BOROS LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársaim! Nem vagyok jogász, így kellõ áhítattal hallgatom a hozzáértõk okfejtéseit a különbözõ kérdésekben. Csettintek, amikor Tölgyessy Péter képviselõnk felvilágosít: az az eldöntendõ kérdés, hogy ki legyen az elsõ számú politikai vezetõ. Ha a köztársasági elnök, akkor a nép válaszsza, ha nem, akkor a Parlament. Stimmt. Nézzük meg, hogy a vallottan elsõ számú vezetõ, a kormányfõ esetében mi a helyzet. Itt valami nem stimmel az érvelésében. Felvázolja a különbséget a cseh és román elnökválasztás módja és demokratizmusa tárgyában. Eddig értem. Az a gondom, ha Romániában május 20-án csak parlamenti választás van, s a 70 százalékos arányt meghaladó gyõzelmet arató Nemzeti Megmentés Tanácsa képviselõi megválasztják Iliescut a Parlamentben, hogyan szól az érvelés? Hangzottak el ma érvek és kifogások abban a tekintetben, hogy nem lenne szerencsés a jelenlévõ képviselõk kétharmados szavazati többségét bevezetni. Tanácsos lenne megfontolni Bogárdi Zoltán képviselõ kijelentését, amely a földtörvény kapcsán hangzott el. Azt mondta: a tsz-közgyûlésnek ez a fajta intézménye egy rafinált kitaláció. Továbbgondolásra javaslom a dolgot. A lényegre térve: a korábbi alkotmánymódosítások sürgõsségét lehetett ugyan vitatni, de a mielõbbi kormányalakítás reményében el kellett fogadni. Kormány már van, a mostani javaslat sürgõsségét szerintem semmi sem indokolja. Hacsak nem az MDF-SZDSZ paktum tételeinek a legalizálása. Az viszont a két párt belügye, ez a sürgõsséget semmiképp nem indokolja. Az Alkotmány 19. §. (3) bekezdés k/ pontjának megváltoztatásával nem értek, nem érthetek egyet, ezért javaslom az eredeti szöveg változatlanul hagyását. Az MDF-SZDSZ paktum létrejötte óta ez az a passzus, amely a legnagyobb vihart kavarta. A közvélemény e paktumot általában megnyugvással fogadta, mondván, megteremtõdtek a biztonságos kormányzás feltételei. Ez így van, bár nem látom be, hogy a feltételeket egy felelõs ellenzék, ha valóban felelõs, miért csak cserealapon hajlandó megteremteni. A sokat hangoztatott nemzet sorsáért érzett felelõsség hamar a feledés homályába veszett. Az üzlet tehát megköttetett, csak éppen az alkalmazott módszer és az alku tárgya keltett megütközést. Az SZDSZ korábban sem hagyott kétséget afelõl, hogy a köztársasági elnök választását a Parlament által óhajtja. A népszavazás eredménye viszont csak hajszállal tudta megakadályozni a nép általi választást annak ellenére, hogy a feltett kérdésekben rejlõ csábos árukapcsolás besegített ebbe az eredménybe. Igaz ugyan, hogy a választási kampány során néhányszor sejdíteni engedték a nép általi választás lehetõségét, de ez - mint a mostani példa illusztrálja - csak választási kampányfogás volt. Orbán Viktor képviselõtársam egy sajtónyilatkozatában kijelentette, hogy a FIDESZ is a parlamenti választás mellett tör lándzsát. Ez világos beszéd, ha nem is értek egyet vele. Ugyanakkor a tisztelt MDF alku tárgyává tette azt, amihez nem volt nép általi felhatalmazása, azon egyszerû oknál fogva, hogy ilyen felhatalmazást soha, sehol, senkitõl nem kért. Egyébként sem tudom elfogadni azt az érvelést, miszerint a nép általi köztársaságielnök-választás csak látszatdemokrácia, majd a nép által legitimált Parlament elvégzi a nehéz feladatot. Vagy lehet, hogy a demokrácia ez esetben azt jelenti: megválaszthatjuk, akit számunkra kijelöltek? Nem tehetek róla, de ez a módszer nekem nagyon ismerõs. (Derültség.) A különbség csak annyi, hogy míg régen sokszor aznap tudták meg az érintettek, kire kell szavazni, most egy-két hónappal elõre közlik velünk a tennivalókat. Hölgyeim és Uraim! Innentõl kezdve a magyarázkodás számomra és a közvélemény számára elfogadhatatlan. Kérem szépen, én 1977-ben ismerkedtem meg dr. Englender Tiborral, a Budapesti Mûszaki Egyetem professzorával, aki tárgyalási alapként fogalmazta meg hallgatói számára: a másik sem buta. Kérem ezt figyelembe venni a népre való hivatkozáskor és a parlamenti csatározásokon is. Félreértés ne essék, nekem Göncz Árpád ideiglenes köztársasági elnök úr személye ellen semmilyen kifogásom nincs. Feltételezem, neki sem lenne kifogása a nép elõtti megmérettetés ellen. Nekem a módszer ellen van kifogásom, és nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik széles e hazában aláírásgyûjtésbe kezdtek, mert úgy érzik - joggal -, hogy becsapták õket. A szocialista párt vidéki szervezetei aláírásgyûjtésbe kezdtek, tehát mi ragaszkodunk a köztársasági elnök nép által történõ megválasztásához. Már hallom az érvelést, néhányan már mondták is - Torgyán úr, Rott képviselõ úr, Baka András képviselõ úr is -: miért akarjuk az országot több száz milliós költségbe verni. Nos, ha ez a választás az önkormányzati választással egyidejûleg bonyolódik le, csak néhány tíz milliós többletköltséget jelent, viszont helyreállítja a lakosság lelki nyugalmát. Ha azonban a Parlament megválasztja a Köztársaság elnökét, nagy a valószínûsége a népi kezdeményezés által kikövetelt népszavazásnak, amelynek valóban több száz milliós következményei lehetnek. Ebbe pedig a paktumpártok kergetik az országot, a felelõsség tehát az övék. Tisztelt Ház! Egyébként is logikai bukfencet látok abban a megoldásban, hogy az a köztársasági elnök oszlathatja fel a Parlamentet, akit ez a Parlament választott meg. Azt már fel sem merem tételezni, csak magamban tûnõdöm, hogy a paktumpártok a kizárólagosságra való törekvés jegyében félnek a nép általi választás végeredményétõl. Hölgyeim és Uraim! Nagy a döntés felelõssége. Az a nép, melyre Önök közül oly sokan hivatkoznak, még hisz benne, hogy az egyik diktatúrát nem követi a másik. Mindezt úgy bizonyíthatjuk, ha az Alkotmány e paragrafusán nem változtatunk, hozzájárulva a széles népakarat megvalósulásához. Befejezésül még egy gondolatot. Sokan aggódnak: még nem történt meg a rendszerváltás. Ma világossá lett elõttem, hogy megtörtént. Mert ha Torgyán doktor javasolja a munkás-ombudsman intézményeinek a létrehozását, az már több, mint rendszerváltás. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket.