DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): (Többszöri próbálkozás után sincs hang sem a képviselõ, sem szomszédjai mikrofonjában. A képviselõ végül a szónoki emelvényre megy derültség és taps közepette.) Tisztelt Elnök Úr! Végtelen örömömre szolgál a technikai problémák után, hogy ez nem az Alkotmány hibája, illetve az alkotmánymódosítás hibája, ami itt történt, ez csak technikai hiba! S azt hiszem, hogy ez a kisebb gond. Mindazok, akik minket a széksorokba küldtek, azok a választók, akik 40 év után - több mint 40 év után - megválasztották az elsõ szabad Parlamentet, elvárják azt, hogy felelõsséggel viseltessünk két dolog iránt: a kormányozhatóságért és az alkotmányosságért. Egyik feltételrõl sem mondhatunk le! Mindenki tudja, aki valami kicsit is tanult alkotmányjogot, hogy ennek az alkotmányosságnak milyennek kellene lennie. Ennek az alkotmányosságnak magyarnak kell lennie, európainak kell lennie és a modernizációs törekvéseinkkel egyezõnek kell lennie. Egyetértek Tölgyessy Péternek ama eszmefuttatásával, hogy az 1949-es, a volt 1936-os sztálini alkotmányon alapuló, alkotmányosságnak csúfolt kísérletek és azok módosításai alkalmatlanok arra, hogy ezen az úton továbbmenjünk. Tehát mindezekkel a felszólalásokkal egyet kell értenem. Ugyanakkor, Hölgyeim és Uraim, engedtessék meg, hogy megjegyezzem, hogy mindez az állítás igaz egy olyan nyugalmi helyzetben, amikor ezt lehetséges végiggondolni, és lehetséges az az alkotmányozási folyamat, amely nem adatott meg nekünk. Ne tessék elfelejteni, hogy a rendszerváltásnak az elsõ és döntõ szakasza azzal, hogy a nép választott, megtörtént, de nem fejezõdött be, hiszen elõttünk vannak az önkormányzati választások is! Tehát nem vagyunk abban a helyzetben, hogy egy nyugalmi állapotból szemléljük és próbáljuk megközelíteni az alkotmányossági kérdéseket. Kétségtelen, hogy ezen effektus - a "Werbõczy-utódok tódozzák-fódozzák"- effektus - alapján nem lehet sokáig továbbmenni. Nem értek azonban egyet Szájer kollégámmal abban a kérdésben, hogy ne tartalmazna "A kormányprogram irányelvei" alkotmányozási feladatokat. Ha végignézi a 3. számú mellékletben azoknak a törvényeknek a listáját, amit a hosszú távú programjában a kormány meg kíván valósítani, akkor egyértelmû, hogy egy nagyon komoly alkotmányozási folyamat elõtt állunk. És abban bízom, hogy átgondoltan, valóban egy új, a többpártrendszernek, a magyar közjogi hagyománynak, az európaiságnak és a modernizációs törekvéseknek megfelelõ Alkotmányt fog hozni ez az Országgyûlés, mert ezen felelõsség alól nem térhetünk ki! Az elõttem felszólalók részletesen ismertették azokat a problémaköröket, illetõleg feszültséggócokat, amelyek a jelenlegi alkotmánytervezetben nagy vonalakban megvannak. Ilyen kérdés a köztársasági elnök kérdése. Én egyetértek Király Zoltán képviselõtársammal abban a kérdésben, hogy politikai alkuknak, politikai paktumoknak, pártszempontoknak nem lehet kitenni az alkotmányozási folyamatot. Hozzáteszem azonban rögtön, hogy semmiféle személyi érdeknek sem lehet kitenni (taps), nevezetesen megnéztem a szeptemberi alkotmánymódosításnak az indokát, s furcsa módon azt találtam, hogy mert ezt a nép akarta! Az elõzõ alkotmánymódosítási indokot is megnéztem: mert ez a kerekasztal-tárgyalásokon, a nép akaratát kifejezõ többpárti megállapodáson alapul! Úgy érzem, ha túl sokáig hivatkozunk mindig a népakaratra, és csak és kizárólag magunkat érezzük felruházva ezzel, akkor lehetséges, hogy ezt a kategóriát egy idõ után nem fogják komolyan venni! Még a nemzetiségi biztosi intézményre szeretnék egy-két szóval kitérni. A magyar külpolitikának nem egy kérdése a kisebbségi kérdés, hanem a kérdése! Ezt kell külpolitikánknak a fókuszába állítani. Úgy gondolom, hogy a nemzetiségi biztos intézménye jogosítványait tekintve a végrehajtó hatalomhoz kötõdik, nem kizárható a törvényhozói hatalomban valamifajta megoldás. És hadd hívjam föl képviselõtársaim figyelmét már most: az önkormányzati törvény tervezeténél ne kerülje el figyelmüket ez a kérdés! Legalább olyan jelentõségû, mint hogy a padsorainkban hány képviselõ ül! Az emberi jogi, kisebbségi bizottság ülésén fölmértük: 26 olyan képviselõ ül sorainkban, aki nemzetiséginek vallja magát! Ettõl azonban lelkiismeretünk még ne legyen nyugodt! Mindenképpen megoldandó kérdés a nemzetiségek képviselete a Parlamentben, és nem összekeverendõ a nemzetiségi biztos intézményével. Mert ha tisztán jogelvekbõl indulunk ki, akkor egyik intézmény a végrehajtó hatalomhoz, másik intézmény a törvényhozó hatalomhoz alakul, és oda kíván jogosítványokat tenni. Viszont kétségtelen tény, hogy a jelenlegi rendszer nem megfelelõ, a szabad választás a nemzetiségieken belül sem adható meg olyan formában, mint a jelenlegi szabályozás. Tehát egy új Alkotmány új koncepciójában ezt a kérdést mindenképpen megoldandónak tartom. Úgy gondolom, nyugodt körülmények között más jogalkotási folyamatok játszódnának le, és más alkotmányozó nemzetgyûlésnek más feladatai lennének. Ne feledjék el azonban, hogy szükséghelyzetben vagyunk, és ez a szükséghelyzet indokolhat olyan megoldásokat, amit az egész nemzet javára a kormányozhatóság és a rendszerváltás békés átmenete érdekében hozunk. Az a részletes vitára tartozik, hogy egy egész csomagterv egésze szolgálja ezt, vagy vannak olyan részek, amelyek leválaszthatók, leválasztandók belõle. Köszönöm szépen. (Taps.)