legyen, hogy meglegyen a folytonosság, hogy érezze az erõt, az országban lévõ erõt a talpraálláshoz és a továbbmenéshez, és a mindennapi gondok megoldását igenis a kormányzattól várja. Ezt nem jogilag fogalmazza meg, hanem belsõleg jön és érzelmeire hivatkozva. Engedjék meg, hogy egy példát mondjak. Ugyan régi példa, de nagyon érdekes és nagyon tanulságos. Idõs munkásember mesélte, hogy a két háború között utcai tüntetésben vett részt, bérharc volt, s nagyon keményen, brutálisan verte szét a rendõrség. És ugyanez a munkásember pár hét múlva otthon, saját lakásában családi körben koccintott a kormányzó egészségére. Mit gondolt magában ez a munkásember? Nem kell találgatnom, õ mondta el. Szétválasztotta, tudat alatt is szétválasztotta a két funkciót. Azt a személyt, aki a nemzetet képviseli, az országot, a jogfolytonosságot, a biztonságot, és a napi politikai és gazdasági harcot a kormányra teszi. Ez Magyarország esetében - sajnos - történelmünk folyamán nem adatott meg. Hiszen azok az egyszemélyi vezetõk, egész száz évig visszamehetünk, Ferencz József, Horthy Miklós és Kádár János esetében nem egy demokratikus államszervezetnek volt az elsõ embere. Nekünk nem adatott meg egy angol vagy skandináv király, aki ezt a funkciót betölti, hiszen az alkotmányos monarchiák királyai gyakorlatilag a miáltalunk választott gyenge köztársasági elnöknek felelnek meg gyakorlatában. Nekünk ez nem adatott meg, és mégis a nép ezekben a nem demokratikus struktúrákban is ezt a személyt is látta az ország elsõ emberében. Nem kell messze mennünk, gondoljunk csak vissza az elmúlt 30 évre és Kádár Jánoshoz fûzõdõ ilyen emocionális kapcsolatra a lakosság részérõl. Igenis igényli, hogy legyen egy ilyen személy. Legyen egy ilyen személy. És hogyha igényel egy ilyen személyt, akkor ezt nem választhatjuk egy kemény politikai plakátháborúkkal és közvetlen pártharcokkal meg úgy, hogy utána esetleg az ország lakosságának 49 százaléka nem õ mellette volt a választásoknál. Ezt hagyjuk meg azoknak a frontkatonáknak - itt a miniszterelnökre és a Kormányra gondolok -, akik a napi gondokat oldják meg. Legyen ez sokkal szélesebb társadalmi megegyezésen. És mi adhatja a legszélesebb társadalmi megegyezést ebben, ha nem az a Parlament, amelyiket legitimen választottak meg, és az a Parlament, amelyiknek a legnagyobb pártjai bûnös módon megegyezve kompromiszszumot kötöttek. Igen, ezt várta a nép, ezt várta ez a nemzet. Ezt a kompromisszumot. Ebben vártak. Vártak. És nagyon sok kifogás merült fel, hogy nincs meg ez a kompromisszum. Foglalkozásomnál fogva nagyon sok emberrel találkozom naponta. Körülbelül 30 ember megkérdezte naponta, hogy ilyenben sem tudunk megegyezni. Ez gyakorlati tapasztalat. És még egyet hadd mondjak. Az elõttem hozzászólók ezt nem mondták. Megtárgyaltuk, hogy melyik a demokratikusabb, ha a Parlament választja, vagy ha a nép választja. Hát kérem, az elõbb emlegetett monarchiákban - pedig azt hiszem, Anglia és a skandináv államok, mint demokratikus államok mindenképpen példaképpen állnak elõttünk, ott - senki sem választja õket, és elfogadja a nemzet. Hiszen nem a Parlament választja a monarchiák királyait, és elfogadja, és éppen ezért látja benne azt a szimbolikus, az állam biztonságát, stabilitását és erejét jelképezõ személyt. Hát ennyit szeretnék a köztársaságielnök-választással kapcsolatban. A másikat pedig, a paktumot és a kompromiszszumot illetõen is szeretnék egy-két mondatot. Igen, a paktum és a kompromisszum megszületett. De kérem, mire született meg? Nem a jövõt illetõen, hanem azt a keretet illetõen, amiben mûködnünk kell. Hiszen ha így fogalmazzuk meg, ezek az alkotmányjogi módosítások - és az új Alkotmányunkban mûködnénk - azok a keretek, azok a játékszabályok, amelyekben a demokráciát mûködtethetjük. Hát hogyne lenne ebben megegyezés a volt ellenzéki pártok között, mikor valamennyien ezt akartuk, hogy ilyen keretek között mûködhessen demokratikusan ez a Parlament? Hát ezt vártuk, ezt akartuk. Hát ebben az lenne furcsa, ha nem lenne kompromisszum, amikor már ezek a keretek állnak, és mûködik a parlamentarizmus és a demokrácia, akkor természetesen a napi gondokban elõjönnek a nézeteltérések, és akkor érvényesülni fog az ellenzék szerepe. De ne itt várják az ellenzék szerepét, ahol az alapfeltételeket biztosítjuk a parlamenti mûködésünkhöz. Úgyhogy ennek fényében arra kérem a Képviselõházat, hogy támogassa az alkotmánymódosítási javaslatot, és köszönöm szépen. (Taps.)